DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, a vita jó irányba halad, és azokról a támogató gondolatokról, amelyek közben elhangzottak az etikai szerepről, azt gondolom, türelemmel kell bírni ezzel, egyáltalán el kell jutni odáig, hogy valóban rábízzuk-e a kamarákra ezt a szerepkört.
A másik kérdést akarom egy kicsit még megvilágítani, a finanszírozás kérdését. Konkrét példákat tudunk hozni, hogy a kamarák sokszor kötelező feladataikon túlmutatóan még egyébként a kötelező tagságuk idején gazdasági társaságokat kezdtek el szervezni, és olyan tevékenységeket kezdtek el ellátni, amely egyébként a saját tagjainak is tevékenysége, és ez is etikai kérdés. De nyilván, ha nincs megoldva a finanszírozásuk, akkor nehezen számon kérhető akár a tagoknak, akár talán nekünk, kívülálló törvényhozóknak is, hogy akkor miért ne vállalkozzanak ők.
Ezért is fontos lenne, hogy az etikai szerepük és a gazdasági függetlenségük valóban meglegyen, akár azzal a kikötéssel, hogy ha bármely tag szigorúan fellép az ellen, hogy ilyen tevékenységet a társasága ellásson, akkor azt kötelező erővel neki meg kelljen szüntetnie. Nem azt mondom, hogy ne csináljon társaságot, mert lehet, hogy tényleg szükség van erre, mert olyan típusú funkciókat el tud látni, és a piac is meg a tagok is igénylik, és lehet, hogy még az adózás szempontjából is korrektebb eljárás. De azok, amelyek a tagoknak is versenyt támasztó szerepet... - mondhatnék sok példát, tudnék konkrétumokat hozni, nem kellene rákényszeríteni őket.
Ezt akkor tudjuk megoldani, ha azt mondjuk, hogy ahhoz, hogy önmagában az alapfeladatát ellássa, szervezze tagjainak az életét, van egy alapfinanszírozása, amelyet a közjó is annyiban szolgál, támogat, ösztönzi, hogy taggá váljon, és tag maradjon a kamarai tag, hogy az adókedvezményen keresztül is megkapja. A másik része, hogy aztán még együttműködik-e az állammal vagy nem, egy másik kérdés legyen, az már szolgáltatás-ellenszolgáltatás kérdése.
Köszönöm szépen. (Taps.)
