DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tökéletes az egyetértés abban a mi részünkről is, hogy ez egy nagy jelentőségű téma, és abban is, hogy arra érdemes, hogy komolyan és részletesen foglalkozzunk vele. Az előttünk lévő előterjesztés három törvény módosításáról beszél; meg sem említtetett a harmadik, én sem említem meg, hiszen az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény csak egy technikai módosításra szorul, azt gondolom, hogy nem érdemes vele foglalkozni, hiszen ha és amennyiben az érdemi rendelkezések támogatást kapnak, akkor ez elengedhetetlen.
Való igaz, hogy négy elemre bontható a módosítás, és azt gondolom, hogy a sajtóban is és a közfigyelemben is ezen elemek közül az első, az önkormányzati vagyonkezelői jog az, ami figyelmet kapott, talán ez a legérthetőbb vagy talán a legvitatottabb is egyébként a négy elem közül. Hivatkoztak itt többen kormánypárti képviselőtársaim közül arra, hogy az ellenzéki képviselők a bizottsági tárgyalás során hezitáltak, illetve azt mondták, hogy nem alakították ki álláspontjukat. Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen olyan módon kell átfogalmaznom, hogy ezek a nagy jelentőségű rendelkezések akkor hozhatók meg, ha egyébként a kétharmados egyetértés ebben kialakítható, és azt gondolom, hogy a kétharmados egyetértésnek az esélye is csak akkor van meg, ha a várható módosító indítványokról is majd a részletes vita megtörténik. Egyébiránt én azt gondolom, hogy kormánypárti oldalról is módosító indítványokat fognak benyújtani majd ehhez a kérdéshez.
A vagyonkezelői jog létesítése tárgyában két új paragrafussal egészülne ki az önkormányzati törvény. Hadd bocsássam itt előre azt, hogy nagy jelentőségű a vagyonkezelői jog létesítése avagy nem létesítése az önkormányzatoknál, és természetesen definiáltabbá, szabályozottabbá válna az eljárás, az önkormányzati vagyon kezelésének lehetőségei a vagyonkezelői jog létesítésével, de azért hozzá kell tegyem, hogy mégiscsak legálisan megoldottan több nagyvárosban rendezték ezeket a kérdéseket. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert időnként a bizottsági szakban is olyan hivatkozásokat hallottam, mintha ezek a megoldások csak látszólag lennének legálisak, vagy mintha feltétlenül és mindenképpen rendezni kellene ezeknek a helyzetét. Szeretném azt leszögezni, hogy a legtöbb nagy- és középvárosban legális módon vagyont kezelnek és kezeltetnek. A mai, erre vonatkozó jogszabályokban ennek a lehetősége teljes mértékben adott.
Az önkormányzati érdekszövetségek részéről lévő támogatás nyilvánvalóan megvan, ha erre hivatkoznak. Jó lenne megnézni egyébként a részletes véleményeket. Meg kell mondjam, hogy még 2003-ban, amikor emlékeim szerint ugyanez a javaslat már előkerült, például a Megyei Jogú Városok Szövetsége egy sor részletkérdésben kétségét és kérdését vezette elő, amely kétségeket és kérdéseket részben kezel ez az anyag néhány változtatással, részben pedig nem. Nyilvánvaló, majd a részletes vitában erre ki kell térni, de hogy egy példát mondjak: mondjuk, a közalapítvány kijelölése tárgyában fölmerül az a kérdés - és erre vonatkozólag egyébként egyéb irányadó döntések is vannak -, hogy a közalapítvány megalakulása után az önkormányzat annak működésére nem tud olyan módon hatással lenni, mint ha tulajdonosként lép föl, mondjuk, egy egyszemélyes társaságban. Tehát nyilvánvaló, hogy itt a kijelölés, illetve a vagyonkezelés további sorsa megkérdőjeleződik.
Ugyanígy el kell mondjam, hogy noha az ÁSZ is folyamatosan fölpanaszolja, illetve problémaként tárja elénk, azért az amortizáció kérdésének kezelésére vonatkozóan is születtek megoldások az országban, hiszen nagyon sok város a közművagyon, illetve a működtető vagyon jogi sorsának szétválasztása során a legkevésbé sem az apportkísérletet választotta, hanem olyan szerződéses konstrukció létrehozását, amelyik egyrészt működőképesen, másrészt pedig fejleszthetően hagyja ezeket a vagyonelemeket. Azt gondolom, hogy ez az a rész, amelyikben az egyetértés a legnehezebben lesz megteremthető, ha megteremthető lesz, illetve nyilvánvalóan egy sor módosító indítvány megbeszélése, áttárgyalása vagy azok fölötti esetleges egyetértés megteremtése az egyetlen lehetséges út. Jelen formájában ez csak nagyon sok kétséggel lenne elfogadható, és ez nem is áll ilyen módon szándékunkban.
