DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr által követett hangnemmel a magam részéről egyet tudok érteni, amikor arról szól a képviselő úr, hogy ha lehet, akkor visszafogottan, tényszerűen és a valóságnak megfelelően próbáljunk valamennyi kérdésben megnyilatkozni képviselői felelősségből is, akár a kormányoldalon, akár az ellenzékben foglal helyet valaki a parlamenti patkóban.
Ugyanakkor az adott kérdésben tényszerűen azt lehet mondani, hogy valóban jelentős vita bontakozott ki a nyilvánosságban, azt kell mondanom, időnként talán túl is menve azokon a kereteken, amit a magam részéről indokoltnak tartanék a nyilvánosságban folytatni vitaként, hiszen meggyőződésem szerint az adott ügy alapkérdéseiben nincs akkora vita, mint amekkora vita ma látszik e kérdésben.
Nincs vita abban, hogy egy olyan szolgáltatásról van szó, amely szolgáltatást valamennyi országban mindenkor célszerűen, racionálisan megszervezve végezni kell vagy önkormányzati, vagy állami tulajdonban, vagy magántulajdonban álló cégeknek, és amely szolgáltatásokra valamennyi országban az ott élő lakosságnak szüksége van.
(9.30)
A vita lényege az én mostani értelmezésem szerint abban fogalmazható meg, hogy ha a tömegközlekedés támogatásáról beszélünk, akkor hogyan valósulhat meg - az okszerű gazdálkodás követelményeit is figyelembe véve - egy országon belül valamennyi, a tömegközlekedést igénybe vevő személyt, az ő érdekeiket is méltányolva egy olyan döntési rendszer, egy olyan döntés - megfelelő előterjesztés alapján -, amely területtől, lakástól, élethelyzettől szinte függetlenül tudja biztosítani a méltányos, az állam teherbíró képességét is figyelembe vevő állami szerepvállalást ebben a kérdésben.
A vita tehát pusztán abban van, hogy a mindenkori állam milyen forrásokkal, mekkora nagyságrendű lehetőséggel rendelkezik e kérdés állami eszközökkel történő segítésében. Ezért én úgy gondolom, nincs vita közöttünk abban, hogy célszerűen meg kellene teremteni, és meg is kell teremteni annak a formáját, eszközét és pénzforrását, hogy az állam ebben a kérdésben, még egyszer mondom: az arányosság és az igazságosság elveit is figyelembe véve, szerepet tudjon vállalni. Valamennyien tudják a nyilvánosságból, hogy az elmúlt fél évben elég sok tárgyalás folyt annak érdekében, hogy ezeket az elveket figyelembe véve, esetleg az eddigi gyakorlattól eltérően, szakítva azzal, valóban kerüljön bevezetésre az országban folyó tömegközlekedés normatív támogatása. Erre a jelenleg beterjesztett költségvetési javaslatban nem került sor, egyszerűen azért, mert ez a költségvetési javaslat már nem rendelkezett kellő pénzzel, kellő forrással ahhoz, hogy még erre a célra is tudjunk a 2004. évre javaslatot tenni a parlamentnek.
A kormány részéről többen hangsúlyozták, én magam is több nyilatkozatban hangsúlyoztam azt, hogy ha és amennyiben a parlamenti képviselők bölcsessége meg fogja teremteni annak a lehetőségét, hogy újabb forrás nyíljon meg - az adott költségvetési hiány kereteit betartva - erre a célra, akkor nyilvánvalóan az imént elmondott elveket figyelembe véve a kormány sem fog elzárkózni attól, hogy az országban folyó tömegközlekedés költségvetési támogatására forrásokat biztosítson.
Én abban látok egy pici ellentmondást, hogy nyilvánvalóan ezt nem lehet szűk körben, nem lehet négy-hat-nyolc vagy éppen tizennyolc települést érintően szabályozni, hanem ahol ilyen jellegű szolgáltatás folyik az országban, azt figyelembe véve kell valamilyen módon, a törvényi szabályokat is betartva, biztosítani ennek a rendelkezésre álló, ma még nem tudom, mennyi forrásnak a felhasználását.
Azt tudom ígérni, hogy ha ilyen jellegű javaslat a parlament költségvetési vitájában megfogalmazódik, akkor a magunk részéről ehhez a javaslathoz ilyen módon fogunk viszonyulni, és megpróbáljuk a megfelelő szakmai megoldások megtalálásával segíteni e probléma megoldását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
