HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy először arról beszéljek, hogy ez a törvény milyen jogi és milyen gazdasági környezetben kell hogy értelmet kapjon, és ha a jogi környezetet megnézem vagy megvizsgálom, megvizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez egy igényesen és jól előkészített törvény.
Számos előttem megszólaló kritikus hangon utalt a törvény terjedelmére, a több mint négyszáz szakaszra. Én úgy látom, hogy a törvényalkotó igyekszik a gazdasági életnek ezt a rendkívül kényes területét a lehető legpontosabban, legéletszerűbben szabályozni, nyilván ezért ez a nagy terjedelem, de azt is be kell látni, hogy - ahogy Bőhm András képviselőtársam utalt rá - több mint száz oldal maga az indoklási rész, tehát egy nagyon alaposan előkészített munka fekszik most az Országgyűlés asztalán.
Természetesen ahogy készültem a hozzászólásra, átolvastam azokat a jegyzőkönyveket, amelyek a bizottsági ülésekről készültek, és kíváncsi voltam, hogy a bizottságok hogyan és miképp foglaltak állást. A legtöbb kritika, ami ellenzéki oldalról fogalmazódott meg, általában azt hiányolja, hogy a gazdasági élet szereplői, illetve a vállalkozói szféra magyar szereplői vajon lehetőséghez jutnak-e akár most, akár az uniós csatlakozás után, és ha komolyan vesszük ezt a kérdést, akkor meg kell állapítani, hogy ez rendkívül jogos és megalapozott kérdés. Az én véleményem szerint azonban ennek a törvénynek nem az a feladata és nem az a célja, hogy a magyar vállalatok és vállalkozók versenyképességét javítsa, hiszen arra egyéb eszközök állnak rendelkezésre; ez a törvény amúgy is csak a vállalkozók egy speciális csoportját érinti, hiszen durva közelítésben a vállalkozókat két csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba talán azok tartoznak, akik működésük során soha nem esnek a törvény hatálya alá, hiszen nincs költségvetési kapcsolatuk, nem állnak kapcsolatban, szerződéses viszonyban olyan céggel, amely költségvetési támogatásból tartja fent vagy el magát. A vállalkozók egy másik csoportja, akik a törvény hatálya alá esnek; ők bizony a gazdasági élet legkényesebb pontjának a szereplői, annak a pontnak, ahol a közpénzek és a magánszféra találkozik. Minden modern gazdaság egyik legnehezebben kezelhető helye, pontja a gazdasági életnek ez a része, nyilván ezért ilyen alapos és ilyen kidolgozott ez a törvény.
(9.50)
Ha arra a kérdésre kívánunk választ adni, ami az ellenzéki felszólalások során megfogalmazódott, hogy a magyar vállalkozók helyzetével mit lehet tenni, akkor azt tudom mondani, hogy ez a törvény kitűnően harmonizál az EU-elvárásokkal, viszont nincs összhangban egyéb magyar vonatkozó törvényekkel, és ez általános kormányzati hiba, általános kormányzati mulasztás.
Amikor annak idején egy gazdasági csúcsminisztérium létrehozásáról döntött az Országgyűlés, úgy véltem, hogy ez egy jó döntés, és bocsássanak meg, hogy egy kicsit szélesebb körben próbálom a jelen törvényt megvilágítani vagy körbejárni, de azt hiszem, muszáj más szempontokat is figyelembe vennünk. Amikor a törvény alapján létrejött a Gazdasági Minisztérium, akkor úgy véltem, hogy lesz a kormányzaton belül egy olyan tárca, amely a magyar gazdaság fejlődéséért lesz felelős, amelynek feladata, hogy a magyar vállalkozókat helyzetbe hozza, a versenyhelyzetüket, a versenyesélyeiket javítsa.
Ez így is volt annak idején, aztán a mostani kormányzat idején ez valahogy háttérbe szorult, a Pénzügyminisztérium lényegesen nagyobb szerepet és súlyt kapott a kormányzati munkában, mint ahogy az elvárható lenne. Ennek eredményeképpen számos olyan dolog maradt el, aminek a létét a jelen törvényen próbálják ellenzéki képviselőtársaim számon kérni, és még egyszer hangsúlyozom, hogy ez nem ennek a törvénynek a feladata. Itt lett volna a lehetőség a magyar vállalkozók helyzetbe hozására, például a most tárgyalandó költségvetési törvény során. A költségvetési törvény nem tesz eleget ezeknek az elvárásoknak.
