DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Látszólag egy nagyon kis terjedelmű, három paragrafusból, 13 bekezdésből álló törvénymódosításról beszélünk, azonban mintegy 30 helyen módosítja a tárgyalandó javaslat a gyógyszertárak létesítéséről és működéséről szóló 1994. évi LIV. törvényt. Tulajdonképpen ezzel teljes mértékben átalakítja magát a törvényt is, hiszen idáig kizárólag csak a kamaráról, illetve az államról, az államhatalomról, a különböző jogosítványok ide-oda telepítéséről beszéltünk, de azért itt alapvetően a lakosság gyógyszerrel való ellátásáról van szó. Tehát úgy gondolom, hogy egy hihetetlenül nagy súlyú kérdésről van szó.
Az előterjesztő mind az írásban benyújtott javaslatban, mind itt szóban hivatkozott arra, hogy három esztendővel ezelőtt, amikor egyéb jogharmonizációs céllal több egészségügyi törvényt módosítottunk, akkor már az akkori kormánypártok ezt a verziót be akarták hozni, de egyéni képviselői módosító javaslatra a végén nem került megszavazásra. Úgy gondolom azért, hogy ha a három évvel ezelőtti javaslatot a mostanival összehasonlítjuk, akkor messze nem ugyanarról van szó. Három évvel ezelőtt még a kamara és az államhatalom jogosítványainak az egyensúlyáról lehetett volna beszélni akkor is, ha a személyi joggal kapcsolatos módosítás keresztülmegy. Úgy gondolom, hogy ha ez a törvénymódosítás elfogadásra kerül, akkor ezen a - hangsúlyozom, a lakosság gyógyszerrel való ellátása szempontjából alapvető - törvényen belül a különböző jogosítványok hihetetlen mértékben aránytalanná válnak.
Nem árt, ha végigmegyünk azon, hogy a jelen módosítás alapján mi fog változni. Egyrészt a köznapi módon személyi jognak ismert jogosítványnak az engedélyezése egyértelműen a kamarához kerül; a közforgalmú gyógyszertár felállítása szükségességének megállapítása kapcsán az eddigi véleményezési jog helyett egyetértési, azaz vétójogot kap a kamara, és ez lényegében egy patthelyzetet eredményezhet. Ez jogilag is furcsa, mert egy véleményezési joggal kapcsolatos jogorvoslat lehetősége eléggé nehezen definiálható.
Személyi jog megszűnése esetén az ezzel kapcsolatban kiírt pályázat elbírálása is most a kamarához kerül. Itt van egy olyan furcsa szerepleosztás, hogy magát a pályázatot az Országos Tisztiorvosi Hivatal írja ki, de a közzétételéről a kamarának kell gondoskodnia egy kormányzati hivatalos lapban. Ha ez a pályázat eredménytelen - és azt nagyon jól tudjuk, hogy minden pályázat esetében az eredményesség, illetve eredménytelenség hihetetlenül sok szubjektív elemet hordoz magában -, akkor megfelelő feltételek megléte esetén a Magyar Orvosi Kamara pályázat nélkül odaítélhet személyi jogot.
A személyi jog visszavonásának a jogosítványa is átkerül a kamarához. Igaz, itt a törvény taxatíve részletezi azt, hogy ez mely esetekben valósulhat meg, mikor lehet ezt kezdeményezni.
A hozzátartozói személyi jog odaítélésével kapcsolatosan is teljes hatáskört kap a kamara.
Nehéz a helyzet, mert nyilvánvalóan akkor, 1994-ben nemcsak a Gyógyszerész Kamara, hanem a Magyar Orvosi Kamara megalakulása kapcsán mindannyian, akik az egészségügyben dolgozunk vagy egészségpolitikával foglalkozunk, nagyon örültünk annak, hogy ezek a köztestületek visszakapták a jogosítványaikat, és a súlyuknak megfelelően működhetnek, de azért engedtessék meg, hogy bizonyos aggályoknak az ember hangot adjon. El lehet mondani, hogy a törvénymódosítás elfogadását követően a gyógyszertárak létesítésével, működtetésével kapcsolatban jóformán az összes hatósági jogosítvány a Magyar Gyógyszerész Kamarához kerül az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, illetve az Országos Tisztiorvosi Hivatalhoz. Itt kezdődnek a problémák.
Egyrészt alkotmányossági, illetve jogi problémák is fölmerülnek. Ha jól emlékszem, az alkotmány 70/D. §-a az, amelyik kimondja az állam felelősségét az egészségügyi ellátással kapcsolatosan; az egészségügyi törvényünk 143. §-a is, ami szó szerint így szól: "Az egészségügy szervezésével és irányításával kapcsolatos feladatok ellátásáért, valamint az ezekkel összefüggő jogok gyakorlásáért és kötelezettségek teljesítéséért való felelősség az Országgyűlést, a kormányt, az egészségügyi minisztert, az ÁNTSZ-t, a helyi önkormányzatokat terheli."
