DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Állami Számvevőszék tisztelt Vezetői! Az Állami Számvevőszék feladata a közpénzek, közvagyon felhasználásának, elszámolhatóságának, átláthatóságának egyik garanciája, mármint a feladat ekörül csoportosul. Ezt az elnök úr, az Állami Számvevőszék elnöke is elmondta, de érdemes itt a parlamentben ezt többször megismételni.
Már csak azért is érdemes megismételni, mert ehhez az igen nehezen teljesíthető feladathoz képest és ahhoz képest, hogy például a parlamenti képviselők soha nem lehetnek elégedettek a közpénzek felhasználásának átláthatóságával, és persze a társadalom sem lehet ezzel soha elégedett, és nem is elégedett, mindehhez képest az Állami Számvevőszék a Harmadik Magyar Köztársaság intézményei közül talán a legkevesebbet kritizált, legkevesebbet támadott intézmény. Még akkor is mutatja ez az Állami Számvevőszék eredményes tevékenységét és közhasznú tevékenységét, ha tudjuk és hozzátesszük, és ez nem az Állami Számvevőszék tevékenységének jelentőségét csökkenti, hogy a közvélemény erről az intézményről valószínűleg kevesebbet tud, mint más alapvető intézményekről. De a parlamenti képviselők, illetve akik a közvagyonért általában felelnek, tudják, hogy az Állami Számvevőszék immáron több mint egy évtizedes tevékenységének milyen jelentősége van ebben az ügyben, amit, még egyszer mondom, alapvető feladatnak tekintünk.
Az elismerő szavak, amelyekkel itt az előttem felszólaló kollégák adóztak, nem elégszer ismételhetőek meg, mégis a szép szavak mellé én azt mondanám, hogy talán a tevékenység legnagyobb elismerése ebben a pillanatban az lenne, ha a lehető legrövidebb időn belül a parlament képes lenne az Állami Számvevőszék két hiányzó alelnökét megválasztani, ennek nem lennének politikai akadályai, hiszen a személyi feltételek, a választék, ha tetszik, rendelkezésre áll.
Sok mindenről lehet beszélni az Állami Számvevőszék éves beszámolója, illetve jelentése kapcsán, én két kérdéskör köré csoportosítanám a mondanivalómat.
Az egyik - amiről szintén részben már itt esett szó, mármint az előttem megszólalók és az Állami Számvevőszék elnöke is és maga a jelentés is tárgyalta, az egyik kérdéskör, amit érintenék - az Állami Számvevőszék működésének korlátozottsága, mármint működési lehetőségeinek korlátozottsága, és az ebből adódó bizonyos gondok. A másik kérdéskör, amivel részletesebben foglalkoznék, már amennyire az időkeret engedi, az Állami Számvevőszék által feltárt problémák közül néhány olyat - pontosabban hármat - emelnék ki, amelyet én különösen fontosnak tartok, és a parlament megoldandó feladatai között tartok számon.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát az első kérdéskört valahogy úgy lehetne megfogalmazni, hogy tudja-e teljesíteni az Állami Számvevőszék a korábban idézett feladatát, tehát a közvagyon felhasználásának átláthatósága biztosítását, illetve az elszámolhatóság biztosítását. Maga az Állami Számvevőszék jelentése is kiemeli, hogy a jelenlegi hatáskörrel ezt csak korlátozottan tudják teljesíteni. Itt két kritikus pont létezik, és ezt is a jelentésből kivehetjük, és az Állami Számvevőszék elnökének itteni felszólalása is érintette ezeket a kérdéseket.
Az egyik kérdéskör, és ezzel a képviselőtársaim is érintőlegesen foglalkoztak, abból a tényből fakad, hogy közszolgáltatások, beruházások közpénzekből, nagyon sok esetben magánvállalkozásokon keresztül valósulnak meg. Természetesen abban nincs vita a különböző pártok képviselői között, hogy ez elkerülhetetlen, sőt nagyon sok előnnyel járó megoldás, ugyanakkor - és ez is elhangzott itt - erre a Számvevőszék feladatkörének meghatározásakor nem készült fel a törvényalkotó, nem alkottunk olyan törvényeket, amelyek biztosítanák, hogy követhetőek is legyenek a közpénzek, ha az állam magánvállalkozásokon keresztül valósítja meg a feladatait, és áll ez természetesen az önkormányzatokra is. És nemcsak a magánvállalkozásokra áll ez, ez szintén szerepel a jelentésben, hanem nagyon sok esetben az állam, illetve az önkormányzat saját tulajdonában lévő társaságokon keresztül valósítja meg a feladatait. Formálisan, jogi értelemben az Állami Számvevőszék lehetőségei a közpénzek felhasználását tekintve ezen a területen is igen-igen korlátozottak, elvben az ilyen társaságok akár meg is tagadhatják a közpénzek felhasználásának ellenőrzését. Itt tehát lenne és van lehetősége a parlamentnek, a törvényalkotásnak, hogy a Számvevőszék számára a jelenlegi jogi keretek megváltoztatásával biztosítsa az egy mondatban összefoglalt feladatainak jobb teljesíthetőségét.
