KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Furcsa hallani azt, amikor a kormánypárti képviselők arról beszélnek, hogy csökken az adózás mértéke, és csökken az adóteher, miközben valószínűleg pontosan tudják, hogy egyébként ez nem igaz. A makroszámokból ez egészen jól látszik. Valószínűleg azt az utasítást kapták, hogy imamalomszerűen ezt kell mormolni, mormolni, hátha egyszer a “sokat mondom, majd elhiszi az ember” effektus alapján valaki, hiába fizet több adót, azt mondja, hogy ez tényleg kevesebb.
Viszont hadd hívjam fel arra a figyelmet, ennek az a veszélye megvan, hogy teljes mértékben hiteltelen lesz, egyébként később is, a gazdaságpolitika, meg az ezt védelmező álláspontok, azokban az esetekben is, amikor, ne adj isten, valami pozitívat akarnak lépni, mert az emberek nem fogják elhinni azon elv alapján, hogy aki sokszor nem mond igazat, annak később már azt sem hiszik el, amikor, ne adj isten, igazat fog mondani. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nem lesz ilyen! - Jön a farkas.)
Azt hiszem, hogy ez a mostani állapotában - egyébként nyilvánvaló, hogy ez nem Kékesi úr hibája, tehát igazából őt becsülni lehet azért, hogy idejött, és ezt az elképesztően rossz, és szinte mindenkinek kifejezetten hátrányos adótörvényt egyedül védelmezi -, ebben a pozíciójában kísértetiesen emlékeztet arra az orvosra, aki, miután a keze alá kerül a súlyosan beteg alkoholista, dohányzó ember, tördeli a kezét: “- Uram, ne haragudjon, de itt nincsen más gyógymód, ki kell venni a tüdejét. - De doktor úr, tudna valami pozitívat mondani? - Hát igen, ezentúl el fog férni a mája.” (Derültség a Fidesz padsoraiból.)
Úgyhogy az a helyzet, hogy akármit mondanak, borzasztó következményei lesznek az adótörvényeknek, és azt hiszem, jobb lenne ezt őszintén bevallani, mert ezzel önök is előrébb lennének.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