A további három elemre kitérve: a kötelezettségvállalások, hitel kérdéskörében pontosul, illetve kiegészül az előterjesztés szerint az önkormányzati törvény. A képviselő asszony hivatkozott azokra az aggályokra, amelyek az önkormányzatok eladósodottságával kapcsolatosak. Azt kell mondjam, hogy a tervezett szabályozás azon részeiben, amelyekben a definíciópontosításokra és a kiegészítésekre törekszik, akár azt is mondhatnánk, hogy ezek szükségesek vagy rendben lévőek, hiszen a korrigált saját bevétel fogalmát minden elemében pontosítja, illetve módosítja.
A két leglényegesebb kérdésben egyrészt azt gondolom, hogy a saját bevétel számításának körére nagyobb lehetőséget ad az előterjesztés. Nyilvánvalóan ez is azt a célt szolgálja - más okát ennek nem látnám -, hogy a hitelfelvétel lehetőségét ez is növeli, hiszen azt a bizonyos saját bevételi kört engedi bővebben számítani, amelyhez képest a korrigált saját bevételt számítjuk. A rövid lejáratú kötelezettségek definíciójánál is egy kibontást találunk, hiszen ide a kormány kezességvállalásával vállalt kötelezettségek, illetve az uniós fejlesztési támogatások megelőlegeztetését szolgáló hitelek mint kivétel kerülnek bele. Ebből következően azon önkormányzatok előtt, amelyek a jelenleg hatályos hitelfelvételi korlátot pillanatokon belül elérik vagy mintegy súrolják, egy újabb, meglehetősen komoly és nagy hitelfelvételi lehetőség tárul fel.
Én azt gondolom, hogy egy olyan vitaponthoz érkeztünk ezzel, amelyik az önkormányzatok megalakulása, illetve az önkormányzati törvény megalkotása óta előttünk hever, ez pedig az, hogy mennyiben lehet, szabad vagy tanácsos a demokratikusan megválasztott önkormányzatok vagyongazdálkodásába egyrészt törvényességi, másrészt célszerűségi okokból beleszólni. Ez egy eldöntetlen vita a politikában, a szakmapolitikában, illetve magában a szakmában is. Az aggályokat én mégis osztom, hiszen míg egyrészről nyilvánvaló, hogy közös érdek az, hogy az uniós fejlesztési forrásokat igénybe lehessen venni, másrészről sajnos számos példáját látjuk a felelőtlen gazdálkodásnak, és ha a továbbiakban ilyen hitelfelvételi, nem jogi, hanem valós lehetőségeket túllépő gazdálkodás fordul elő, akkor abba a jelenlegi jogrend szerint semmilyen módon beleszólni nem lehet. Tehát én azt gondolom, hogy a hitelfelvételi korlát felemelése egyéb fogalmakkal mindenképpen továbbgondolandó.
A másik két elem tekintetében pedig azt mindenképpen el kell mondanunk, hogy az ellenőrzés, az ellenőrzés kérdése - noha hosszan lehetne, ezzel nem óhajtok foglalkozni - váltotta ki a legkevesebb vitát. Azt gondolom, hogy ebben lesz a legkevesebb vita majd a módosító indítványok tárgyalása tekintetében is.
A gazdasági program tekintetében pedig időm fogytán és lejártán egy megjegyzést engedjenek meg. Ez a “gazdasági program” definíció és elvárás nagyvárosra és középvárosra van méretezve és definiálva. Én azt gondolom, hogy míg természetesen megteremthető az egyetértés abban, hogy ez egy városi gazdálkodásnál szükségszerű és elvárható, addig baranyai lévén hadd mondjam azt, hogy egy 57 lélekszámú faluban, azt gondolom, ezekkel a fogalmakkal operálni - munkahelyteremtés, gazdasági program, településprogram - enyhén szólva nagy ívű közelítése lenne a kérdésnek.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
(14.40)
