DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Hasznos és érdekes módon hallottunk az Állami Számvevőszékről, elsősorban az intézmény elnökétől, képviselőtársaimtól. Engedtessék meg nekem, hogy ehhez hozzáadjak szempontokat, úgy gondolva, hogy van itt még néhány dolog, amit jó, ha megnézünk és tudatában leszünk.
A hozzáállásom, megközelítésem követi azt, amit Tállai András képviselő úr és Szászfalvi László képviselő úr már elkezdett; egyfajta polgári hozzáállás, a polgári pártok gondolatmenete ebben a témában, nevezetesen, az állam vagyona, az állam jövedelmének kezelése tekintetében. A Fidesz-Magyar Polgári Párt különösen sokat foglalkozott, foglalkoztunk kérdésekkel az állami vagyon, annak használása kapcsán. Mert hiszen a törvényhozás ebben a magyar parlamentben nagyrészt arról szól, hogy mi történjen bevételekkel, jövedelmekkel, az országéval a kormányzat szférájában vagy a magánszférában. Tehát ilyen háttérrel szeretném figyelmeztetni magunkat arra, hogy mindaz a dicséret, amit az ÁSZ munkájáról elmondtunk, helyénvaló, csatlakozom, úgy van.
Engedtessék meg, hogy ne ehhez adjak most már, hanem továbblépjek. Úgy érzem, hogy erre szükségünk van, és ebből hasznunk származik.
(11.30)
Mégis talán a számvevőszéki munkáról, annak a jelentőségéről egyfajta anekdotikus fél mondatot hadd mondjak el. Előadásaimban, egyetemi és polgári vagy különböző alkalmakkor, időnként olyasmiket mondok, hogy a számvitel, az auditálás, a kettős könyvvitel hiánya miatt ment csődbe a Szovjetunió, mert nem tudták, mennyi vagyonuk van, hogyan áll, hogyan használják, eredményesen vagy eredménytelenül. Ez egy kicsit anekdotikus, de vállalom ezt, mert valóban gondolatébresztő. Persze, ha már a Szovjetunióról beszélünk, ez áll más országokra is, amelyek hasonló módon gazdálkodtak.
Visszatérek a saját témánkhoz, ami előttünk van. Tisztelt Ház! Azt szeretném javasolni az Országgyűlésnek, az Országgyűlés számvevőszéki bizottságának, hogy bátorítsuk az Állami Számvevőszéket a munkájának bizonyos fajta kiterjesztésére vagy néha élesítésére. Mire is gondolok? Analízis, elemzés. Ismételten nagyon értékes és jó elemzés került a kezünkbe, azonban valahogy mi, országgyűlési képviselők olyanok vagyunk, hogy nézzük, olvassuk a számokat, de annak az analízise, az elemzése már nem mindegyikünknek a mestersége, sőt vannak emberek, akik azt mondják, hogy én szeretem a filozófiát, a történelmet meg az irodalmat, de számokkal hagyjatok engem békén. Nos, ezt mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a számokkal hagyjanak békén, hiszen azok alapján döntünk, vagy ha nem azok alapján döntünk, akkor döntéseink bizony megkérdőjelezhetők.
Szeretném az Állami Számvevőszék elnökét, főtisztviselőit emlékeztetni arra, hogy legalább két szférában lehetne világosítani a képet. Melyik ez a kettő? Az egyik a nemzeti vagyon, mondjuk, ha ez állami vagyon, talán az egész nemzeti vagyon, de elsősorban az állam tulajdonában lévő vagyon alaposabb látása.
