KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Én is sajnálom, hogy a kormány részéről és a kormánypárti képviselők részéről senki nincs jelen a parlamentben fél 8 óra táján. Úgy látszik, nem érnek rá a kormányoldalon a képviselők.
Tisztelt Elnök Úr! A szocialista kormányzat immár második kormányprogramját hirdette meg eddigi bő egyéves kormányzati ideje alatt. Választókörzetem lakossága ezekkel a kormányprogramokkal valahogy úgy van, mint a jogelőd párt több évtizedes regnálása alatti programokkal: legjobb esetben az állítólagos eredményekből semmit sem tapasztaltak, rosszabb esetben pedig éppen az eufórikus jelentések ellenkezője volt az igaz.
Nos, a jóléti rendszerváltás programjával valami hasonló történt, legfeljebb az újságokban lehetett nyomon kísérni, kiknek a jólétnövekedéséről van voltaképpen szó. Persze, az ő esetükben a még jobb léti programról kellene beszélni, hiszen ez a jólétben dőzsölő párton belüli, párton kívüli pártelit már akkor is dúsgazdag volt, amikor velünk szocializmusosdit játszottak. Ráadásul a játék kötelező volt, és nekünk az életünk függött a játék kimenetelétől.
Szóval, az országban sem a jólét, sem a rendszerváltás még el sem kezdődött, amikor augusztus 20-a alkalmából az életszínvonal megőrzésének programja lépett életbe. Persze, itt is felmerül a kérdés: kik életszínvonalának a megőrzéséről van szó? Hol beszélhetünk itt megőrzésről, amikor felszólalásaim majd' mindegyike választókörzetem egy-egy megszüntetett létesítménye érdekében történt? Felszólaltam már a vasút megtartásáért, iskolabezárás ellen, Volán-járatok megtartásáért, posták megmentéséért, és még folytathatnám, illetve a mai felszólalásommal folytatom is a sort. Sellye város önkormányzatának képviselő-testülete és az Ormánság kistérséghez tartozó önkormányzatok kezdeményezésére Sellye város polgármestere rajtam keresztül kérelemmel fordult a kormányzathoz. Idézek a levélből:
“Kistérségünk vezetői és lakossága a Dunántúli Napló megyei napilap 2003. augusztus 12-i híradásából értesült arról, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. 2003. szeptember 23-ától bezárja Sellye város és a szűkebb kistérség egyetlen benzinkútját. Az ügyben soron kívül felvettük a kapcsolatot a MOL fejlesztési illetékesével, aki a hírt megerősítette, hivatkozva arra, hogy a viszonylag alacsony forgalom miatt nem éri meg a kötelező környezetvédelmi előírások szerinti felújításokat elvégezniük. Jelezte azt is, hogy a MOL-nak - szemben a MÁV-val és a Volán Rt.-vel - nincs ellátási kötelezettsége a lakosság felé.
Az Ormánság érintett részében mint agráripari vidéken, közel kétszáz vállalkozó és jóval nagyobb létszámú őstermelő biztosítja családja és dolgozói létfenntartását a mezőgazdaságból. A legközelebbi töltőállomás is - oda-vissza - 48 kilométerre van, ami a mezőgazdasági termelők költségeit oly mértékben megnöveli, hogy gyakorlatilag elveszítik versenyképességüket. Ennek következményeként a jelenlegi közel 30 százalékos munkanélküliség végképp kezelhetetlenné válik. Emellett közel 3 ezer gépjárművel rendelkező helyzete is jelentősen rosszabbodik, nem beszélve a még talpon lévő néhány ipari üzemről, valamint az önkormányzati alapellátást végző falugondnoki szolgálatokról.”
Mit lehet még egy ilyen tárgyilagos levélhez hozzáfűzni? Inkább csak kérdések jutnak az ember eszébe. Annak a MOL-nak, amelyik sorra szerzi meg a külföldi piacokat, a magyar piac megőrzése nem célja? Az állami tulajdonhányaddal is rendelkező MOL Rt. vezetői talán nem bíznak a kormány jóléti rendszerváltó programjában, amelynek nyomán az Ormánságban is fizetőképes kereslet alakul majd ki? És vajon a kormány hisz-e a saját programjában? Mert ha igen, akkor most mindent megtesz, hogy a jólét beköszöntéig a MOL Rt. a térségben maradjon.
Ezért tettem fel a kérdést már a felszólalásom címében: az életszínvonal megőrzésének programja egy térség - jelesül az Ormányság - életszínvonal-megőrzésére is vonatkozik? Mert ha igen, akkor a térségben nem szüntethetnek meg Volán-járatokat, nem zárhatnak be postahivatalokat, és nem zárhatják be az egyetlen üzemanyagtöltő állomást sem. Amennyiben mindez mégis bekövetkezik, akkor nemhogy a kormányprogram, hanem annak éppen az ellenkezője válik valóra, csakúgy, mint ahogy azt a jogelőd párt évtizedeiben már megszoktuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
