DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ez a határozati javaslat nem a háborúról szól, hanem a békéről. Vitatkozhatunk most arról, hogy helyes volt-e ez a háború vagy nem, ebben valószínűleg el is tér a véleményünk, de talán, merem remélni, hogy a béke kérdésében nem térhet el a véleményük az Országgyűlés pártjainak. Mindannyian azt akarjuk, hogy az élet normalizálódjon Irakban, a demokrácia, a demokratizálódás folyamata induljon el, és minél nagyobb segítséget tudjunk nyújtani a normális élet helyreállításához.
A magyar kormány szándéka nyilvánvaló és egyértelmű: azt kívánja elérni, hogy a háború utáni rendezés sikeres és gyors legyen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez ugyan nem dakota mondás, de bizonyára jól ismerik: kétszer ad, aki gyorsan ad. Nem véletlenül döntött úgy a magyar kormány, hogy a felajánlásokban az elsők között szeretett volna megjelenni, ez összhangban áll az értékeinkkel és az érdekeinkkel. Az értékeinknek megfelel a béke fenntartása, a béke megerősítése, a demokratikus folyamat elindítása, és az érdekeinknek is megfelel, hiszen szeretnénk részt vállalni a háború utáni újjáépítés folyamatában is. Minderre akkor lett volna, lenne lehetőségünk, ha tudjuk egyértelműen bizonyítani, hogy mi magunk készek vagyunk hozzájárulni e nemes célok megvalósulásához.
Sajnos az a kép, ami most kialakul rólunk, igencsak felemás. És ebben bizony, kénytelen vagyok azt mondani, nagyon nagy az ellenzék felelőssége. Az az álláspont, amit az imént hallhattunk Németh Zsolt bizottsági elnök úr szájából, bizony nagyon ellentmondásos álláspont, s ezt a logikai ellentmondást az elnök úr tíz perc alatt sem tudta feloldani.
Egyfelől hozzájárulnak ahhoz, hogy más országok részt vehessenek a béke helyreállításában, illetve a demokratikus élet újraindításában, de mereven ellenzik, hogy ugyanezt Magyarország megtegye. Valami nem stimmel. Vagy helytelen önök szerint a békét helyreállítani Irakban, és akkor helytelen mások ez irányú erőfeszítése is, vagy pedig helyes és nemes dolog, ahogyan azt Németh Zsolt elnök úr mondta - de akkor miért nem veszünk részt mi magunk? Miért nem vehetünk részt magunk?
Azt hiszem, hogy erre a kérdésre a Fidesznek meg kell tudnia a választ adni. Nem nekünk, nem a kormánypárt fogja ezt megkérdezni, hanem a választók. Azok a választók, akik tiszta és egyenes beszédet szeretnének hallani végre. Mit akarunk mi? Mi a célunk? Mit szeretnénk? Úgy érzem, a kormánynak nyilvánvaló ebben az ügyben az álláspontja.
Egyébiránt hadd térjek ki arra, hogy a kormány egy érvényes országgyűlési határozat szellemében engedte át Magyarország légterét az Irakkal kapcsolatos hadműveletekben. Senki nem vonhatja kétségbe ennek az országgyűlési határozatnak az érvényességét, ezt a Fidesz sem tette meg az alatt a négy év alatt, amíg kormányon volt.
(18.00)
A célok változatlanok voltak: a közel-keleti rendezés, illetve az iraki kérdés rendezése. Ez történt meg ezen magyar hozzájárulással, amelynek az alapjait valóban még 1998 februárjában tettük le, de egy kiszámítható, megbízható országra az jellemző, hogy ma is ugyanazt gondolja ugyanarról a kérdésről, amit 1998 februárjában. Egyébként akkor az ország vagy a parlament szinte egésze - beleértve a Fideszt is - támogatta azt a javaslatot. Furcsállom, hogy most Németh Zsolt volt külügyi államtitkár úr, bizottsági elnök úr kétségbe vonta ennek az érvényességét.
Az, hogy most egy új felhatalmazást kér a kormány, nem annak a beismerése, hogy az nem volt érvényes határozat, hanem más jellegű a feladat: elsősorban nem katonai, hanem humanitárius és békefenntartó jellegű, ezért indokolt lehet, bár az én megítélésem szerint akkor sem követett volna el hibát a kormány, ha az eredeti határozat értelmében biztosította volna az átrepüléseket.
Miről van itt szó, tisztelt képviselőtársaim? Arról, hogy kiszámítható, következetes külpolitikát folytat-e ez az ország vagy nem, belpolitikai érdekeknek rendeli-e alá az ország hosszú távú nemzetközi érdekeit vagy nem. Ez a tét, és ez az a tét, amellyel úgy érzem, hogy a Fidesz - elsősorban róluk beszélek, hiszen az ő szavazatuk fontos ahhoz, hogy a két határozati javaslatot el tudjuk fogadni - felelőtlen álláspontot foglal el, de ezért a felelősséget természetesen nekik kell képviselniük.
A transzatlanti kapcsolatokat sem tudjuk úgy megjavítani, ha kiszámíthatatlanná válunk. Akkor tudunk hozzájárulni a transzatlanti egységhez, ha világos az álláspontunk és világos a részvételünk a nemzetközi erők erőfeszítésében. Ha az egyik nap ezt mondjuk, a másik nap azt mondjuk, ez az ország egészének árt, tisztelt képviselőtársaim. Ezt érdemes megfontolni.
A Szabad Demokraták Szövetsége természetesen támogatja ezt a határozati javaslatot, de messze nem tartja elégségesnek. Nem tartja elégségesnek, és nem tartja így, önmagában az ország érdekeivel összhangban állónak, mert ennek a törekvésnek, ennek a részvételnek két lába van, két oldala van, és nekünk mind a kettőt használnunk kell ahhoz, hogy Magyarország nemzetközi elismertsége, nemzetközi megítélése ne szenvedjen csorbát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért, ha már ez a felemás helyzet jött létre az ellenzék és legfőképpen a Fidesz jóvoltából - de mondhatnám, belpolitikai haszonszerzési reményeiből -, akkor a kormányhoz vagyok kénytelen fordulni, a kormány felelősségére apellálni. Közösen kell megkeresnünk azokat a lehetőségeket, hogy parlamenti hozzájárulás nélkül is világosan kifejezésre tudjuk juttatni az ország egyértelmű elkötelezettségét Irak békéje, normalizálása és a demokratizálási folyamat elindítása érdekében. A kormánynak tehát haladéktalanul javaslatot kell előterjesztenie, ami helyrehozhatja azt a súlyos kárt és csorbát, amelyet sajnos az ellenzék felelőtlen magatartása okozott.
Ezzel együtt a határozati javaslatnak ezt a részét most elfogadásra ajánlom, hiszen ez is több, mint a semmi, de sokkal kevesebb annál, mint amennyit Magyarország választópolgárai, beleértve a Fidesz választópolgárait is, megérdemeltek volna. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
