HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): (A helyéről:) Köszönöm szépen, elnök úr. Talán megengedi, hogy innen beszéljünk, hiszen a televízió nyilvánosságát úgyis nélkülöznünk kell.
Röviden szeretnék szólni azokról a kérdésekről, amelyeket a bizottsági összefoglalóban nem mondhattam el a Házszabálynak meg a szokásoknak megfelelően. Az első dolog valóban az, ahogy a miniszter asszony is említette, hogy többen ma délután találkoztunk Margot Wallström asszonnyal, az Európai Unió környezetvédelmi biztosával. Nem titok, hogy az Európai Unió szerette volna - és ha ezt a szót használjuk, hogy "szerette", akkor nagyon óvatosan fogalmazunk -, hogy ez a hulladékgazdálkodási terv mielőbb a parlament elé kerüljön, és a biztos asszonnyal beszélgetve tájékoztatni tudtuk arról, hogy fél vagy egy órán belül átjövünk ebbe a terembe, és ezt a vitát megejtjük, és ennek eredményeképpen nagy valószínűséggel a parlament el is fogja fogadni a hulladékgazdálkodási tervet.
Ugyanakkor azt szeretném hangsúlyozni, és ezt ajánlom mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy amikor a választók, a közvélemény előtt érvelünk, akkor ne használjuk nyakra-főre azt, hogy valamit csak azért kell elfogadni, mert az Európai Unió ezt várja tőlünk. Ebben a tekintetben hiszem, hogy Brüsszel nem egy újabb Moszkva, nem hasonlítható Moszkvához, és amit kér tőlünk, az nekünk is érdekünkben áll.
Ahogy Horváth Zsolt képviselőtársam az ellenzéki oldalról, de nagyon bölcsen elsorolta, hogy miért van szükség élhető környezetre mindannyiunknak, pontosan erről van szó. Tehát az európai uniós normákat nem azért kell teljesítenünk, hogy jó pontokat gyűjtsünk magunknak Brüsszelből, hanem, hogy olyan környezetben, olyan civilizált, kulturált, tiszta környezetben éljünk, mint amelyet turistaútjaink során vagy más látogatások alkalmából megismertünk számos nyugat-európai országban.
Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy az Európai Unióban azért más az elmélet és más a gyakorlat. Nem szeretem hallani, hogy ezzel a hulladékgazdálkodási tervvel és a törvénnyel kapcsolatban is elhangzik, hogy több ezer milliárd forintba kerül majd a teljesítése. Azt gondolom, hogy nem érdemes a magyar közvéleményt ilyen, tulajdonképpen légből kapott és még ki nem számított számadatokkal bombázni, már csak azért sem, mert tíz év múlva valószínűleg nem forintban, hanem euróban fogunk számolni. Tehát azt mondani, hogy 2015-ben hány milliárd forintot kell valamire elkölteni, teljesen pontatlan és minden realitást nélkülöző áljóslat.
Arról van szó, hogy először is ez a pénz természetesen itthon marad, hazai vállalkozók használják majd fel, akik a hulladékhasznosításba bekapcsolódnak, másrészt reményeink szerint minél jobban együtt tudunk működni kormánypárt és ellenzék, és elsősorban persze az önkormányzatok és a magyar társadalom, annál több uniós pénzt is kaphatunk ezekhez a hulladékhasznosítási feladatokhoz. Nem azzal kellene foglalkoznunk, hogy azt ismételgetjük magunknak, hogy mennyire végrehajthatatlan ez a feladat, hanem inkább azon kellene együtt gondolkodni, hogy a következő évben, aztán még egy év múlva hogyan jutunk előre, és ezt a tervet ezért kell üdvözölni.
Azt is elmondhatjuk, legalább magunk között, hogy az Európai Unió számos országában az elméleti követelmények és a gyakorlati valóság között elég nagy szakadék van. Magyarán, az EU környezetvédelmi előírásait leginkább csak a skandináv országokban teljesítik pontról pontra, szóról szóra. Ez nem felmentést ad számunkra, hanem azt jelzi, hogy ne gondoljuk azt, hogy leküzdhetetlen az az akadály, amely előttünk áll.
Szeretném mindenképpen elmondani, bár nem tartanám helyesnek, ha itt egy politikai vita alakulna ki a hulladékgazdálkodási tervvel kapcsolatban - és a szakbizottság fideszes tagjait leszámítva, láthatóan a Házban erre senki nem is tett idáig kísérletet -, azt mindenesetre szeretném elmondani, hogy Parragh Dénes képviselőtársam említette az Országos Környezetvédelmi Tanácsot: az Országos Környezetvédelmi Tanács számos ajánlása beépült a hulladékgazdálkodási tervbe; a többségi bizottsági előadó is hivatkozott ezekre.
(19.20)
Nyilvánvaló természetesen, hogy egy ilyen társadalmi szervezet minden ajánlását egy az egyben nem lehet bevenni egy országgyűlési határozati javaslatba vagy bármilyen tervezetbe, hiszen akkor nem nekünk és nem a minisztériumnak kellene törvényeket és jogszabályokat gyártania, hanem ez egy az egyben társadalmi szervezetek feladata lenne, ami nyilvánvalóan nem képzelhető el.
Azt gondolom - és nem fogom kitölteni, tisztelt elnök úr, a rendelkezésemre bocsátott tíz percet -, hogy a hulladékgazdálkodás terén valóban akkor lépünk előre - vita volt azon, hogy határozati javaslat vagy törvényjavaslat -, ha a hulladékgazdálkodás valóban megerősödik Magyarországon. Ahogy bizottsági előadóként már említettem, a szelektív hulladékgyűjtésnek csak akkor van értelme, ha felhasználjuk azt a hulladékot valamire. Ezen a téren kellene előrejutni. A csomagolóanyagok ügyében például a valóság az, és erről azért beszélni kell, hogy mindenfajta kormányok jönnek-mennek, a környezetvédelmi tárca elmúlt négyévi tevékenységét elég sokszor minősítettük - bízunk abban, hogy most sokkal jobb vezetéssel folytatódik -, de az igazság az, hogy például a visszaváltható üvegek terén nemhogy valami előrelépés történt volna, hanem a hosszú évek alatt egyre kevesebb és kevesebb a visszaváltható csomagolóanyagok aránya a teljes vertikumon belül.
Azt kell látnunk, hogy kis cégek, nagy cégek, kereskedelmi egységek szinte pimasz nemtörődömséggel mondják: nem érdekel minket a közvélemény, nem érdekel minket a politika, nem érdekel minket a környezetvédelmi bizottság állásfoglalása, mi azt tesszük, amit akarunk, és egyelőre sajnos azt is tehetik, amit akarnak. Ezen kellene mindenképpen változtatni, részint törvényekkel, részint azzal, hogy a meglévő törvényeket jobban hajtsuk végre, de természetesen a tudat megváltoztatásával is. Mint újságíró, azt mondhatom, biztos vagyok abban, hogy itt a médiának is nagyon nagy szerepe lenne, és a médiával együtt természetesen mindenkinek, tanároknak, lelkészeknek, politikusoknak, akik valamilyen módon hatni tudnak más emberekre, hogy a hulladékgazdálkodást vegyék komolyan.
Azt hiszem, az egész javaslat, ami elénk került, akkor valósítható meg, ha valóban egy nemzeti hulladékgazdálkodási terv lesz, és nem egy kormányzaté, nem egy politika erőé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