Itt lett volna a lehetőség a magyar vállalkozók helyzetbe hozására, a versenyképesség javítására az adótörvények kapcsán. Azt csak megjegyzem, hogy az adópolitika, amely 13 éve jellemzi a mindenkori magyar kormányokat, meglehetősen mostohán bánik a magyar vállalkozókkal. Azok az adókedvezmények, amelyek fejlesztésre, vállalkozói beruházásokra fordíthatók, több mint 90 százalékban úgy kerültek felhasználásra, hogy azok kedvezményezettjei nem magyar vállalatok, vállalkozók, beleértem a magyar nagyvállalatokat is, hanem multinacionális cégek voltak, 7-8 multinacionális cég. Tehát a mindenkori magyar kormányzat valahogy elfelejtette vagy figyelmen kívül hagyta, hogy bizony alapvető feladata lenne a hazai vállalkozók támogatása.
Számos kritika érte a jelen kormányzat részéről az előző ciklus gyakorlatát. A Vegyépszer példáját hoznám fel, az autópálya-építést. A kritika tárgya az volt, hogy közbeszerzés nélkül készült autópálya Magyarországon a Vegyépszer kivitelezésében. Erre a jelenlegi törvény lehetőséget teremt, hiszen az 1. § d) pontja a kormánynak ezt a lehetőséget megteremti. Hogy eredményes és helyes volt ez a gondolkodás, azt talán a legjobban az bizonyítja, hogy a Vegyépszer olyan helyzetbe, olyan kondícióba került, évekkel az uniós csatlakozást megelőzően, amikor a magyar kormánynak ilyen mozgástere még létezett, hogy a Vegyépszer egy most kiírt tendert meg tudott nyerni. Tehát most már versenyfeltételek között tud megfelelni a kiírásoknak, az előírásoknak, és versenyképes lett.
Ez a fajta kormányzati vagy gazdaságpolitika, vagy gazdaságfilozófia annak idején eredményes és érvényes volt, kár, hogy kevesen, illetve nem követték. Nagyon jó eszköz volt a magyar vállalkozók helyzetbe hozására például a Széchenyi-terv, és a kettő kombinációja, ami egy nagyon nagy előrelépést jelentett.
Mindazonáltal a jelenleg előttünk fekvő törvény, annak ellenére, hogy kitűnően előkészített munka, természetesen tartalmaz hiányosságokat, és vannak olyan részei, amelyek módosításra szorulnak. A teljesség igénye nélkül néhányat hadd említsek, és hadd nevezzek meg. Ilyen például az 58. § e) szakasza, amely előírja, hogy a pályázónak kötelező kamarai tagsággal kell rendelkeznie. Mint tudjuk, az előző ciklus idején, a kamarai törvény módosításánál a kötelező kamarai tagságot eltörölték, tehát a versenysemlegességet, az esélyt csökkenti ez az előírás, amit természetesen módosítani kell. Szívem szerint jobban örülnék, ha a kamarai törvényt módosítanánk, és újra visszaállítanánk a kötelező tagság rendszerét, de egyelőre ezt a törvényt tárgyaljuk.
A 29. § pontosításra szorul, hiszen a tervezés egy önálló és alaposan, pontosan szabályozandó versenyforma, ennek megfelelően ezt a szakaszt felül kellene vizsgálni, és pontosítani kellene, hiszen számos félreértésre adhat okot. Az 55. § 6/b pontjában hangsúlyozottan ki kell emelni és megteremteni a lehetőséget arra, hogy Magyarországon az építési beruházást, ezen belül a tervezést és a kivitelezést a saját nemzeti érdekeinkkel összhangban álló előírások alapján szabályozzuk. Ez látszólag ellentmond annak, amiről idáig beszéltem, de azért vegyük figyelembe és tekintetbe, hogy az Európai Unió tagországainak gyakorlata ezzel nagymértékben megegyezik. Németországban nehezen tudok elképzelni olyan nagyberuházást, infrastrukturális nagyberuházást, amit ne nagy német cég vitelezne ki, valósítana meg.
Azután az 56. § (2) bekezdését érdemes lenne kiegészíteni azzal, hiszen itt garanciákról, pénzügyi fedezetről és háttérről van szó, hogy biztosítási szerződés alapján kiállított kezesi kötelezvény formájában is lehessen ennek a kitételnek megfelelni, ez nyilván javítaná a hazai vállalkozók esélyeit. Van egy meglehetősen fontos paragrafus a törvényben, ez nevezetesen a 309. §, amit érdemes lenne kiegészíteni. Ez arról szól, amikor előre nem látható körülmények miatt jelentős árnövekedés lép fel. Ha ez a növekedés az eredeti szerződés értékét 50 százalékkal meghaladja, akkor javaslatunk szerint új pályázat kiírása lenne célszerű, hiszen sokkal tisztább helyzetet lennénk képesek teremteni.
