SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság 2003. április 2-ai ülésén a testület ellenzéki tagjai tartózkodtak az európai uniós közvetlen mezőgazdasági támogatások nemzeti kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról történt szavazás során. Kérem engedjék meg, hogy most ezen tartózkodó szavazatokat néhány mondat erejéig indokoljam.
Elhangzott, hogy a magyar közvéleményben immár hosszú ideje vita folyik arról, hogy szigorúan számszaki adatok alapján mennyire éri meg hazánknak csatlakozni az Európai Unióhoz. A viták alapját döntően az adta, hogy míg a kormányzati oldal kész tényként kezelte az elkövetkező évek bevételeit, addig a bizottság ellenzéki tagjai felhívták a figyelmet arra, hogy itt bizony nem garantált támogatásokról van szó minden esetben, hanem számos alkalommal csupán megpályázható lehetőségekről, amelyeknél a százszázalékos siker természetesen nem mindig garantált. Ebből a szempontból kétségkívül fontos az a tény, hogy Lengyelország a tárgyalások záróakkordjaként még 1 milliárd eurót át tudott vinni a 2004-es egyenlegjavító alapba a 2006. évi pályázandó alapokból. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megpályázandó alapból százszázalékos garantált felhasználású pénzt sikerült a maga számára megteremteni. Egyébként Csehország is hasonlóképpen cselekedett, 100 millió eurós nagyságrendben.
A magyar kormány azonban erre a lehetőségre nem tartott igényt, és ezt maga Kovács László külügyminiszter úr is bevallotta egy rádióinterjúban, mondván, a Magyarország számára is felajánlott lehetőséggel azért nem kívánt élni a Medgyessy Péter, Németh Imre, Kovács László, László Csaba összeállítású delegáció, mert így akarták növelni a gazdáknak juttatott támogatásokat. Magyarul, annak a lehetőségnek a feladását, hogy megfelelő garantált felhasználású pénzt a magyar költségvetésben át lehessen csoportosítani, a külügyminiszter azzal magyarázta, hogy így majd a gazdáknak jobb lesz.
Azonban, tisztelt képviselőtársaim, mi úgy gondoljuk, hogy ez minimálisan is a csúsztatás kategóriájába tartozik, hiszen ez a plusz 30 százalékos nemzeti kiegészítő támogatási lehetőség - amelyről jelen esetben itt nem ritkán dicshimnuszok keretében zengünk - bizony a lengyeleknek is rendelkezésére áll. Azoknak a lengyeleknek, akik 1 milliárd eurót át tudtak vinni a garantált felhasználású pénzalapok közé.
(19.10)
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, mi óvunk attól, hogy itt valamifajta örömünnepet üljünk, hiszen ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, akkor másról nem szól a dolog, mint arról, hogy itt nekünk az Európai Unió megengedi azt, hogy a saját forrásainkból, a magyar költségvetésből, amit a magyar polgárok és a magyar adófizetők állítanak elő, még 30 százalékot a magyar gazdák számára fordíthassunk.
Azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem egyfajta kegy, hanem egészen egyszerűen arról van szó, hogy a Magyar Köztársaság, annak parlamentje és annak megválasztott képviselői eldönthetik, hogy mire is költik a saját nemzeti forrásaikat. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy ez a 30 százalék rendkívül kevés ebben az esetben, amikor nagyon jól tudjuk, hogy mind a versenysemlegesség, mind az egyenlő elbánás, mind a szolidaritás elve elég erőteljesen sérül, főként akkor, ha figyelembe vesszük, hogy milyen támogatást fog kapni egy magyar gazda, összevetve a francia, osztrák vagy egyéb más, az Európai Unióban már régóta tagállam gazdáival szemben. Azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez rendkívüli módon szomorú helyzetet vetít előre a magyar gazdák, a magyar gazdálkodók számára.
A bizottság ellenzéki tagjai még így, ilyen kevés összeg mellett is több szempontból előkészítetlennek tartották ezt a határozati javaslatot, így nem támogattuk annak általános vitára való alkalmasságát sem.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