Az ÁNTSZ-ről szóló 1994. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdése alapján az egészségügyi igazgatási tevékenységek irányítása, koordinálása és felügyelete, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete állami feladat. A (2) bekezdésben foglaltak szerint az (1) bekezdésben foglaltakat a népjóléti miniszter közvetlen irányítása alatt álló Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat létrehozásával és működtetésével biztosítja.
Úgy gondolom, nincs közöttünk vita, hiszen - nagyon helyesen - a most benyújtott javaslat 1. § (1) bekezdése a gyógyszertár definíciója kapcsán egyértelműsíti, hogy egy egészségügyi szolgáltatóról van szó. Ennek alapján egyértelműen kimondhatjuk azt, hogy az igazgatás szempontjából ugyanolyan megítélés alá esik, mint akár az alapellátás, a járóbeteg-ellátás vagy a fekvőbeteg-ellátás. A gyógyszerész-kamarai törvény meg egyértelműen kimondja, hogy szakmai érdek-képviseleti és önkormányzati testület. Tehát ezen rendelkezésekből kitűnik, hogy a lakosság biztonságos gyógyszerellátása terén az állam fokozott felelősséget kíván vállalni. Ezért tartotta, tartja magánál a hatósági engedélyezési jogköröket, és ezért telepítette ezt az ÁNTSZ-hez, illetve az Országos Tisztiorvosi Hivatalhoz. Hiszen ha a működésben bármilyen zavar van, akkor operatív módon tud intézkedni.
Az tény és való, hogy a kamarai törvényben benne van, hogy a kamara felett is állami felügyeletet lát el az egészségügyi, illetve az ágazati tárca, azonban nagyon jól tudjuk, hogy ez csak a működés, az intézkedések jogszerűségére vonatkozik, tehát az autonómiáját nem sértheti ezeknek a kamaráknak. Nagyon jó, hogy ez így van, tehát direkt módon nem tud beavatkozni. Ebből következik, hogy ezen passzus alapján az állam nem tudja érvényesíteni az akaratát.
Nem tűnik szakmailag megalapozottnak az az elképzelés sem, hogy a személyi jog és a gyógyszertár létesítésének engedélyezése két különböző szervezet, azaz a hatóság és egy szakmai érdekképviseletet ellátó szerv hatáskörébe tartozik. Bár jelen esetben a hatóság szerepköre, úgy tűnik, a módosítást kezdeményezők akarata szerint regisztrációs ténykedéssé csökken.
(15.30)
A jelenlegi szabályozás szerint az első lépés a gyógyszertár létesítése szükségességének megállapítása, majd ezt követi a személyi jogra vonatkozó pályázat kiírása és elbírálása. A hatályos, érintett törvény 15. § (1) bekezdésének megfelelően a személyi jog engedélyezése után kerülhet sor a létesítési engedély kiadására. Amennyiben ez a három eljárási fázis a továbbiakban két hatósághoz tartozna, az jelentősen megnehezítené és meghosszabbítaná az engedélyezés menetét.
Lehetne sorolni az aggályokat, amelyek a gyógyszerellátás zavartalan biztosítása igényének megfogalmazása kapcsán ezen törvénymódosítás után mindenféleképpen felmerülnek. Hangsúlyozom, ez nem a kamarával szemben tanúsított bizalmatlanság, habár itt Frajna képviselő úr utalt arra, hogy mindazok a bírósági perek, amelyek folyamatban voltak, rendszeresen a kamara hátrányára végződtek, de az ember nem tud a saját tapasztalataitól elvonatkoztatni. Én is tudnék itt a saját választókörzetemből, Cegléd városából olyan esetet mondani az elmúlt időszakból, amikor a kamara nem a lakosság ellátását tekintette elsőrendű feladatnak, hanem a területen lévő többi gyógyszerész védelmét, illetve egy adott gyógyszertár gazdasági érdekeit erősebbnek tartotta, mint mondjuk, egy vonzáskörzet gyógyszerrel való könnyebb ellátásának az érdekét, de gondolom, nagyon sokan tudnánk ilyen példákat hozni. Ez az, ami az emberben legalábbis kérdéseket vet fel.
Végezetül még egy szempontra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy mindenféleképpen kérdésként merül fel a kamara hatósági jogkörének gyakorlása kapcsán az összeférhetetlenség kérdésköre. A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi, már többször idézett törvény 16. §-a akként rendelkezik, hogy a kamarai tagság összeférhetetlen azon személyek közszolgálati jogviszonyával, akiknek feladatkörébe tartozik a kamara egyetértési, illetve véleményezési jogával érintett jogszabályok, illetve egyéb döntések előkészítése és meghozatala. Itt nagyon nagy ellentmondást látok, nem tudom, hogyan oldható fel ez az ellentmondás, hogyan működhet a továbbiakban az egész rendszer abban az esetben, ha a lakosság gyógyszerellátásával kapcsolatos alapvető kérdéseknek a hatósági jogosítványai a Gyógyszerész Kamarához kerülnek. Ezek az aggályok változatlanul fennállnak, és úgy gondolom, megengedik nekünk, a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy legalább ezeket a kérdéseket feltegyük, és elgondolkozzunk, mielőtt a végső döntést meghozzuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
