KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, sokan vártuk némi szorongással és izgalommal a máltai népszavazás eredményét, hiszen az első volt a sorban Málta, amely kikérte a választók véleményét a csatlakozásról, és valamennyien tudtuk, hogy nem lesz közömbös a következő népszavazások eredménye szempontjából az elsőnek a kimenetele. Tudtuk, ha igennel végződik, ez kedvező hatást gyakorol a többi országra, így a magyarországi népszavazásra is; és tudtuk, ha esetleg a nem lesz többségben, az más országokban is elbizonytalaníthat szavazókat, akár Magyarországon is.
Ezért örültünk, azt hiszem, nagyon sokan annak, hogy végül, ha nem is nagy fölénnyel, de többségbe kerültek az igenek, és ennek a jelentőségét külön aláhúzza, hogy - ahogy Szent-Iványi István erről beszélt - a két nagy politikai erő, a két nagy politikai párt ebben évek óta ellentétes álláspontot képvisel, tehát komoly megosztottság ellenére sikerült ezt a győzelmet elérni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Honnan veszi?)
Én azt gondolom, a tanulság valóban az, hogy a politikai színkép megosztottsága, a legfontosabb politikai erők megosztottsága nagyon szoros kimenetelűvé teheti a népszavazás eredményét, akár rosszul is végződhet a dolog. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a parlamenti pártok, amelyek egyébként a nyilatkozataikban mindig kiállnak a csatlakozás mellett, egyes politikusaik megnyilatkozásában is kövessék ezt, és ne csak általában utaljanak arra, hogy mondjuk, valamivel többet nyomnak a latban a csatlakozás melletti érvek, mint a csatlakozás ellen szólóak, hanem sorolják is fel ezeket a mellette szóló érveket. Van bőven, fel lehet őket sorolni; miközben ellene igazából egyetlen érvet nem sikerült még előállítaniuk a csatlakozás ellenzőinek. Ugyanis nem az a kérdés, hogy mondjuk, a 25 százalékos közvetlen kifizetés jobb-e, mint a 100 százalékos. A kérdés az, hogy a 25 százalék több-e, mint a 0 százalék, amelyet akkor kapnának a magyar mezőgazdasági termelők, ha Magyarország kimaradna a csatlakozási folyamatból.
Azt gondolom, közös feladatunk az is, hogy megválaszoljuk az aggódó kérdéseket - a kormány ebben teszi a dolgát, de a pártok is sokat tudnak segíteni. Én örömmel mondom, hogy segítenek is, hiszen ez a négypárti program, a négypárti kampány nagyon jól működik, és ebben nincsenek félreérthető megfogalmazások. Fontos az is, hogy a rémhíreket közösen cáfoljuk; ne gerjesszünk rémhíreket pártpolitikai megfontolásokból, hanem cáfoljuk azokat; ne beszéljünk koppenhágai vereségről, amikor nem volt Koppenhágában vereség, hiszen egy-egy ilyen kijelentés megingathat embereket abban, hogy akkor nem lenne-e jobb kívül maradni, márpedig ezt nyilván az sem gondolja komolyan, aki valamilyen pártpolitikai megfontolásból szívesen nevezi azt, ami Koppenhágában történt, vereségnek.
Befejezésül, egyetértve Szent-Iványi Istvánnal: én is szeretném aláhúzni, milyen fontosnak tartom, hogy az ország volt miniszterelnöke úgy nyilatkozott, ahogy nyilatkozott, hogy egyértelmű állásfoglalásra szólított fel jobboldalt és baloldalt; hogy kijelentette: ez a cél, a csatlakozás célja, amely nemcsak a mi jövőnket, de az utánunk következő generációk jövőjét is meghatározza majd, legyen fontosabb mindenki számára bármilyen pártpolitikai megfontolásnál.
Én remélem, hogy a népszavazásig hátralévő egy hónap alatt ez a felfogás a magyar politikai élet minden szereplőjénél egyértelművé válik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