Aztán a kamarákra még egyszer vissza kell térnem, hiszen a 8. rész, amely Közbeszerzések Tanácsát szabályozza, a 19 tagból álló tanács tagjai közé sorolja a kamarák képviselőit is, de csak az ajánlatkérők között. A kamarák tagsága a dolog sajátosságából adódóan sokkal inkább az ajánlattevők között fedezhető fel, és ott található, mint az ajánlatkérők között, tehát ezt a szakaszt is érdemes módosítani.
A bevezetőben azt mondtam, hogy a vállalkozók azon része esik a törvény hatálya alá, akik költségvetési kapcsolattal rendelkeznek. Igen, de ez a kapcsolatnak csak egy metszete, amit a törvény most szabályoz, és megfontolásra ajánlom, kellő hatásvizsgálat után, illetve tanulmányozás után bevezetésre, illetve megfontolásra ajánlom, hogy terjesszük ki a törvény hatálya alá tartozó vállalkozók körét, mégpedig egy olyan új szankcióval, hogy az a vállalkozó, akinek bevételei 30 százaléka, vagy azt meghaladó összeg költségvetési kapcsolatból származik, essék a közbeszerzési törvény hatálya alá.
Tudom, a kritikai hangok egyik leglényegesebb momentuma az lesz, hogy ezáltal az eljárások időtartama megnő, körülményesebbé válik, viszont a negatívumok mellett ennek lehetnek pozitív hatásai is. Az átláthatóság elve nyilván sokkal nagyobb mértékben és sokkal erőteljesebben érvényesülne, mint az eddigiekben, és az az árfelhajtó, többszörös alvállalkozói rendszer, amely működik, és amely időnként megkérdőjelezi a magyar beruházások, infrastrukturális beruházások ár-érték arányát, egy kicsit visszaszorulna, hiszen sokkal nehezebb lenne ezeket a mechanizmusokat működtetni.
(10.00)
Még egy dolgot érdemes lenne figyelembe venni - és nagy valószínűséggel módosító javaslat formájában be fogjuk adni, csak ehhez az kellene és az szükségeltetne, hogy a tárcák közötti együttműködés szorosabb és erőteljesebb legyen -: én itt a kamarák szerepéről beszélnék a közbeszerzési eljárások során is, hiszen itt szakértőről, felkért szakértőről beszél az új törvény, illetve a törvény módosítása, ahol az ár-érték meghatározása az alapvető cél. Nincs olyan hiteles forrás, dokumentum, amely kellően objektív lenne e kérdésben. Ha a kamarák mint köztestületek a róluk szóló törvény alapján olyan felhatalmazással bírnának, ami ezt lehetővé teszi, akkor elkezdene hasonlítani a magyar gazdaság - legalábbis a szereplőit és a működését illetően - arra a nyugat-európai modellre, amely hosszú évtizedek óra sikeresen működik, és amely a változó kihívásokra a legjobb válaszokat tudja adni.
Összegzésképpen: a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényt, amely előttünk fekszik, a közbeszerzésekről szóló módosított törvényjavaslatot szakmailag megalapozottnak, kidolgozottnak, indokoltnak tartja. Indokolt, mert az EU-csatlakozás kötelező jogharmonizációs előírásokat tesz számunkra megkerülhetetlenné.
Itt engedjenek meg még egy mondatot a derogáció kérdéséről a magyar vállalkozók pozíciójának a javítása okán: általában a derogáció a viszonosság elvén alapul. Tehát ezt az utat választaná a törvény, vagy ezt az utat választaná a magyar kormány, akkor azt jelenti, hogy a magyar vállalkozók helyzetének javítása azt eredményezné, hogy bizony más helyen háttérbe és hátrányba szorulnának, tehát a külföldi terjeszkedés vagy a külföldi térnyerés bizony nehezebbé válna.
Aztán indokolt a törvénymódosítás azért, mert a '95-ben elfogadott, majd '99-ben módosított törvényt az élet bizonyos területeken meghaladta és túllépte, és elvárható, hogy az átláthatóság, a közpénzek felhasználásának átláthatósága és leghatékonyabb felhasználása teljesüljön, és a törvény minden feltételnek - a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint - igyekszik eleget tenni.
Amennyiben módosító javaslatainkat, amelyek jó szándékúak és szakmai jellegűek, az előterjesztő és a parlament többsége befogadja, a Magyar Demokrata Fórum nem látja akadályát, hogy ezt a törvényt szavazataival támogassa.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
