DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt megköszönöm a hozzászólásokat és a véleményeket az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban.
Természetesen ez az országgyűlési határozati javaslat nem szól többről és nem szól kevesebbről, mint hogy a kormány eltökélt abban, hogy a mezőgazdasági termelőket felkészítse az Európai Unióra, és a tagságot követően azt a támogatáskiegészítést a közvetlen kifizetések tekintetében biztosítsa, amelyet Koppenhágában sikerült elérni, annak érdekében, hogy a magyar gazdák, a magyar mezőgazdasági termelők versenyfeltételei elfogadható szinten legyenek.
Természetesen szerencsésebb lett volna, ha a mai napon döntés születik ebben a határozati javaslatban, ezt sajnos a fideszes képviselő urak megakadályozták. Természetesen én az ő törekvésüket megértem e tekintetben, de úgy gondolom, hogy ez a határozati javaslat nem azokról a kérdésekről szól, amilyen módosító indítványokról e tekintetben hallottam. Hiszen nem a jövő évi agrártámogatási rendszer kialakítását kell ennek keretében megvalósítani, hanem csupán azt a garanciát kell megadni, hogy a következő évi költségvetés tervezésénél már az indulás esetében is vegyék figyelembe azt a 30 százalékot, amely a mezőgazdasági termelőket a határozati javaslat értelmében megilleti. (Glattfelder Béla: Hétfőn benyújtjátok a költségvetést?) Képviselő úr, lehet szót kérni, és utána lehet vitatkozni, természetesen erre lett volna módja.
Úgy gondolom, hogy a koppenhágai megállapodás tekintetében azért elég gyorsan felejtünk, mármint egyes képviselőkre vonatkozik ez. Gondoljanak bele, képviselőtársaim, hogy októberben még, mielőtt a német-francia megállapodás megszületett volna, arról volt szó, legalábbis öt európai uniós ország határozottan követelte, hogy az újonnan csatlakozó országok közvetlen kifizetést ne kapjanak. Tehát nulla kifizetés lesz, éppen amiatt, amiről itt néhányan beszéltek, hogy az Európai Unió közös agrárpolitikája reformra kerül, a belsőknek csökkenteni akarják a közvetlen kifizetéseket, akkor miért kellene adni az újonnan csatlakozóknak. És arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy a nemzeti kiegészítések még a koppenhágai kiutazás előtt is 5-10 százalékos mértékben voltak limitálva, tehát erről beszéltek az Európai Unió tagjai, és hallani sem akartak nagyobb mértékű kifizetésekről.
(20.30)
A lengyel példával kapcsolatban mondanám, jó lenne, ha az ellenzéki képviselő urak megegyeznének abban, hogy helyes volt-e a lengyel út vagy nem volt helyes. Bevallom őszintén, én e tekintetben Glattfelder képviselő úr pártján állok, aki azt mondta, hogy a 30 százalékos kifizetést nemzeti keretekből kell biztosítani. Ez azonban ellentmond a többi képviselőtársának, akik egyetértettek azzal, hogy Lengyelország az egyik zsebéből a másikba átrakta a pénzt, és vidékfejlesztési forrásait föláldozta annak érdekében, hogy a kiegészítést kifizethesse, hiszen Lengyelország azt nyilvánvalóan nem teheti meg, hogy nemzeti forrásból adja a 30 százalékot, és közben kihasználja azt az átcsoportosítási lehetőséget, amelyet a vidékfejlesztési források kárára megteremtett.
