DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is történt ezen az ominózus bizottsági ülésen? A bankbotrányt vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság eddigi minden ülését a szocialista képviselők valamilyen módon, hol kevésbé, hol egészen botrányos módon igyekeztek megakadályozni. Hasonlóképpen volt ez az első bizottsági ülésen is, amikor azok a kérdések kerültek napirendre, amelyeket a szocialista képviselők javaslata alapján fogadott el a tisztelt Ház. Ezekre a kérdésekre kaphattak volna választ a szocialista képviselők, ha nem vonulnak ki teátrálisan a bizottság üléséről azzal a szándékkal, hogy a bizottság munkáját megakadályozzák. (Folyamatos zaj.)
Szeretném a tények kedvéért leszögezni, hogy a bizottság elfogadott napirenddel rendelkezett. Igaz, hogy ezt a napirendet a Szocialista Párt nem fogadta el, azonban ezzel az álláspontjával kisebbségben maradt, a bizottságnak érvényes napirendje volt, noha ők nem voltak hajlandóak ezt követően sem ezt tudomásul venni. Ez a napirend pedig nem volt más, mint a bizottság feladataként meghatározott kérdések megtárgyalása és ennek előkészítése. E napirendi pont keretében olyan képviselők, illetve személyek kerültek a bizottság ülésére meghívásra, akiknek a Szocialista Párt a kérdéseket címezte.
Nem szokatlan ez a bizottságok gyakorlatában, hogy olyan szervezeteket, személyeket hívnak meg a bizottság ülésére, akik az adott előterjesztéshez kompetens és érdemi véleményt tudnak adni. Ha egy országgyűlési képviselőtől, ha egy volt minisztertől megkérdezik, hogy találkozott-e X-szel, Y-nal, úgy gondolom, hogy ennek az a normális és természetes módja, hogy erre a bizottsági ülésen lehetőség nyílik, és ha valaki meghív ilyet, az természetes. Hasonlóképpen történik a bizottság ülésén a bortörvény tárgyaláskor, ha hegyközségi véleményeket kérnek, vagy a társadalmi szervezetek támogatásának meghatározásakor társadalmi szervezeteket hívnak meg.
A bizottság nem a meghallgatás jogintézményét alkalmazta. Attól, hogy hallgattak, fizikailag meghallgattak valakit, ez nem azt jelenti, hogy a meghallgatás jogintézményét alkalmazták. Tehát nem történt más ebben az esetben, hogy nem meghallgatásról lévén szó, a kormánypárti képviselők kinevezték meghallgatásnak, majd közölték, hogy ennek a szabályainak nem felel meg.
Tehát a tények leszögezése kedvéért: érdemi napirendet elfogadott a bizottság, a napirendje szerint tárgyalt, nem a meghallgatás jogintézményét alkalmazta, ezt a szocialisták csak szeretnék ráhúzni azért, hogy a botrányos magatartásukra némi vigaszt és választ adjanak, azonban ez ehhez igen kevés. Úgyhogy ügyrendi kérdés csináltak az ügyből, és egy olyan bizottságba terelték a vitát, ami nem paritásos, ahol többségük van. Tehát az ügyrendi bizottságnak ez a döntése nem azt jelenti, hogy ebben a kérdésben igazuk van a szocialistáknak, hanem kizárólagosan azt jelenti, hogy többségük van az ügyrendi bizottságban. Tehát abban a bizottságban, ahol egy egyszerű többségi véleménnyel nem tudták érvényesíteni az álláspontjukat, így ügyrendi vitába burkolva egy olyan helyre vitték, ahol többségük van. Megítélésem szerint ez elfogadhatatlan.
Mindebből következik az, hogy a bizottság és a bizottság elnöke nem sértette meg a saját ügyrendjét, mert nem meghallgatás intézménye volt, és nem sértette meg a Házszabály 68. § (2) bekezdését sem. Zárójelben megjegyzem, hogy a bizottság alelnökével történt egyeztetések során maga az alelnök, Wiener György is elismerte, hogy nem meghallgatásról van szó, azonban mivel politikai érdekei per pillanat úgy kívánják, könnyen változtatott ezen, és megpróbálnak a nehezen magyarázható, obstruáló magatartásukra valami választ és magyarázatot adni.
Ezért tisztelettel azt kérem a Háztól, hogy ezt a javaslatot, mivel nem a valóságon alapul, a tényszerűségeket mellőzi, vesse el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
