DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hogy a gyerek életkora, tapasztalata és tudása, társadalmi státusa okán kiszolgáltatott, védtelen és sérülékeny, csak a szellemi vagy az érzelmi fogyatékos számára nem evidencia, ezért e tényt értelmezés nélkül is alaptételnek tekinthetjük. Ebből logikusan következik, hogy a társadalomnak, a környezetnek, a családnak minden erejével és minden lehetősége szerint védenie kell őt. Hogy melyik társadalmi erő hogyan vélekedik e feladatról, és mit tesz az érdekében, érdekes módon az ma mégis merő politika.
Ezért kell az elmúlt napok tömegkommunikációjában eluralkodó, az anyák napját is letenyerelő, a közszolgálati televízióban a vasárnapi politikai műsorban is előre reklámozva lefolytatott úgymond vita után legalább néhány ténnyel válaszolni a kérdésre, hogy mit is tesznek ma kábítószerügyben a védtelen gyermek védelmében.
Jó reményt adott, hogy a társadalom elfogadta az intézkedést, hogy oktatási, nevelési, közművelődési intézményekben és azok környékén dohányárut és alkoholt kínálni, árulni és fogyasztani tilos. Nem természetes-e, hogy akkor ugyanez vonatkoztatható bármilyen fajta kábítószerre is? Sajnos, nem. Ez egyáltalán nem vált természetessé, sőt két oldalról is támadás érte a gyerekek életének legvédettebb és legvédhetőbb keretét, az iskolát. Egyrészt az oktatásügy felől, ott ugyanis azt állítják, hogy a diák-tanár viszony akkor lesz bizalomteli, ha a pedagógus vállalja a titoktartást akkor is, ha tudomást szerez az ő felelősségére bízott gyerek drogfogyasztásáról. Egészen meghökkentő, hogy a most szervezett szülői bizottság is helyesli a - jellemző módon régi szóval élve: gyerekanyagra vonatkozó - pedagógusi titoktartást.
Így lett ma az a fejtetőre állított és egyben veszélyes helyzet, hogy a gyerekért minden módon felelős szülő előtt kell titkolni gyermeke drogozását, és ezt az úgynevezett szülői bizottság hangosan támogatja. De hát vállalhatja-e a pedagógus e titkolózással járó felelősséget, és elfogadhatja-e a szülő, hogy éppen előtte titkolják el, ha gyermeke bajba kerül és segítségre szorul? Ez a titkolózási rendelkezés és szándék természetesen egészen életidegen felfogás. A drogfogyasztás ugyanis magatartás- és tudatváltozást hoz létre, amit nem lehet eltitkolni, és ráadásul ez a pedagógus munkalehetőségét semmisíti meg, a szülő számára pedig a legkorábbi jelzés ad talán lehetőséget gyermeke megmentésére. Arról pedig, hogy egy marihuánás cigaretta ma 1000-1500 forint, és e pénz megszerzése a gyereket előbb-utóbb súlyos helyzetbe, erkölcsi nihilizmusba, bűnözésbe sodorja, érdekes módon nem esik szó.
Másrészt lazult vagy fel is oldódott az iskola, a gyerek védelme a jog oldaláról is. Az oktatási intézményekben együttes fogyasztásra kínált spangli, bár drog, nem élvez jogi védelmet. Ez a kínálgatás pedig nem más, mint a beetetés, a rászoktatás.
A rászoktatás ellen az iskolai felvilágosítás semmit nem ér. Hogy hogyan élnek vissza a gyerekek helyzetével a dílerek, arról 1986-ban egy kirgiz író, Ajtmatov Vesztőhely című regényében adott megdöbbentő képet. Két év múlva, 1988-ban a gyerekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hangsúlyozza a törvényhozók felelősségét az iskolák és a gyermekek kábítószer-terjesztőktől való védelmében. Ezt az egyezményt Magyarország 1996-ban elfogadta.
Érdekes helyzet és súlyos ellentmondás, hogy Magyarország csatlakozott a prostitúcióról szóló nemzetközi egyezményhez is, és azt, bár nem jó, bár súlyos gondokat okoz, mégis ma is érvényesíti, hivatkozási alapként használja. Ugyanakkor a gyermek jogairól elfogadott és valóban a gyerekek védelmét szolgáló nemzetközi egyezményt ma a Btk. módosításával felülírta, és általa a gyerek az iskola falai között is célszeméllyé válhat, rászokás esetén a drog vagy a rá való pénz megszerzése érdekében már illegális drogterjesztésre vagy bármely más bűnelkövetésre alkalmassá és képessé válik. Ha pedig az iskola a kínálgatás és a titkolózás színhelye, legfeljebb vegetáló felnőtteket nevel, és akkor nem kell ide kendermag se. Védjük tehát a gyermekeinket, legalább addig, amíg lehet!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
