FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az áfavitához néhány adalék; nevezzük ezt hiteles forrásnak: „Európai füzetek” címmel a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal adta ki, mindenki elolvashatta. Tehát: Ausztria: 10, 20 százalék; Belgium: 6, 21 százalék; Dánia: egykulcsos, 25 százalék - ez az egyik legmagasabb -; Finnország: háromkulcsos rendszer, 8, 17, 22 százalék; Franciaország: 2,1, 5,5, 19,6 százalék; Görögország: 4, 8, 18 százalék; Hollandia: 6, 19; Írország: 4,3, 12,5, 21; Luxemburg: 3, 6, 15; Nagy Britannia: 5, 17,5; Németország: 7, 16; Olaszország: 4, 10, 20; Portugália: 5, 12, 17; Spanyolország: 4, 7, 16; Svédország: 6, 12, 25.
Remélem, ez elégséges válasz volt mindazoknak a kormánypárti képviselőknek, akik még merik védeni azt az áfarendszert, amelyet a kormány egyetlenegy céllal hozott létre: hogyan kell elvonni 306 milliárd forintot. Ugyanis a benyújtott költségvetésből ez egyértelműen kiolvasható, bármennyire próbálták önök titkolni, mert a Pénzügyminisztérium elfelejtette mellékelni azt a hatáselemzést, hogy melyik adófajtából mennyi elvonást szándékozik majd tenni. A költségvetés persze erre megoldást ad. Tudom, nem annak a vitájánál tartunk, de mégis talán az lett volna az elegánsabb. Szépen levezeti a Pénzügyminisztérium, hogy hogyan jön ki az a 700 milliárd forint elvonás, amit gyakorlatilag az adórendszer tartalmaz.
Semmi más értelmes indoka nem volt, hogy például 12-ről 15 százalékra lépjünk föl, és hogy megmaradjon a 25 százalék. Egyedül Dániában és Svédországban van ilyen, csak őket jóléti országoknak hívják. Én úgy tudom, hogy Magyarország még nincs ott, de az áfakulcsai valahogy mintha arra utalnának, hogy jóléti államban élünk. A gyakorlat messze nincs köszönő viszonyban az elmélettel.
Köszönöm szépen.
