DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ül-e egyetlenegy ember ebben a teremben, akinek ne lett volna olyan élménye, hogy elkövetnek egy nagyon súlyos bűncselekményt (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Kik?), mondjuk, egy gyilkosságot, mindenki tudja, hogy a bűncselekményt elkövették, azonban jön egy nagyon ügyes, nagyon ravasz, nagyon dörzsölt ügyvéd (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Tocsik!), és kimutat valamilyen szabálytalanságot az eljárásban, és ennek következtében a vádlottat felmentik. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
Az ügyvéd a kamerák előtt elmondja, hogy milyen hibákat követtek el, és a tévénézők, önök is, tisztelt bekiabáló képviselőtársaim, úgy érzik, hogy valamilyen igazságtalanság történt ebben a dologban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Majd kiderül!) Haragszanak az ügyvédre, mert úgy gondolják, hogy megakadályozta az igazság érvényesülését. Kérem, hogy az ügyvédre ne haragudjanak - az ügyvédnek az a dolga, őt néha a vádlott azért fizeti, hogy találjon meg minden lehetőséget a felmentése érdekében. (Folyamatos zaj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)
Azonban, tisztelt képviselőtársaim, az ügyvédnek és az ügyésznek, kiváltképp a legfőbb ügyésznek, egészen más a feladata. Az ügyvédnek az a feladata, hogy a vádlottat védje, azonban a legfőbb ügyésznek az a feladata, túl azon, hogy a jog érvényesülésének a lehetőségeit megteremtse, az emberek jogos jog- és igazságérzetét, az általános morálra vonatkozó igényeket is kielégítse.
Tisztelt Országgyűlés! Nem akármilyen üggyel kapcsolatban alakult ki az interpelláció. A Happy End Kft.-ről máig nem tudja megmondani senki, hány milliárd forintot vitt ki a költségvetésből. A rendőrség ma 10 milliárd forintot meghaladó ügyben nyomoz, de hallani olyan számokat, amelyek 70 milliárdról szólnak; még ezermilliárdos számot is hallani (Derültség a Fidesz padsoraiból.), amely tekintetében... Akik nevetnek, valószínűleg a haszonélvezői voltak ennek az összegnek, azonban én úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar közvélemény joggal figyel oda erre az ügyre, hogy vajon az ő jogos igazságérzetének megfelelő döntések születnek-e.
Tisztelt Országgyűlés! Hallhattuk a legfőbb ügyész úr válaszát, aki pontokba szedve elmondta, miért nem tehetett volna többet ebben az ügyben. Tisztelt Országgyűlés! Sir Henry Maine óta tudjuk, hogy a bíró megtalálja a törvényt - ez igaz egyébként az ügyészségre is. Ez a gondolat mit jelent? Azt jelenti, hogy a bíró nem úgy működik, hogy megnézi a törvényt, vagy megnézi, hogy a tényállás ennek megfelel-e, s akkor hoz egy ítéletet - dehogyis! A bíró, az ügyész egy ügyről kialakítja a morális meggyőződését, és ehhez, mondja Sir Henry Maine: megtalálja a jogot. (Dr. Répássy Róbert: Ezt hívják koncepciós eljárásnak! - Derültség a Fidesz padsoraiból.) Nem, tisztelt képviselő úr, ez nem koncepciós eljárás. Koncepciós eljárás akkor van, ha nem találja meg, és mégis ítélkezik. A jó bíró, a jó ügyész egy jó jogrendszerben megtalálja a jogot ahhoz, ami a saját igazságérzetéhez és a közvélemény igazságérzetéhez szükséges.
Nekem, tisztelt Országgyűlés, az az érzésem, hogy az adott ügyben a legfőbb ügyész nem akarta megtalálni azt a jogot, ami hozzásegítette volna őt ahhoz, hogy a Happy End Kft. és az Országimázs közötti szerződéseknek utánamenjen.
Hadd idézzek fel néhány érvet abból, ami elhangzott, hol a bizottsági ülésen, hol pedig most, a plénumon! Elhangzott, a legfőbb ügyész azt mondja, hogy nem történt bűncselekmény, ő nem is jogosult arra, hogy megállapítsa, elkövettek-e bűncselekményt - erre csak a bíróság jogosult. Igaza van jogilag a legfőbb ügyésznek, persze, hogy igaza van, csak egy probléma van, tisztelt képviselőtársaim; ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa valakinek a bűnösségét, valakinek meg kell tennie a feljelentést, mert ha nem teszik meg a feljelentést, akkor hogy mondja ki a bíróság, hogy bűncselekmény történt.
Én úgy gondolom, az adott ügyben minden adat rendelkezésre állt ahhoz, hogy a legfőbb ügyész úr megtegye a büntető feljelentést, és ha nem tette meg, ne hivatkozzon arra, hogy a bíróság az adott ügyben nem mondta ki, hogy bűncselekmény történt.
Elhangzott az is, hogy a Legfőbb Ügyészség megkereste a Miniszterelnöki Hivatalt, Stumpf István akkori kancelláriaminisztert. Bártfai Béla akkori államtitkár azon az állásponton volt, hogy az ügylet jogszerű volt. Tisztelt Képviselőtársaim! Képzeljék el, hogy nem politikai ügyben, hanem egy tolvajlási ügyben az ügyész megkérdezi azt, akit tolvajlással vádolnak: tessék mondani, szabályos volt az ügy? Ő azt mondja, hogy szabályos volt. Azt mondja az ügyészség, rendben van, akkor felejtsük el az egészet, azt mondta a bevádolt, hogy minden jogszerű és igazságos volt. (Derültség és szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
Én úgy gondolom, hogy nem kellett volna elfogadnia az ügyészségnek a Miniszterelnöki Hivatal jogi álláspontját ebben az ügyben, mert úgy gondoljuk, és nagyon sokan gondolják még úgy, hogy ebben az ügyben a Miniszterelnöki Hivatal kötött jogszerűtlen szerződéseket a Happy End Kft.-vel.
