DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon azt hallottuk, hogy haladunk, lépegetünk - a legkülönbözőbb kifejezésekkel értesülhettünk róla - az Európai Unió irányába. És ha az időt tekintjük, akár percről percre, óráról órára, napról napra haladunk az Európai Unió felé.
A kérdés az, hogy az eltelt egynegyed esztendőben haladt-e az ország az Európai Unió felé. Közelítettük-e az Európai Uniót azokban a teljesítményekben is, amelyeket joggal lehet tőlünk elvárni? Én azt gondolom, a Medgyessy-kormány azt tette, ami várható volt, ez benne van a történelmi múltjában: elosztotta, ami már megvolt, és ezt követően egy virtuális politika kezdődött. Ez a virtuális politika minden ágazatra, így a környezetvédelemre is igaz. Mert ma csak kérdéseket lehet feltenni. Meg kell kérdeznem, hogy ha egyébként a jó irányba történő elmozdulás, amely szerint a környezetvédelem és a vízügy együtt fog mozogni, megtörtént, történt-e valami annak érdekében, hogy ez hozzon is valamilyen eredményeket. Azon kívül, hogy arról értesültünk egy bizottsági meghallgatáson a szaktárca vezetőjétől, hogy az szmsz-t módosították, ismereteink szerint még annyi történt, hogy ma a fenyegetettség állapotában van a vízügy jelentős számú dolgozója.
Ők attól tartanak - ezt egy bizottsági ülésen méltóztattak velünk közölni -, hogy tömeges elbocsátásra kerülhet közöttük sor. Így van? Meg kell kérdeznem. (Dr. Kis Zoltán: Nem igaz.) Örömmel hallom, hogy nem. Ezt majd kérem megerősíteni a vízügyesek felé is. De ennek akkor van súlya, ha egyszer látjuk, hogy szervezetileg hogyan integrálódott ebbe az egységbe a vízügy. Jelenleg sehogy. Meg kell kérdeznem, hogyan lesz ez a jövőben, miként fog együttműködni a környezetvédelem és a természetvédelem. Félek tőle, hogy ha ilyen tempóban halad ez az ügy, akkor ennek a kidolgozása egy következő - reményeink szerint polgári - kormány feladata lesz, mert addig ebben előrehaladás nem történik.
Csakhogy, barátaim, a víz már csak olyan - ahogy ezt annak idején a "nagy tanú" mondta -, hogy az jön. Következésképpen, ha most helytállt a vízügy, helyt kell állnia a következő etapban is. És ha helyt kell állnia, ahhoz bizony a Vásárhelyi-tervet nem leporolni kell, hanem elő kell venni, meg kell valósítani és nem félretenni. Ehhez bizony az kell, hogy a környezetvédelem területén belül megszűnjön az a virtuális politika, aminek nagyon jópofa dolgai vannak. Mert, úgy gondolom, az elefántot megfürdetni jó dolog az elefántnak, de nem biztos, hogy a környezetvédelemnek is az. Ezeken a területeken ez kevés.
Megítélésem szerint itt most olyan lépéseket tenni, amelyeket elvár nemcsak a nagyközönség, nemcsak a civil társadalom, hanem Európa is a környezetvédelemtől. Lehet-e úgy előre haladni, hogy nem látszanak a források, csak az ígéretek? Olyan ígéretek, amelyeket ha összeadok, mondjuk, a kétharmadát fogják elérni a lakásoknak szennyvízelvezetéssel, ez 650 milliárd forint 2006-ig. Kérdezem: benne lesz a költségvetésben az időarányos része? Mert ha nem, akkor azt kell mondani, nem hihetünk az ígéreteknek.
Meg vagyok arról győződve, ha Európa felé akarunk haladni, akkor a virtuális politikával fel kell hagyni. Partner ebben az ellenzék, partner ebben a Fidesz. Partner azért, mert mi igazán oda törekszünk, Európába törekszünk. De olyan módon, hogy emögött valódi teljesítmény legyen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)