DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS
DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! Annak idején, több mint egy évtizeddel ezelőtt, a Legfőbb Ügyészség jogi helyzetének rendezéséről folytatott politikai egyeztető tárgyalások során már konzekvensen az volt az álláspontunk, hogy az ügyészség mostani és akkori jogi helyzete rendezetlen, nem célirányos, nem célszerű csak a törvény alá rendelni az ügyészt. Az ügyész az állam büntető akaratának a végrehajtója, büntetőpolitikájának a megvalósítója kell hogy legyen, s ezért a kormány, nevezetesen az igazságügy-miniszter alá szükséges és célszerű jogi helyzetét rendezni. Ez volt az álláspontunk az Orbán-kormány, a polgári kormány idején is, és az annak idején lefolytatott egyeztető tárgyalások sikertelenségéből következik az a kifejezetten nemtelen és számomra, számunkra nagyon nehezen elviselhető vita, amely most folyik e konkrét ügy kapcsán, illetve amely támadások érik a Legfőbb Ügyészséget. Pontosan ebből következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum ismét figyelmezteti és felkéri önöket, gondolkodjanak el az ügyészség alkotmányos helyzetén, és ennek függvényében az alkotmány, illetve az ügyészi törvény esetleges módosításán, ami természetesen a kormányzás struktúrájának bizonyos szempontból, aspektusból történő megváltoztatását is jelenti.
Miért szükséges ez? Azért szükséges megváltoztatni, mivel a legfőbb ügyész, illetve az ügyészség nagy valószínűséggel mindig ki lesz téve támadásnak, de ha berendeljük, besoroljuk, betoljuk a kormány alá, akkor azok a politikai viharok, amelyek az ügyészség körül dúlnak, a kormányon mint egy politikai akarat megtestesítőjén, illetve politikai program végrehajtóján csapódnak le, és nem mint az - idézőjelbe téve mondom, mert ez most már hála istennek nem szakszerű - igazságszolgáltatás egyik őrén. Ennek az egész ügynek ugyanis - a részletekre majd kitérek -, azoknak a felszólalásoknak, amelyeket itt hallottam Keller képviselő úrtól, Eörsi képviselő úrtól, az az iszonyú veszélye, hogy a mostani alkotmányos helyzetből következően az ügyészség jogi és erkölcsi legitimációját verik szisztematikusan szét azért, hogy egy embert lefejezzenek. Most ebben az ügyben Keller képviselő úr, Eörsi képviselő úr helyettesítik a guillotine-t. Semmi mást nem csinálnak, és az áldozat az igazságszolgáltatásba vetett hit, melynek pandanja az önkéntes jogkövetés lesz. Pontosan ezért azt javasolom, hogy mindenki lehetőleg maradjon a tényeknél, a jogi érvelésnél, és annak függvényében vizsgáljuk meg ennek a kérdésnek, illetve a határozattervezetnek az igaz és valós tartalmát.
Én azt mondtam - és talán erre célzott a többségi előadó - az alkotmányügyi bizottsági vita során, hogy ha az én ügyvédjelöltem ilyen jogi fércmunkát tenne elém, hogy írjam alá, akkor másnap elküldöm, végkielégítés nélkül elküldöm. Ez az iromány egy jogi fércmunka, és ezt felelősségem tudatában, természetesen mint gyakorló jogász jelentem ki. Akkor fogjuk össze csomópontokra!
Önök konzekvensen, több ízben a legfőbb ügyész szemére vetik azt, idézem: “Miért nem élt törvényességi felügyeleti jogkörében a figyelmeztetés, felszólítás jogi eszközeivel?” Keller Úr! Hölgyeim és Uraim! Ez egy jogi badarság. Ha valaki ilyet mond másodéves korában vagy harmadévben, amikor államigazgatási jog keretében az ügyészi törvényt tanulják, akkor az oktató kirúgja. Nem egyest ad neki, egyszerűen kirúgja. Ugyanis ehhez kellene ismerni az ügyészi törvényt és az alkotmányt. Nagyon plasztikusan elmondta a legfőbb ügyész, hogy pontosan az ügyészség jogi státusának a megváltoztatása során, '89-ben döntöttünk úgy, hogy az ügyész általános felügyeleti jogkörét lehetőleg szűkítjük - egyébként most szűkítettük nem olyan régen, talán másfél éve egy konkrét törvénymódosítás kapcsán -, szűkítjük azért, hogy a társadalmi közhangulatból kivegyük az ügyészséget mint a félelmet, a rettegést hordozó és jelentő szervezetet. A részleteibe most már nem akarok belemenni.