Egy harmadik érv, amely érdekes volt a számomra: a legfőbb ügyész úr kifejtette, hogy Magyarországon egy átlagos bírósági eljárás 467 napig, a fővárosi bíróságon pedig 653 napig tart - akkor hogy lehetne elvárni, hogy egy szerződés megsemmisítésére irányuló eljárásban egy bíróság időn belül döntsön? Igaza van a legfőbb ügyész úrnak, Magyarországon hosszú a bírósági eljárás, de vajon kimondja-e a Legfőbb Ügyészség, hogy Magyarországon a bíróság nem alkalmas arra, hogy jogvitákat eldöntsön? Mert ha ezt kimondja, akkor ne forduljunk sem ebben az ügyben és semmilyen más ügyben a bírósághoz, mert a bíróság csak hosszú idő múlva fog ítéletet hozni az ügyekben.
Azonban hogy van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy egyszerű tolvajlásban, egy erőszakos bűncselekményben vagy bármilyen más polgári jogi ügyben az ügyészség mégiscsak a bírósághoz fordul, és képes kivárni a 400 vagy 600 napos bírósági eljárást, még akkor is, ha ennek konkrét, pragmatikus hatása ugyan nincsen, mert a Legfőbb Ügyészség úgy gondolkodik, és úgy gondolkodik helyesen, hogy ha jogszerűtlenséget vél felfedezni, akkor a bírósághoz fordul, és a bíróság legalább néha post festán, de mondja ki, hogy a szerződés érvénytelen, semmis volt.
Tisztelt Országgyűlés! A legfőbb ügyész úr, ezt önök is hallhatták, igen felkészült, kiváló jogász, azonban ha felidézem az alkotmányügyi bizottságban mondott egyik mondatát, amely így hangzik: azt lehet mondani, mondja a legfőbb ügyész úr, bárki mondhatja, hogy helytelen volt, amit tettem, de nem volt se jogszabálysértő, se alkotmánysértő, akkor viszont a válaszom helyénvaló.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem nagyon fideszesnek tűnik ez az érvelés, nagyon sok ilyet hallottunk az elmúlt négy évben, hogy ha valamibe nem lehet jogilag belekötni, az mindjárt helyénvaló is egyben. Csakhogy mire hivatkozik a legfőbb ügyész úr? Azt mondja, hogy a legfőbb ügyész keresettel élhet, tehát ha nem él, nem követett el törvénytelenséget. Azonban ha a legfőbb ügyész kezében ott van a lehetőség, hogy keresettel éljen, ha ott van a lehetőség, hogy pert indítson, vagy feljelentést tegyen, akkor az adott ügyben nagyon súlyos politikai, morális és jogi hibát követ el, ha ezekkel az eszközökkel nem él.
Ezért én rettenetesen sajnálom, hogy a legfőbb ügyész úr a felkészültségét, a kiváló jogászi mivoltát nem arra használta fel, hogy megtalálja azokat a jogi lehetőségeket, amelyekkel ezen - nagy valószínűség szerint törvénytelen, az állampolgárok adóforintjait magáncélra felhasználó - szerződések ellen fellépjen, hanem arra használta fel, hogy megtalálja, miért nem kell fellépni, miért nem kell semmit csinálnia ebben az ügyben.
(14.40)
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy az ellenzéki képviselők, többek között a kisebbségi előadó által elmondott kifogások a bizottsági jelentéssel kapcsolatban részben megalapozottak. A bizottsági jelentés lehetett volna kiérleltebb, lehetett volna alaposabb, és kár, hogy ez nem így van. Nyolc hónapot vártunk vele, egy hetet még megért volna, hogy egy még jobb, jogilag még konzekvensebb jelentéssel jöjjön ki a bizottság.
Ugyanakkor mégis támogatjuk a bizottság jelentését, már csak azért is, mert mi ebből az egész vitából megértettük - nem mintha nem tudtuk volna korábban -, hogy vajon miért kellett a korábbi kormánynak Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyészt lemondatnia, miért volt neki annyira fontos, hogy Polt Péter legyen a legfőbb ügyész. Mi úgy gondoljuk, tisztelt Országgyűlés (Folyamatos nagy zaj.), hogy a Legfőbb Ügyészség előveheti a legjobb jogi szaktudását, hivatkozhat a legkülönbözőbb paragrafus, nem tudom, melyik bekezdésének hányas alpontjára, azonban a Legfőbb Ügyészségnek arra kellene energiáit, felkészültségét és tudását használnia, hogy a közjót szolgálja, hogy az emberek jogos igazságérzetében foglalt követelményeknek eleget tegyen, és a társadalom közmorálját erősítse.
Nem az a Legfőbb Ügyészség feladata, hogy az elmúlt kormányzat vagy bármelyik más, jövőbeli kormányzás pártpolitikai érdekeit szolgálja. És amíg nem tudunk szabadulni attól a gondolattól - és nem tudunk szabadulni attól a gondolattól -, hogy itt ilyen jellegű megfontolások is előfordultak, nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy a legfőbb ügyész nem azt tartotta szem előtt, hogy ezt a rossz szerződést, állampolgárok adóforintjainak a milliárdjait kisíboló szerződést megállítsa, a felelősökkel szemben az eljárást megindítsa, addig nem tudunk a legfőbb ügyész mellett állást foglalni, hanem támogatjuk a bizottsági jelentést.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
