TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Egy beszámoló valódi értékét csak maga a beszámoló mondhatja el, mások csak beszélhetnek róla. Ha egy olyan intézmény munkájának az értékeléséről van szó, amelynek a legfontosabb feladata az állampolgárok törvény szerinti jogvédelme, és a parlament ellenőrző szerveként annak biztosítéka, hogy demokratikus jogállamtól elvárható módon jussanak érvényre az állampolgárok jogai, akkor tisztelt képviselőtársaim, egyetlen, de úgy gondolom, mindenképpen mérvadó tényt szeretnék a figyelmükbe ajánlani.
Az Országgyűlés kilenc bizottsága tárgyalta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2004. évi tevékenységéről szóló beszámolót, és mind a kilenc egyhangú igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta. A beszámoló a panaszok vizsgálatának ügytípusok szerinti jellemzőivel, az összefoglaló észrevételek fejezettel együtt 29-féle területről ad információt, úgy 280 oldalon részletezve. A jogalkotással összefüggő ombudsmani tevékenység már “csak” 23 oldalon taglalja a beszámolási időszakban tett ajánlásokat, a korábbi években tett, eddig nem teljesült ajánlásokat és a tárgyévben tett javaslatokat.
A közös hivatal működése és beszámolója, a mellékletek, a példatár 381 oldalas anyagával együtt a 690 oldalnyi beszámoló nem tekinthető rövid beszámolónak, de az is igaz, hogy széles és szerteágazó a feladat. Mivel azonban a hivatal egyes konkrét emberekkel foglalkozik, nincsenek általános ügyek, magam is azt vallom, amit Donáth László képviselőtársam a 2002-es év beszámolója kapcsán elhangzott expozéjában oly tapintatosan megfogalmazott: “Nem lehet karcsúsítani a kötetet, vagy minden, vagy semmi; vagy az egész hiteles, vagy a rész szükségszerűen hiteltelenné lesz. Maradjon a kötet továbbra is vastag!” Maradjanak a példák, a belőlük leszűrt következtetések, mert - képviselőtársaim biztosan ezzel is egyetértenek - számunkra, országgyűlési képviselők számára ezek konkrétan hasznosíthatóak, de továbbmegyek: a magánemberek számára is.
Ezt azért tartom fontosnak, mert súlyos ismerethiányt mutat az, hogy az elutasítások egy részét azok az ügyek alkotják, amelyben a panaszos elmulasztotta a számára felkínált jogorvoslati lehetőséget, és még mindig sokan belenyugodnak hatósági döntésekbe, nem fellebbeznek, majd amikor visszafordíthatatlan állapot jön létre, akkor fordulnak az országgyűlési biztoshoz, és nem ritkán az országgyűlési képviselőjükhöz.
(12.10)
Ha figyelembe vesszük, hogy az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha valamely hatósági eljárás, határozat vagy hatósági intézkedés során sérelem érte és a közigazgatási jogorvoslati lehetőséget már kimerítette, akkor engedjenek meg nekem egy adatot a saját választókerületemből. Dombóváron, a 20 ezres városban csak a városháza ügyiratforgalma közel évi 60 ezer, ebből a hatósági ügy több mint a város lakosainak a száma, mondhatom azt is, hogy évente egy alkalommal minden polgár felkeresi a hivatalt.
Ilyen ügyfélforgalom esetén bármely hivatalban, ugyan nem szükségszerűen, de előfordulhat, hogy végső esetben az állampolgár az ombudsmanhoz fordul.
Természetes, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosi hivatala sem találhat gyógyírt minden panaszra, de az is igaz, hogy az elutasítások döntő többsége hatáskörhiányos. Érdemes azonban az elutasítások hivatalbeli gyakorlatáról szólni, mert Magyarországon még nem minden hivatal gondolkodik és cselekszik úgy, mint az Országgyűlési Biztosok Hivatala. Itt a panaszosokat az elutasítás mellett is teljeskörűen tájékoztatják arról, hogy panaszuk orvoslására milyen egyéb jogi utakat és fórumokat tartanak lehetségesnek, illetve tájékoztatják őket a jog- és érdekérvényesítés egyéb lehetséges módozatairól, de annak esetleges lehetetlenségéről is. Ezáltal a panaszosok az elutasító határozatokban nemcsak negatív választ kapnak, hanem pozitív, érdemi információhoz is hozzájutnak. Ezzel az ombudsmanok véleményem szerint egyfajta jogi ismeretterjesztést, mi több, jogtudatformálást is megvalósítanak, az esetek túlnyomó részében nem csupán az emberi jogok terén. Ez ugyan nem volna a szűkre szabott hatáskörből levezethető feladatuk, társadalmi hasznossága azonban megkérdőjelezhetetlen.
