BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS
BÁSTHY TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A március 19-én Kőszegen megnyílt “Horthy Miklós katonái, Szálasi Ferenc nyilasai” című kiállítás méreténél és az előzetesen várható érdeklődésnél lényegesen nagyobb mértékben került az ország figyelmének homlokterébe. Sok tanulságot hordoz ez az idő előtt bezárt kiállítás. Nem tisztem és nem is kívánom ezeket mind felsorolni, csupán kőszegiként az ennek kapcsán elhangzott és a városunk tisztességes, becsületes polgárait méltatlanul sértő kijelentéseket kívánom visszautasítani.
A kiállítás választott témája, a kor, amely a világ leggyászosabb eseményeit zúdította Magyarországra is, érthetően mélyen vág az emlékezők tudatába, s korbácsolt fel indulatokat ott, ahol ma már, közel hatvan év távlatából, elsősorban a józan ész, a mértéktartó tisztánlátás, az elfogultság nélküli történelmi tények ismerete kellene hogy érvényesüljenek. Ennek következtében a viták hevében aztán Kőszeg városa is a támadások célpontjává vált, és egyetemi tanár, tudós történész is képes volt sommásan nyilasok fővárosának nevezni, lefasisztázni egy történelmi kisvárost. Pedig az országban valószínűleg kevés olyan hely van, ahol olyan tudatosan és elítélően emlékeznének e korra, mint Kőszegen. Éppen ezért kell visszautasítani a méltatlan általánosításokat, hiszen ahogyan Mohács sem tehet arról, hogy a magyar történelem egy gyászos eseménye tette közismertté a nevét, vagy Arad sem lehet hibáztatható hős tábornokaink haláláért, ugyanúgy Kőszeg is csupán földrajzi fekvésének, a történelem tragikusan komoly játékának köszönhette, hogy a második világháború végén a magyar történelem jelentős színhelyévé vált.
Városunk a magyar és az európai történelembe fényes betűkkel írta be a nevét, 1532-ben a törökök elleni hősies és sikeres küzdelemben, amire minden nap délelőtt 11 órakor emlékeztetnek a kongó harangok. Városunk évszázadokon keresztül szolgálta a magyar és osztrák határon Európa biztonságát, gyarapította kultúráját, igazi pannóniai településként valósította meg az itt élő nemzedékek, magyarok, horvátok, németek együttélését. Itt muzsikált Liszt Ferenc, itt tanult mások között Hadik András, itt élt és tanított Faludi Ferenc, Rajnis József, Herman Ottó. A kőszegi temetőben nyugszanak a Rákóczit élete árán megmentő Lehmann kapitány földi maradványai, s itt, korábbi lakhelyén van eltemetve Kiss János altábornagy, az antifasiszta hős, mártír, aki sok mással együtt életével fizetett a fasizmus elleni küzdelemben. Kiss János emlékét szeretettel és tisztelettel őrzik a kőszegiek. Pedig katonaként - fotókkal is igazoltan - bajtársa volt Szálasi Ferencnek, akit e kor legtragikusabb személyeként vont felelősségre a kor, amelyben élt.
Mi, kőszegiek minden év március 24-én kiemelkedő külsőségek között emlékezünk a kőszegi munkaszolgálatos táborra, annak ártatlan áldozataira. Évről évre itt találkozunk a túlélőkkel, a méltatlan emberi sorsokra, tragédiákra és jóvátehetetlen bűnökre emlékezőkkel.
Igen, hiányoznak az áldozatok! Mint ahogy hiányoznak a Kőszegről és máshonnan elhurcolt zsidók, a Donnál odaveszett katonák, a gulágokon elpusztult hadifoglyok, mert minden emberi élet pótolhatatlan érték. Fontos lenne a legfőbb tanulságot, parancsot újból és újból leírni, lehozni közénk a kőtábláról: ne ölj! Ilyen röviden, világosan és fenntartások nélkül. Nem azt parancsolja, hogy ne ölj ok nélkül, ne ölj, csak ha muszáj, ne ölj, csak érdekből, ne ölj fiatalt, ne ölj időset, hanem egyszerűen ennyi: soha ne ölj! Legyen az ember fehér vagy színes bőrű, zsidó vagy keresztény, honfitárs vagy más nemzetiségű - a parancs ugyanaz. Amíg azonban az isteni parancsot minden lehetséges módon megszegik, addig szükségesek a hasonló kiállítások, hogy akár vitatható, akár sokkoló módon is szembesítsenek bennünket az elmúlt időkkel, hogy borzadjunk el az utólag már meg nem változtatható történelmi tényektől, és okuljunk a tanulságokból.
Nagy kár, hogy úgy a megnyitásnál, mint a bezárásnál a megfelelő széles körű szakmai konzultációk elmaradtak. Valószínűleg elejét lehetett volna venni az utóbbi hetek teljesen felesleges és sok becsületes, tisztességes embert megalázó, megsértő médiacirkuszának. És nem lett volna szabad elhangzania, különösen az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati Magyar Televízióban a városunk polgárait súlyosan és méltatlanul sértő kijelentéseknek, amelyeket minden lehetséges fórumon visszautasítok és visszautasítunk.
Ez a kiállítás nemcsak a történelemről, hanem alkotójáról és egyéb körülményekről is szól. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Sok tanulsága lehet tehát valamennyiünk számára idő előtti, kényszerű bezárásának is.
Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