A másik ilyen terület, amiről beszélek, ami korlátokat jelent, illetve a korlátok problémát jelentenek a Számvevőszék számára, és itt is a parlamenti pártoknak, illetve képviselőknek nyilván önvizsgálatot is kell tartani, a pártok pénzfelhasználását érintő tevékenység. A Számvevőszék jelentésében is szerepel, hogy a választási eljárási törvény nem számol a realitásokkal, hiányos ebben a tekintetben, és ez eleve akadálya annak, hogy a Számvevőszék kellő mértékben át tudja tekinteni a pártok gazdálkodását. De ha őszintén szembenézünk a tényekkel, akkor azt is világosan láthatjuk, hogy nemcsak ez a probléma. Hiszen ha a választási kampányok idején bárki nyitott szemmel jár, és utána veszi a fáradságot, és a pártok választási kiadásairól szóló, hivatalosan közzétett beszámolót megnézi, akkor nem valószínű, hogy az esetek jelentős részében vagy egy részében reálisnak tűnnek ezek a beszámolók, a Közlönyben közzétett beszámolók.
Az Állami Számvevőszéknek ugyanakkor nincs lehetősége, csak arra, hogy a pártok hivatalos költségvetésén keresztül folyó pénzeket ellenőrizze, azt már a jelenlegi törvények értelmében nem ellenőrizheti, hogy az egyébként könnyen megfogható kiadásokat, például újsághirdetéseket, plakátokat, amelyeknek megrendelése könnyen ellenőrizhető lenne, megnézze, és ezt összevesse a pártok költségvetésével. Ha a parlamenti pártok és a képviselők tiszta közéletet akarnak, akkor ebben az ügyben is, részben az Állami Számvevőszék tevékenységének átvizsgálásával, lehetőségeinek bővítésével, biztos, hogy önmagukkal is kell kezdeni valamit.
Áttérve a másik nagyobb kérdéskörre, a három kiemelendő problémára, én elsőként a koncesszióval kapcsolatos, az Állami Számvevőszék jelentésében megfogalmazott problémát emelném ki. Az Állami Számvevőszék - és ezzel én teljes mértékben egyetértek - úgy fogalmaz a jelentésében, és ez nemcsak egy évről szóló tanulság, hanem a Harmadik Magyar Köztársaság eddigi éveinek tanulsága, hogy a koncesszió kapcsán nem érvényesülnek gyakorlatilag sem a gazdaságpolitikai, sem a költségvetési szempontok, a magyar gazdaságpolitika, illetve az egymást követő kormányzatok nem merítették ki azokat a lehetőségeket közel sem, amelyeket a koncesszió mint intézmény magában rejtene.
A másik kérdéskör, amit kiemelnék, az önkormányzatok ügye. Teljesen egyetértek a Számvevőszék megállapításával, és ez megint nem egyéves beszámolóhoz kapcsolódik, hanem az elmúlt 12 év tanulsága, hogy hiányzik a pénzügyi szabályozás átfogó felülvizsgálata, mármint az önkormányzati pénzügyi szabályozás felülvizsgálata.
(11.10)
Itt a Számvevőszék is kiemeli - és a számot érdemes ezen a fórumon is megismételni -, hogy az önkormányzatok egyharmada forráshiányos. Márpedig, ha ez a helyzet, akkor nyilván a pénzügyi rendszer működésével van alapvető probléma, és nem minden esetben az önkormányzatok tehetők felelőssé azért, hogy nem tudnak megfelelő forrást biztosítani a működésükhöz. Tehát - mondja a Számvevőszék beszámolója alapján a parlamenti képviselő - a forrásrendszer egészét kell felülvizsgálni, mármint az önkormányzati finanszírozás egészét kell felülvizsgálni, itt reformra lenne szükség.
Érdemes kiemelni az önkormányzatok kapcsán, amit az Állami Számvevőszék megállapít, hogy az önkormányzatok nem tudják a beruházások önrészét előteremteni az esetek jelentős részében, ennek következtében a támogatási lehetőségek felét kihasználatlanul hagyják. Ez is arra utal, hogy az önkormányzati pénzügyi finanszírozási rendszer egésze lenne felülvizsgálandó, hiszen ha ilyen működési zavarok látszanak egy rendszerben, akkor ez alkalmi beavatkozásokkal nem orvosolható.
Végül a harmadik kérdéskör, amit kiemelnék, a társadalombiztosítás ügye, amely szintén nem csak egyéves tevékenység vagy az elmúlt kormányzati ciklus problémája. A Számvevőszék megállapítja a tényeknek megfelelően, hogy az elmúlt négy évben gyakorlatilag, bár a jelentés nem zárul le, de nyugodtan megállapíthatjuk, kicsit kiterjesztve a jelentésben foglaltakat, hogy nem történt érdemi változás a társadalombiztosítási rendszerben, sőt az egyensúlyi pozíció romlott. Az ok - mondja a Számvevőszék - a nem reális tervezés.
A Számvevőszéknek nem feladata, de nyugodtan hozzátehetjük, hogy túl a nem reális tervezésen a társadalombiztosítás állandó finanszírozási problémája, illetve a központi költségvetésre utaltsága a finanszírozott rendszer működési zavaraiból is adódik, sőt jelentős részben innen adódik. Mindenesetre a következmény az egymást követő kormányok számára egyértelmű, csak a megoldást egyelőre nem látjuk, illetve nem kezdett hozzá az eddigi kormányok sora, hogy a központi költségvetés jelentős és előre nem tervezett kiadásokkal biztosítja a társadalombiztosítások működőképességét.
Végül zárásként azt szeretném mondani, kiemelve az Állami Számvevőszék tevékenységének jelentőségét és munkájának magas színvonalát, hogy az elmondottakból talán következik, és tételesen csak kiemelni szeretném, hogy az Állami Számvevőszék jelentését, illetve az erről szóló országgyűlési határozatot a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója támogatja. Köszönjük a leköszönt alelnökök munkáját, és köszönjük természetesen az aktív tevékenységet végző számvevőszéki dolgozók és vezetők munkáját.
Köszönjük szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban. - Dr. Kovács Árpád tapsol.)
