FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem abban egyetérthetünk, hogy a magyar gazdálkodás régen látott vagy soha nem látott kihívás elé néz az uniós csatlakozással, különösen annak tekintetében, hogy tudjuk, nem a legszerencsésebb csatlakozási feltételeket sikerült elérni a tárgyaló kormányküldöttségnek Koppenhágában.
Ma reggel a BBC rádió brüsszeli tudósítója volt a riportalanya az egyik rádiónak, akitől azt kérdezték, hogy hogyan látja az Európai Unió bővítése során csatlakozó országok helyzetét, különösen a mezőgazdaság tekintetében. És a londoni tudósító - tehát egy angol személyről van szó - jelezte, hogy nagyon sokat foglalkoznak ezekkel az elemzésekkel, úgy látják, hogy Magyarország különösen jól felkészült a csatlakozásra. Várhatóan Magyarországot látják a leginkább olyan országnak, amelyik integrálódni tud, és fel tudja venni azt a ritmust, amit az Unió követel, és ezt talán még akkor is meg tudja tenni, ha elismerten gyenge csatlakozási pozíciót ért el a mezőgazdaság tekintetében - mondja a BBC londoni elemzője, tehát ő mondja, hogy sajnálatosan, a többi országhoz képest gyenge mezőgazdasági kvóta- és tárgyalási eredményeket ért el a tárgyaló küldöttség.
Ennek következtében van mindaz, ami most a határozati javaslatban megjelenik, hiszen megpróbálunk még egy olyan támogatást is eszközölni, amit állítólag sikerként elkönyvelve az Unió megengedett nekünk: a direkt kifizetések 25 százalékos központi, brüsszeli előirányzata mellé 30 százalékos nemzeti kifizetést is hozzátenni.
Bizottsági üléseken is jeleztük a Magyar Demokrata Fórum véleményét, hogy jobb lett volna, ha a szakmai felső vezetés előtte eldönti, hogy ez a 30 százalék a brüsszeli típusú kifizetések tekintetében ugyanolyan módon kerül-e felhasználásra, vagy pedig úgynevezett egyszerűsített, tehát szétteríthető pénzkifizetést jelent. Mi nagyon súlyos szakmai hibának tartjuk, hogy ezt először nem tisztázta az agrár-felsővezetés, és ma egy olyan indítványt nyújtottak be a parlament elé, amiből ez nem derül ki. Annak természetesen örülünk, hogy a 30 százalékos összeg megállapítása szerepel benne, hogy ezt a költségvetésnek 2004-re valahogyan biztosítani kell.
Visszatérve még a csatlakozási feltételek megtárgyalására: bizony-bizony nehéz azt jónak mondani, ami rossz. Ez esetben a lengyelek tárgyalási stratégiája különösen figyelemreméltó, hiszen egy olyan egymilliárd eurós összeget kaptak meg biztos pénzként, amire Magyarországnak pályázni kell. Az első pályázati rendszer, uniós szintű és minősítésű pályázati rendszer a SAPARD-pályázat volt, első megközelítésben 40 százaléknyi volt a befogadott pályázatok aránya, és most van a részletes tartalmi vizsgálat, úgyhogy tartok tőle, hogy ez még mintegy felére-kétharmadára fog csökkenni. Azaz ez azt jelenti, hogy a felkínált pénzek mennyiségének jó, ha a 30 százalékát fel tudja használni a magyar gazdálkodó - de ezt majd meglátjuk, ez egy ténykérdés lesz, hogy milyen sikeres lesz a magyar gazdálkodók pályázati készsége.
Viszont mit jelent ez a lengyelek taktikázása alapján? Azt, hogy ők pontosan tudták, hogy egy bizonytalan pénzt egy nagyon biztosra, egymilliárd euróra bővítik fel. Milyen körülmények között? Ha megnézzük Magyarország költségvetési befizetésének és kifizetésének egyenlegét, ez mintegy 270 millió euró, nos, ebben a tekintetben ez azt jelenti, hogy a lengyelek hároméves magyarországi nettó különbözetet tudtak egyetlenegy döntéssel megszerezni, ha az egymilliárd euróra gondolok. Ebből látható, hogy volt olyan pénzügyi tartalék az Európai Uniónál, amire lehetett volna pályázni, pontosabban tárgyalási stratégiát felépíteni. Ez nem került szóba; úgy tűnt, hogy a magyar tárgyaló küldöttség valami olyat vár, hogy a lengyelek helyettünk majd kiharcolják mindazt, amit ki lehet. Már akkor örültek és pezsgőztek, amikor a lengyelek még élesen tárgyaltak - ezt a felvételekből láttuk, tehát ezen szintén nem érdemes vitatkozni. (Pásztohy András: Ez nem így van!)