Ha egy ország nem bízik magában - s erre önöknek van alapjuk a SAPARD-program keretében tett korábbi intézkedéseik kapcsán, amiben nulla eredményt értek el -, akkor ez történik, de mi optimistábbak vagyunk e tekintetben. Úgy gondolom, a magyar vidék, az elmaradott térségek rászorulnak arra a lehetőségre, amit a vidékfejlesztési forrásokból meg tudunk szerezni, legyen szó akár az Orientációs Alap, akár pedig a Garancia Alap kísérő intézkedéseiről, amiről Kékkői képviselőtársam oly ékesen szólt, és feltette nekem a kérdést, hogy a vidékfejlesztési forrásokból mennyit kívánunk átcsoportosítani a közvetlen kifizetések céljaira. Nos, egy fillért sem, azt más célokra szeretnénk felhasználni, a korai nyugdíjazásra, a környezetkímélő gazdálkodásra, a kedvezőtlen adottságú térségek megsegítésére, erdészeti fejlesztésekre, de nem sorolom végig a sort.
Meg vagyok győződve arról, hogy a Medgyessy-kormánynak nagyon határozott tárgyalási taktikája volt, és helyes utat követett, mert Magyarország az Európai Unióból jövő forrásait egyértelműen a közvetlen kifizetések révén tudta volna maximálni. Nagyon szomorú, hogy a tárgyalásokon ezzel a szándékunkkal egyedül maradtunk, míg néhány ország aprópénzért vagy az egyik zsebből a másikba való átrakás lehetőségéért feladta a többletpénz-szerzési lehetőséget.
Járvás képviselő úr azt mondta, a 30 százalékos kiegészítés nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági vállalkozók több pénzt fognak kapni. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen a gof-területeken - gabona, olajos növény és fehérjenövény és rostnövény területén - ez egyértelműen azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelők a jelenlegi támogatás többszörösét fogják megszerezni. Természetesen lesznek olyan ágazatok is, amelyeknek nem jár közvetlen kifizetés, de az ezeken a területeken gazdálkodók egészen biztosan többszörös támogatáshoz fognak jutni. Nyilvánvaló persze, hogy a többiek problémáját is kezelni kell.
Font képviselő úr szerint nem tiszta az, hogy a 30 százalékot mely területekre lehet kifizetni. Az elmúlt napokban itt járt az Európai Unió főbiztosa, számtalan kérdést tettünk fel a bizottságnak írásban, amelyek többségére sajnos még ez ideig nem kaptunk választ. Ezek a válaszok nyilvánvalóan szükségesek számunkra ahhoz, hogy döntést hozzunk a normatív európai uniós támogatási kifizetésre az egyszerűsített rendszer megválasztása tekintetében. Az előzetes állásfoglalások alapján az a helyes, amit Gőgös képviselő úr mondott, hogy a 30 százalékos nemzeti kiegészítést az egyszerűsített rendszerben nem használhatjuk fel. Ez viszont egyértelművé teszi, hogy Magyarországnak mit kell választania, hiszen egy időben kétféle rendszert nem lehet fenntartani. Ha az európai uniós szakértők ezt írásban is megerősítik - márpedig ezt mondták -, akkor egyértelmű, hogy Magyarországnak a normatív rendszert kell választania.
Ez egyúttal választ ad arra a kérdésre is, hogy a 30 százalékot mire lehet kifizetni. Közös agrárpolitikában nincs akkora játéktér, ami lehetővé tenné, hogy mi döntsük el, a 30 százalékot adjuk-e az egyik gazdálkodónak, a másiknak meg nem adjuk - itt bizonyos preferenciákra is utalok -, hiszen az Európai Unió egyértelművé tette, azt eldönthetjük, hogy adunk-e kiegészítést, de abban nincs döntési szabadságunk, hogy ezt mire fordítjuk, mert a közös agrárpolitikában jogszabályokban rögzítve van, hogy milyen célokra, milyen formában lehet kifizetni. Semmiféle differenciálást, feltételekhez kötést nem tesz lehetővé. Különféle környezetgazdálkodási szempontok, állatjóléti feltételek betartását - szarvasmarha, húsmarha vonatkozásában - esetleg oda tehetjük, mert az Európai Unióban is vannak ilyen kitételek, de magunk nem határozhatunk meg külön szempontokat. Ebben a tekintetben meglehetősen merev a rendszer.