Mi következett ebből? Ebből az következik, hogy polgári jogi ügyletekbe az ügyész nem avatkozhat bele. Én speciel kikérném magamnak, hogy ha a Répássy kér tőlem - ne haragudjon, képviselő úr! - tíz forintot kölcsön, és nem adja meg, az ügyész bele merjen avatkozni az én tízforintos ügyletembe. Ez egy vicc! Viszont akkor, amikor az ügyészség jogi helyzetét így megváltoztattuk, akkor kiváltottuk ezt azzal, hogy létrehoztuk az Állami Számvevőszéket, létrehoztuk a későbbiek során a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt. Ezek azok a szervezetek, amelyek az ügyészség beszűkült feladatkörének a hiányát pótolni hivatottak, és jogosultak, kötelesek eljárni ilyen esetekben. Ezek többnyire meg is történnek az én ismereteim szerint, legalábbis a KEHI és az ÁSZ megfelelő módon működik; gondolom, azért nem is tesznek föl direkt vagy indirekt módon kérdéseket ezzel kapcsolatban.
Azokra a ténybeli felsorolásokra, amelyek Vastagh és Keller képviselő úr részéről is az ügyészség ezen ügyben történt folyamatos működtetésével kapcsolatban, tehát magyarul a késedelemmel kapcsolatban elhangzottak, ténybelileg válaszolt az ügyészség, a legfőbb ügyész és az ügyészség képviselője az alkotmányügyi bizottságban és most is. Én e körön belül perbe önökkel szállni nem tudok, mert iratellenes a megállapítások nagy része; nagy része, mert van olyan, amely nem iratellenes. Nem iratellenes az a terület - marokra fogva egy részt -, amelyről Vastagh képviselő úr is beszélt: az ügyészség mérlegelési jogkörével kapcsolatos és az arra felépített döntések elmaradása.
(15.10)
Itt megint az ügyészség alkotmányos helyzetéhez kell visszakanyarodnom. Nem tudom, nem is akarok állást foglalni abban a kérdésben, hogy jól vagy rosszul mérlegelt az ügyész. De akkor és addig, amíg a legfőbb ügyész jogi helyzete olyan, amilyen most az alkotmány szabályozása értelmében, addig én életveszélyesnek tartom - és erről beszélt Áder János -, életveszélyesnek tartom azt, hogy a pártpolitika esetleg, teljesen mindegy itt egyébként, hogy a Szocialista Párt vagy az MDF részéről, bárki részéről, bevonuljon az ügyészség mérlegelési jogkörébe. Életveszélyesnek tartom!
Emlékeznek rá, Bárándy Péter azt mondta, nagyon szép, plasztikus képet használt, hogy pirul az arcom - vagy ég az arcom, pirul az arcom -, hogy a politika rátelepedik az igazságszolgáltatásra. Kérem szépen, ezt az álláspontot képviselte akkor Bárándy Péter, ezen lehet vitatkozni, hogy igaza volt, nem volt igaza, indulatosan fogalmazott, igaztalanul fogalmazott, egy dolog azonban tény: ha önök konzekvensen az igazságszolgáltatás függetlensége érdekében kardot rántanak, ha önök konzekvensen meg akarják őrizni a Legfőbb Ügyészség és az ügyészség alkotmányos, tiszta működésének a kereteit, akkor nemcsak Bárándy Péternek kell pirulni - annak idején okkal vagy alappal, alap nélkül -, hanem ebben az esetben, csak azért, mert kénytelen voltam ezeket végighallgatni, nekem is.
A Magyar Demokrata Fórum álláspontja egyértelmű: a legfőbb ügyész jogi indokolása helytálló, a ténybelileg kifejtett, tehát históriai, történeti tényállása bizonyítékokkal alátámasztott; azon erkölcsi védekezése, hogy nem engedek a mérlegelési jogkörömbe senkinek, sem Kellernek, sem Horváth Balázsnak beleszólni, az igazságszolgáltatás nagyon erős erkölcsi legitimációját és az ügyészség szerepének az erkölcsi piedesztálra emelését vagy védelmét szolgálja. Ezért én indítványozom, kérem, vizsgálják felül álláspontjukat, és e határozati javaslatot ne fogadják el.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
