GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az európai uniós közvetlen támogatások nemzeti kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat szándékával, úgy gondolom, mindenki egyetért - ez a bizottsági viták során is érezhető volt. Kár, hogy az ellenzék ezt a határozati javaslatot is pártpolitikai szempontok alapján kezeli. Ezt a benyújtott módosító javaslatok is bizonyítják, hiszen ezáltal megakadályozták ennek a határozatnak a mai elfogadását, ami, úgy gondolom, a szombati népszavazás előtt megnyugtató dolog lett volna a gazdatársadalom részére.
Én azokat a tapasztalataimat szeretném most képviselőtársaimmal megosztani, amelyeket az elmúlt hetekben több mint negyven, az európai uniós agrárszabályozással foglalkozó fórumon szereztem. A mezőgazdasági termelők egyik legfontosabb kérdése a közvetlen kifizetések témáját érintette. Ezt a bizonytalanságot a támogatáskiegészítéssel kapcsolatos kormányzati szándék feloldja, és megnyugvással töltheti el a közvetlen támogatásokban érintett gazdákat, hogy az Unióból érkező 70,5 milliárd forint mellett a 85 milliárd forint hazai kiegészítést is megkapják. Mert valóban lehet azon keseregni, hogy a mi agrárvállalkozóink még a kiegészítés ellenére is kevesebb támogatást kapnak, mint a már tagországok termelői, de kérdezem én tisztelt képviselőtársaimtól, mikor kaptak ekkora összegű közvetlen támogatást a hazai gazdák. Természetesen semmikor.
A kvóták alacsony értékével riogató és a rendszer lényegét nem teljesen értő képviselőtársaimnak jelezném, hogy a jelenlegi termelési szintjeink mellett nem kis gondot okozhat a megállapított támogatási kvóták teljesítése. Hangsúlyozom a “támogatási” szót, mert a közvetlen támogatásban részesülő termékkörben semmilyen mennyiségi korlátozás és hozzá kapcsolódó büntető szankció nem szerepel.
Magyarország a támogatható 16,5 millió tonna gabona-, olajosmag- és fehérjenövény-mennyiséget az elmúlt években soha nem érte el. Utoljára ez 1984-ben sikerült. Természetesen a magasabb támogatás és a gabonaféléknél alkalmazott intervenciós piacvédelem termelésösztönző hatást vált ki, de abban biztos vagyok, hogy a hízómarhatartás kvótamennyiségét csak igen erőteljes termelői szerkezetváltás esetén sikerülhet kitölteni. Ez pedig feltétele az uniós közvetlen támogatás maximális kihasználásának.
A gazdákat most leginkább az foglalkoztatja, hogy mi történik az idei évben, ha nem lesz a közeljövőben kellő mennyiségű eső, és sajnos a fagykárok is nagyon jelentősek. A jövőt illetően a politikától nem az ijesztgetést, hanem a folyamatos és minden részletre kiterjedő tájékoztatást várják, és legalább olyan szintű adminisztrációs segítséget, amelyet az uniós országok gazdálkodói is megkapnak.
A bizottsági vitában is hangsúlyoztam: a magyar agrártársadalom valamennyi szereplője érti a dolgát, és semmivel nem tehetségtelenebbek, mint a kiemelt támogatáshoz szokott nyugati társaik. Ezért nem kell lebecsülni és a pályázatok nehézségeivel riogatni őket. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt évtized a mezőgazdaságban felért egy tatárjárással. Ebből kiemelkedik az előttünk álló négy esztendő. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) A technikai lemaradásunk is erre az időszakra tehető, de ez sem általános érvényű. Csak jelezni szeretném, hogy már 1983-ban jelen volt Magyarországon a számítógépes sertésetetés, és a Commodore 64-es számítógépek időszakában már erre alapoztuk a szarvasmarha-telepítési, irányítási rendszert.
Ma szélsőségek uralkodnak az ágazaton belül, egy időben van jelen a műholdas technikát alkalmazó betakarítógép és a lovas eke. Csak megemlíteném, hogy aki olvasta az uniós agrárpolitika leendő változásaival foglalkozó tanulmányt, láthatta, hogy az intervenciós árak csökkentése és a közvetlen támogatások csak kisebb arányú növelése a hatékonyabb, nagyobb teljesítményre képes szereplőknek kedvez, mert Európa is belátta, hogy csak így tudja felvenni a versenyt a világ növekvő termelési kihívásaival. Az viszont nyilvánvaló, hogy azon ágazataink életben tartása és technológiai felzárkóztatása, amelyek nem részesülnek uniós támogatásban, nagyon fontos nemzeti és vidékpolitikai kérdés. Egy kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország nem engedheti meg, hogy valamilyen élelmiszerből is importra szoruljon a jövőben. A nemzeti támogatások kialakításánál erre a területre fokozott figyelemmel kell lennünk.
Termelőink azt is kifogásolják, hogy a jogszabályok változása nagyon egyoldalú, csak a szigorító intézkedéseket vezettük át, és nem lépünk vissza azokon a területeken, ahol az Unió szabályai megengedőbbek. Azt egyébként a falusi polgármesterek sem értik, hogy például a Németországban alkalmazott alternatív szennyvíztisztító és energiarendszerek miért váltanak ki ellenérzést a magyar hatóságokból. Tréfásan megjegyezték, hogy míg Ausztriában a több milliós traktor lánccal összekötve vontathatja a lovas kocsit, nálunk egy 2000-ben, a korábbi kormány által elfogadott, a mezőgazdasági sajátosságokat figyelmen kívül hagyó rendelet miatt, persze némi túlzással, még a közúton közlekedő teheneket is rendszámmal kellene ellátni.
Egy állatorvos elmondta, hogy az ausztriai pihenésüket egy olyan vendégházban töltötték, aminek a fala a tehénistállóval volt szomszédos. Nálunk ez minden bizonnyal kivitelezhetetlen lenne. De az aztán végképp, hogy a reggeli fejést megtekintő vendéget, amiért még általában pénzt is kérnek, a frissen kifejt meleg tejjel még meg is kínálják, és ezt a szolgáltatást még hirdetik is különböző kiadványokban.
A szőlő-bor ágazatban az Unió is megengedi, hogy a termelőket mentesítsék a szigorú jövedéki szabályok alól. Ennek ellenére a hamisításra hivatkozva nem a cukorforgalmazást és a kereskedelmi elszámolást szigorították az elmúlt években, hanem a termelőkre raktak felesleges terheket. Az elmúlt években, a választási ígéretünknek megfelelően, a szőlőtermelők esetében az adminisztrációt csökkentettük, de további egyszerűsítő intézkedéseket várnak tőlünk a gazdák. Azt gondolom, itt is alkalmazhatnánk a szőlősgazdák szempontjából kedvezőbb uniós szabályokat.
(19.30)
Visszatérve a közvetlen támogatásokhoz: kérem képviselőtársaimat, hogy a benyújtott országgyűlési határozatot támogassák, és közösen, vitákat félretéve gondoskodjunk arról, hogy a termelőink felkészülten léphessenek az Unióba, és válhassanak a közös Európa megbecsült piaci szereplőivé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