Azok a megállapítások, amelyeket Font úr is tett, hogy a lengyelek biztos pénzt szereztek, nem állják meg a helyüket. Az igaz, hogy a közvetlen támogatás kiegészítésére nekik nem kell pályázniuk, de többletforrásokat nem szereztek. Végül is az dönti el, hogy ki mennyi támogatást tud szerezni, hogy a pályázatosan megszerezhető pénzeket milyen arányban tudjuk lehívni. Úgy gondolom, hogy a SAPARD-indulás, az elmúlt fél év bizakodásra adhat okot. Nem akarok most más közép-európai országok példájával előhozakodni, azzal, hogy akik nálunk egy évvel korábban megszerezték az akkreditációt, azok sem tudtak annyi forrást kibocsátani, mint amennyiről támogatási okiratot a SAPARD-hivatal kibocsátott, hiszen az idei évre tervezett források feléről lényegében már megszületett a döntés. Ha a következő negyedévben is ilyen aktívak lesznek a mezőgazdasági termelők, akkor lehet, hogy a második félévben már az lesz a problémánk, hogy újabb pénzügyi megállapodásokkal, illetve társfinanszírozással fel kell tölteni az alapot, aminek rendkívül örülnénk, mert a csatlakozás időpontjáig szeretnénk elkölteni ezeket a forrásokat. A részletek pedig - hogy az ügyeket hogy bontjuk tovább, hogy ültetvénytelepítésre mennyi pénzt akarunk fordítani a következő évben - a jövő évi támogatási rendelet tárgyát fogják képezni.
Glattfelder Béla képviselőtársunk azt kérdezte, hogy miért országgyűlési határozati javaslatot és miért nem törvényjavaslatot terjesztettünk elő. Azért, mert a költségvetési törvény benyújtása előtt nem szokás más törvényekkel eleve determinációkat teremteni. Részben a miniszterelnök úr szava, részben pedig az országgyűlési határozat a kormány akaratán túl az Országgyűlés akaratát is kifejezheti a tekintetben, hogy a költségvetés tervezése során vegye figyelembe ezt a szempontot. Véleményem szerint ez kellő garancia a mezőgazdasági termelők részére arra, hogy ez a kifizetés megtörténjen.
Az első bekezdés miért került bele az országgyűlési határozati javaslatba? Azért, mert egyértelmű szándékot jelez a felkészülés tekintetében, hogy az Országgyűlés a mezőgazdasági termelők tehermentesítését valósítja meg a csatlakozás előtt, hiszen három ütemben hajt végre adósságrendezési programot. Most lesz meghirdetve a harmadik ütem, és az a csaknem százezer termelő, aki a második ütemben ehhez hozzájutott, ilyen értelemben nagyon sokat mond, és a felkészülés céljait és szándékait mutatja a mezőgazdasági termelők vonatkozásában.
Azokra a felvetésekre, hogy a következő évi tényleges költségvetésben mennyi támogatási lehetőség lesz az agrárium számára, csak egyet tudok mondani: az agrárfejlesztésről szóló törvény betűjét be fogjuk tartani, és az abban foglalt reálemelkedés felett szeretnénk biztosítani, éppen azért, mert az átállási nehézségek ezt követelik meg az agrárium vonatkozásában. De hogy egy adott költségvetést igazából mennyire lehet kifeszíteni, az nagymértékben attól függ, hogy a gazdaságnak mennyi a teljesítőképessége, hiszen a bevételek ez alapján keletkeznek. Nyilván vissza lehet fogni a kiadásokat is, de akkor természetesen más területről kellene elvenni. Azt javaslom, hogy ezt a vitát ne hozzuk előre, majd az ősszel ebben a parlamentben ezt meg fogjuk vitatni.
Kérem képviselőtársaim támogatását, hogy a valós helyzetnek, az átállási nehézségeknek megfelelő szintre próbálják segíteni az agrárköltségvetést annak érdekében, hogy ez a nehézségek mellett is valóban sikertörténet legyen.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
(20.40)