Mi is történik azzal? Mennyi is az? Először is nemigen tudjuk, hogy mennyi az. Ez egy nagy hiányosság, hölgyeim és uraim - ezt most mondom az egész országnak -, nem tudjuk, hogy mennyi az állami vagyon! Sok mindent tudunk persze, vannak leltárok, de azt nem tudjuk, mondok egy példát, hogy a vasutak meg az országutak mellett mennyi az a földterület, ami szegélyezi. Most azt mondhatjuk, igen, arra valamilyen okból kifolyólag szükség van, hogy a vasút, az országút mindkét oldalán ott legyen az. Azonban mennyi az? És jól használják azt? Lehetne azt másképpen használni? El lehetne például odáig jutni, hogy ne parlagfű nőjön benne, hanem lóherét vessenek bele és kaszálják le? Vagy valami más, biomassza, amit aztán ipari célra vagy fűtésre lehet felhasználni? Vagy - egek ura! - lehetne fákat ültetni? Néha olyan nagy terület van, hogy majdnem egy erdősáv létezhetne az országutak mellett; nemcsak jó levegő lenne, hanem húsz vagy valamennyi év múlva vágni is lehetne azokat a fákat, hasznos célra fordítani.
Szóval a nemzeti vagyon megmérése a mondandóm első fele, a másik pedig annak a hasznosítása.
Én azt értem, hogy az ÁSZ-nak nem az az elsődleges feladata, hogy a gazdaságosság témájában adjon tanácsot az Országgyűlésnek, bár én nem lennék, hogy is mondjam, ellenére annak, hogy néha ilyen jelzéseket is adjon, hogy jól használódik-e. Persze az ÁSZ-nak feladata, és az Országgyűlés elvárja az ÁSZ-tól azt, hogy amikor a törvények erre kifejezetten utasítást tartalmaznak, akkor az ÁSZ persze a gazdaságosság témáját is vizsgálja, és arról jelentést adjon.
Továbblépnék a nemzeti vagyon dolgáról, bár igen kísértő számomra, hogy ezt továbbfejtegessem.
A másik téma a támogatások kérdése. Ez a szó, hogy “támogatás” a mi nyelvhasználatunkban annyi mindent jelent, hogy csuda. Különböző jelentése van különböző alkalmakkor, különböző személyek számára, még majdnem attól függően is, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselők vagyunk, vagy kalapokat cserélünk vagy szerepeket cserélünk; a “támogatás” kifejezés e szerint is változik időnként. Mik is ezek? Én azt a szót szeretem használni, és írásaimban, országgyűlési felszólalásaimban is azt tanácsolom, hogy a juttatásértékét jelöljük meg a támogatásnak. Mennyi egy támogatás juttatásértéke? Néha a névérték, a támogatás teljes egészében juttatás, de az a ritkaság, többnyire nem az, többnyire bizonyos juttatási értéke van, például egy szubvenció, egy dotáció vagy egy garancia.
Éppen mostanában a költségvetési bizottságban meg másutt is vitattuk ezt a kérdést, és bizony nem tartottuk kielégítőnek azt az információt, amit a Pénzügyminisztériumból kaptunk, hogy mennyi is annak a garanciának a juttatásértéke. Mert elképzelhető olyan garancia, tisztelt Ház, amikor a magyar állam teljes vagyonával és hitelével mögé áll valaminek, és akkor az a vállalkozás megy, nagyszerűen teljesít, és visszafizeti a hitelt - tehát annak nincs semmi juttatástartalma! A támogatás egyfajta garanciaszerződés. Előfordul persze az, hogy az a vállalkozás azért fordul a kormányzathoz ilyen segítségért, mert a kereskedelmi bankoktól nem kapna, és akkor annyi a juttatásértéke, ami lenne, mondjuk, a biztosító által… - de nem mehetek bele a részleteibe, mert nincs idő. Azonban ezeknek a kiválogatása, hogy mennyi a támogatásérték dotációban a társadalombiztosításban, egészségügyben, oktatásügyben, mert különösen a felsőoktatásban a hallgató, a tanuló időnként fizet… - és megint csak nem részletezem tovább.
Hasonlóképpen érdekes ennek a kiválasztása olyan mindennapi témákban, mint a Széchenyi-terv. A Széchenyi-terv által juttatott pénz, forrás nem azért van, hogy csak az történjen, amit a Széchenyi-terv megfizet: az egyfajta emelő; hallottuk azt, hogy körülbelül négyszer annyit mozdít.
No, az időm lejárt, sajnos nem folytathatom, de remélem, sikerült érzékeltetnem, tisztelt Ház, hogy itt egy nagy szűzföld van, amit érdemes munkálni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
