BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF
BALOGH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A sertéspiacon rég nem látott zűrzavar alakult ki. Intenzív árzuhanás figyelhető meg, mely nincs összhangban az állatok tartásának költségeivel. A sertéstartó gazdák elvárják, hogy valamit tegyen érdekükben a kormány, a jelenleg uralkodó káosz megszüntetésére.
A felvásárlási árak az önköltséget sem fedezik, de olykor a felvásárlók még ezt is sokallják. A gazdák úgy gondolják, kettős árrendszer alakult ki. A nagyüzemi sertéseket úgy-ahogy felvásárolják, de jelen esetben a háztáji sertések felvásárlásával van nagyobb probléma. Az elmúlt héten egyes felvásárlók 170-180 forintot fizettek, azonban erre a hétre már csak 150-160 forintos kilogrammonkénti árat ajánlottak az élő sertésekért. Nyilvánvaló tehát, hogy veszteséget szül a gazdák számára a 280 forint/kilogrammos előállítási árral szemben elképesztően alacsony 150 forintos felvásárlási ár.
Természetesen valamennyi magyar sertéstartó gazdának az a célja, hogy jószágát kellő időben, megfelelő áron tudja eladni. Sajnos azonban ez mostanság nem lehetséges. Elfogadhatatlan mindaz, ami a háztáji sertéstartó gazdákkal történik, az, hogy a felvásárlók kényük-kedvük szerint szórakoznak velük, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket, azokat az embereket, akik mindig is ellátták az országot jó minőségű sertéshússal. Számukra nemcsak jövedelemkiegészítésként szolgál, hanem megélhetési forma az állattartás. Tavaly 260-280 forint volt a felvásárlási ár, a mostani 150-160 forinttal szemben. Ki tudja, hol van a végeláthatatlan mélypont?
Tisztelt Államtitkár Úr! Hol van az a határ, amikor a kormány végre tesz valamit? Hány vidéken élő családnak kell még addig tönkremennie? Tudniillik egyetlen gazdasági ágazat sem bírja ki azt, hogy végtermékük ára a tavalyi évhez képest szinte a felére essen, a mezőgazdaság pedig különösen nem. Ma Magyarországon 350-400 ezer ember foglalkozik sertéstartással, több mint 50 százalékuk, körülbelül 220 ezer gazda tartozik azok közé, akik maximum öt-tíz sertést hizlalnak évente. Az ő sertéseiket nem minősítik, nem kapnak minőségi felárat, nem kapnak tartási támogatást sem, csak egy felvásárlási jegyet, és ezen a héten már csak 150 forintot kilogrammonként. Mindezt megcsinálják azzal a családi gazdával, akiről köztudomású, hogy jó minőségű, bőven almozott, melegtartásban nevelt, ízes sertéseket tenyészt. Ők azok, akik csűrt-csavart jogszabályok alapján teljesen ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek között a gazdák között sokan vannak olyanok, akik a jószágtartást jövedelemkiegészítésként végzik, mivel rendkívül alacsony, népiesen szólva téesznyugdíjjal rendelkeznek. Sajnos, őket a mostani, drasztikusan leromlott állapot még súlyosabban érinti.
A körzetemet járva nagyon sokat beszélgetek őszinte tekintetű, kemény munkában elkérgesedett kezű idős emberekkel. Bátran kimondhatom, hogy nekik nemcsak a pénztárcájukat, hanem a lelküket is legalább annyira súlyosan érinti a mostani helyzet, hiszen a rendszerváltást megelőző kormányok idején ők azért kaptak nagyságrendekkel kevesebb nyugdíjat, mert téesztagok, illetve téeszdolgozók voltak. Ebből fakadóan járt nekik a háztáji föld, aminek a terméséből hizlalhattak, baromfit nevelhettek. Mára azonban nem jövedelmező a sertéstartás, nem jövedelmező a baromfitartás, mindeközben a vidéki állattartó gazdáknak is a családjukat valamiből el kell tartani. Mindennek a tetejébe a kormányzat ez idáig nem segített rajtuk abban, hogy a nehéz munkával végzett állattartásuk jövedelmező lehessen. Ezek az emberek most végső elkeseredésükben az utcára készülnek azért, hogy jogaikat érvényesítsék, hogy családjuk megélhetését biztosítani tudják.
Tisztelt Államtitkár Úr! Magáénak érzi-e ön és a kormány a mezőgazdaságból élő gazdák problémáját? Mit kíván tenni a kormányzat a háztáji sertéstartó ágazat válságának megoldása érdekében?
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