Nem meglepő, de a rendszert váltó Magyarország mai állapotát is jól tükrözi az a megállapítás, hogy az adózó állampolgárok a közteher-viselési kötelezettséget nem az állami feladatok ellátásának szükséges forrásaként, hanem a mindennapi megélhetésüket sújtó állami elvonásként ítélik meg. A beszámoló arról tájékoztat bennünket, hogy különösen nagy számban fordulnak elő a személyi jövedelemadó-kedvezmények érvényesítésével összefüggő panaszok, a családi adókedvezmény, a lakáscélú kedvezmény és a számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított kiadás kedvezménye.
Azt is megtudhatjuk a beszámolóból, hogy az igazolást az annak kiadására köteles szervek nem megfelelő tartalommal, időnként az állampolgárt sodrából kihozva, hosszú utánjárást követően vagy a határidő túllépésével adják ki. Érdemes azonban azt is megemlíteni, hogy az adóeljárásban sokszor okoz problémát a panaszosok együttműködésének a hiánya is.
A hivatal 2004-ben is nagy számban vizsgálta az egészséges környezethez való joggal összefüggő panaszokat. Megtudhatjuk azt is, hogy a panaszok köre az elmúlt évekhez képest bővült, megjelentek a hulladéklerakókkal, a kommunális ügyekkel kapcsolatos kifogások és a környezeti jog határterületét érintő beadványok. Közel sem véletlen, hogy a lakosságot érintő környezetvédelmi ügyek legnagyobb arányban az önkormányzatokkal kapcsolatosak, ezek az ügyek legtöbbször igen sok embert érintenek. Ez kifejeződik abban is, hogy az elmúlt időszakban jelentősen nőtt a hivatalokhoz forduló társadalmi szervezetek száma.
A beszámolóban olvasható, hogy a vendéglátóegységek zajhatásai miatt a létesítmények körzetében élők az elmúlt években is nagy számban fordultak a biztoshoz, ami átfogó vizsgálat lefolytatását tette szükségessé. Választókörzetemben, egy dombóvári kertvárosi lakóövezetben is az ott élők egyre nehezebben viselték el az egyik vendéglátóegység látogatóinak sokszor hajnalig tartó hangoskodását. Megnyugtató azonban a hivatal állásfoglalása, ami szerint a vendéglátóhelyek működésének szabályozása tipikusan olyan terület, ahol a helyi viszonyoknak, adottságoknak jelentőségük van, ezért az ország egész területén hatályos jogszabályok helyett helyi rendezést igényel.
A beszámoló azon megállapítását, hogy a tavalyi évhez képest rosszabb helyzet tapasztalható a közlekedési eredetű zaj- és rezgésterhelés miatti panaszok terén, választókerületem két települése, Kapospula és Dombóvár is elszenvedi. Mindkét településen vannak olyan lakóházak, amelyeknek a hálószobái, gyerekszobái és a 61-es számú másodrendű főútvonal között a távolság alig egy méter. Érthető az ott élő állampolgárok panasza egyrészt az állandó zajhatások miatt, másrészt az egyre gyakrabban ismétlődő víz-főnyomóvezeték törése okozta kellemetlenségek miatt. Mivel az egyetlenegy megoldás, az elkerülő út megépítése jelentős anyagi forrást igényel - ennek befolyásolására persze az országgyűlési biztosok eszközei elégtelenek -, javaslom végiggondolni, hogy ne csak az egységnyi idő alatt elhaladó járművek típusát és számát vizsgálják. Az elkerülő utak építésénél és finanszírozásánál kapjanak elsőbbséget azok a települések, ahol sem útburkolatcserével, sem zajvédő fallal, sem sebességkorlátozással nem csökkenthetők az ártalmak.
A rövidített jelentés a munkaképesség-csökkenés megállapításának orvos szakértői eljárásáról úgy fogalmaz, hogy folyamatosan érkeznek azonos tartalmú beadványok, ezért ezekben az ügyekben összevont vizsgálatot folytatott az országgyűlési biztos, mert felmerült az alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében deklarált szociális biztonsághoz való jog védelmének közvetlen veszélye. A panaszosok sokasága az orvos szakértői bizottságok eljárását sérelmezi, egyrészt mert goromba, sokszor megalázó bánásmódban részesülnek, másrészt mert az esetek többségében egyszemélyes bizottságként működő orvosok nem vizsgálnak, csak a hozott leleteket nézik meg. Tapasztalatból mondom - öt esetben voltam ilyen bizottság előtt -, a panaszokban semmiféle túlzás nincs. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokféleképpen lehet mérni, hogy hogyan változik az állampolgári jogok országgyűlési biztosi intézménye (Az elnök ismét csenget.), egyféleképpen mindenképpen, hogy az emberi jogokat védi, a jogvédelmet erősíti, ez pedig valamennyiünk közös ügye és közös felelőssége.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
