DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Egy ünnep, egy évforduló akkor válik igazán érdekessé, ha a mögötte levő tartalomnak van naprakész, mai napra szóló hazai üzenete. Azt gondolom, hogy ez a példa, amit ön meglehetős részletességgel vázolt, igenis nagyon fontos üzenet a mai agráriumnak, a mai mezőgazdaságnak.
Azt nagyon jól tudjuk, és ezt szlogenszerűen mondjuk, hogy Magyarország az európai integráció részeseként milyen szándékokkal bír, de ugyanebben a folyamatban egy picit azért hátrafelé is kell tekinteni a szónak abban az értelmében, hogy a magyar mezőgazdaság integrációja sem egy utolsó feladat. Márpedig sajnos az elmúlt évtized igencsak cikcakkos agrárpolitikájának köszönhetően ma Magyarországon azért a mezőgazdaság túlnyomó része, nagyobbik része sajnos még a mai napig is szervezetlen, úgy is mondhatnám, hogy szilánkokban van. Ez az elmúlt, egy évvel ezelőtt elmúlt négy évnek egyféle nagy tanulsága.
De a képviselő asszony említette Széchenyi István gondolatait, hogy Burgert Róberték ezt mennyire szépen helyezték bele az akkori valóságba. Én most ennek az évfordulónak az alkalmával újra belepillantottam Széchenyi Hitel című könyvébe. Csináltam is magamnak belőle bizonyos jegyzeteket, legalább 20 olyan aktuális üzenete van annak a munkának, amit a mai agráriumban érdemes lenne megszívlelni.
(13.50)
Nem szabad ugyanakkor elmenni amellett sem, hogy a mezőgazdaságot sajnos ma még itthon, Magyarországon elszakítva kezeljük a vidék ügyétől. Márpedig mind Széchenyi, mind Burgert esetében a tényszerűség az volt, hogy nemcsak a szent magyar anyaföldön élő növényekkel, nemcsak a szent magyar anyaföldön élő állatokkal, hanem, igen, a szent magyar anyaföldön élő emberekkel is foglalkozott. Itt szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy a mezőgazdaság és a magyar vidék kérdése annál sokkal-sokkal fontosabb, mintsem pusztán a gazdákra bízzuk. Ez valamennyiünk személyes ügye kell hogy legyen, hiszen a szó kulturális értelmében ugyanúgy az egész mai magyar valóság a vidékből táplálkozik, de ami a legfájóbb, hogy igen, nagyon-nagyon hiányzik még mindig az a bizonyos egymillió munkahely, amelynek a megteremtését a magyar vidéken, a magyar mezőgazdaság környezetében nekünk meg kell tudni teremteni.
Képviselő asszony, még egy dolgot szeretnék visszaigazolni az ön felszólalásából, és ez tulajdonképpen ugyancsak nagy üzenete a mának, amit akkor, annak idején Burgert Róbert és munkatársai csináltak. Ön használta azt a szót - és nagyon örülök neki -, hogy precíz, hogy az iparban megszokott precizitással kell működtetni az agrárium területén is a különböző rendszereket. Igen, ma már, egyébként a divathullámoktól függően, egyre kevésbé beszélünk úgynevezett idealizált biogazdálkodásról, sokkal inkább precíziós mezőgazdaságról beszélgetünk, aminek végül is az a lényege, hogy nemcsak ideálokat kell kergetni, hanem ami oda tartozik, azt adjuk meg, de annál se többet, se kevesebbet. Ezt tették Burgert Róberték, ez vonatkozott a gazdálkodásukra is, és úgy gondolom, ezt az üzenetet, hogy tehát ezt a szakmát is lehet jól csinálni a magyar adottságok közepette, ebben a Házban is valamennyien nyugodtan megfogadhatjuk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