Azonban ez a feltétel, hogy 30 százalékot a nemzeti költségvetés is hozzáadhat, nem került elemzésre, hogy mit is jelent ez az ország költségvetésének. Ez nem jelent mást, mint hogy melyik ujjamat harapjam meg. Majd László Csaba pénzügyminiszter urat kellene erről megkérdezni, hogy honnan teremti elő ezt a 85 milliárd forintos összeget, pontosabban úgy is fogalmazhatnék: honnan vonja el a 85 milliárd forintos összeget, ami máshol is biztosan kellene, de ígéretük és reményeink szerint, a többségi akarattal egyezően feltétlenül a magyar mezőgazdaság támogatására kell fordítani, mert ha csak a 25 százalékos támogatottság lenne, az még inkább rontaná a magyar gazdálkodók versenyképességét.
Mint már egyik felszólalásomban említettem az osztrák gazdaszövetség elnökének a tapasztalatát, négy éve voltak akkor a tagjai az Európai Uniónak, és négy év alatt 35 százalékkal csökkent a mezőgazdaságból élők száma - négy év alatt, pedig ők százszázalékos támogatással léptek be az Unióba! -, és négy év alatt 35 százalékkal növekedett a birtok- és üzemméret.
Én azt merem feltételezni, hogy ezen hat év alatt - merthogy a 30 százalékos pótlólagos támogatással hat évig leszünk megkülönböztetett, tehát alacsonyabb támogatottsági szintű versenytársai az Uniónak - ez a rostálódás, a pályát elhagyók számának megnövekedése meg fog történni Magyarországon is. Persze, ebből a határozati javaslatból messze nem derül ki, hogy mit kívánunk majd tenni azokkal, akik kénytelenek lesznek befejezni, felhagyni az addigi mezőgazdasági tevékenységükkel.
És egészen későn, csak február-márciusban merült fel annak a kérdése, hogy rendben van, hogy 30 százalékot lehet adni - de honnan is, és mi erre a garancia? Amikor ez élesen felmerült, én egy azonnali kérdéssel próbáltam a miniszter úrtól megtudni, hogy mi a garancia ennek a 30 százaléknak a kormány általi kifizetésére, tehát szándék van-e erre. A miniszter úr a következőt válaszolta - szó szerint idézném -: “A képviselő úr itt volt a Házban, amikor a miniszterelnök úr egyértelműen válaszolt arra a kérdésre, hogy a 30 százalék meglesz a magyar mezőgazdasági költségvetésben.”
Tehát a miniszter úr elutasította az én kérdésfeltevésemet, hogy miért nincs erre törvény, határozati javaslat vagy bármi. Ő azt mondta, hogy a miniszterelnök úr szava ilyen értelemben garancia - ez a válaszból egyértelműen kiderül. Most az a kérdésem, hogy valami dolog történhetett, mert ezek szerint a miniszter úr nem hisz többé a miniszterelnöke szavában, ezért kellett egy határozati javaslatot újólag betenni, mert úgy érezte, hogy voltak olyan ígéretek - számos olyan ígéret, ma is hallottunk jó néhányat -, amelyek elhangzottak a miniszterelnök úrtól, de nem teljesültek. Nagyon bölcs a miniszter úr gondolata, ha úgy érezte, hogy igenis kézbe kell venni az ügyeket, és egy határozati javaslattal adjunk irányt a kormány munkájának, hogy a következő, 2004. évi költségvetésben ez is szerepeljen majd.
Úgy érzem, hogy ez a segítség azonban messzemenően nem lesz elégséges. 2004 májusáig a magyar költségvetés még nem szabályozott az uniós direktívák által, ezért csak úgy tudjuk elképzelni, hogy a mezőgazdaság területén minél kevesebb vesztese legyen a csatlakozásnak, ha rendkívüli, különös segítségnyújtást adunk a magyar gazdálkodóknak. Például merném azt mondani, hogy az ültetvénytelepítési támogatást jövő tavaszra - csak akkor tudjuk már - akár 80 százalékra föl lehetne vinni; akár olyan hitelkonstrukciót lehetne kiépíteni, amellyel mintegy nullaszázalékos kamatot írnánk csak elő, és a hitel nagyságához 80 százalékos állami készfizető garanciát is adnánk, és ezt minél hosszabb távra tenném meg. Miért? Azért, mert a szerzett jogok tekintetében az Unió már nem tud beavatkozni, és tartok tőle, hogy az a négy hónap lesz az utolsó lehetősége a magyar gazdáknak, hogy valamilyen előnyös helyzetet próbáljanak elérni - persze, előnyről már szó sem lehet, csak a hátrány csökkentéséről, tehát a veszteség csökkentéséről.
Azt szeretném kérni a miniszter úrtól, hogy ez a rejtélyes határozati javaslat, amely ezekről a kérdésekről természetesen nem szól, mindössze annyiban, hogy a 30 százalékos támogatást megígérjük, ez lesz, de hogy ez hogyan terül szét, miként, arról nem szólnak, és arról sem, hogy mint mondtam, a veszteségek csökkentése érdekében az utolsó lehetőség tekintetében jövőre hogyan próbálja segíteni a magyar mezőgazdaságból élőket.
(19.40)
A Magyar Demokrata Fórum a vita során szeretne ehhez alkotólag hozzájárulni, és csak akkor tudja majd ezt a határozati javaslatot jó szívvel elfogadni, ha látjuk ebben a részleteket is. Sajnos, a határozati javaslat jelen állapota még egy kicsit rébusz számunkra.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
