DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! A közoktatás napja diákok, pedagógusok, a közoktatásban dolgozók és persze a szülők közös ünnepe. Közös ünnepe már csak azért is, mert az oktatás, a közoktatás nemzeti ügy. A mi felfogásunk szerint az oktatás-nevelés kérdése egységes rendszer, ezen egységes rendszeren belül beszélünk közoktatásról, felsőoktatásról, felnőttképzésről, nem megfeledkezve az iskolai oktatás előtti nevelési szakaszról. Ezt erősítette az a programegyüttes, amely a magyar közoktatás átfogó korszerűsítési programja, az “Új tudás” program, amely külön hangsúlyt fektet a tehetséggondozásra, az esélyteremtésre vagy éppen a nemzeti iskolafelújítási program megvalósítására.
Országunkban jelenleg az iskolafelújítási program keretében egy olyan átfogó koncepció valósul meg, amely az elmúlt 35-40 évben nem volt, európai uniós programként a magyar iskolák tucatjait újítjuk meg, csak ebben a tanévben több mint 200 iskola kerül felújításra és átadásra. Ebben a naptári évben, szeptember és december között több pénz épül be modern iskolák formájában a magyar közoktatásba, mint amennyit korábban egy átlagos magyar köztársasági költségvetés erre fordított. Meghatározóan fontos az alapkészségek megerősítése, hogy minden gyermek, minden diák jól megtanuljon írni, olvasni, számolni, hogy értse az elolvasott szöveget. Erre jelentős összegeket áldozunk, és természetesen a pedagógusok továbbképzésével új pedagógiai formákat dolgoztunk ki. Ez a program nemcsak papíron, hanem a napi valóságban is él.
Nagyon nagy jelentőségűnek tartom, hogy a rendszerváltás óta először a legkülönbözőbb szakmák képviselői, akik számára az oktatás-, a közoktatásügy meghatározóan fontos, szociológusoktól a pszichológusokon keresztül, a közgazdászoktól az oktatásügyben dolgozókig, együttesen egy nagyon komoly szakmai munka eredményeként tették le a parlament és az ország asztalára az úgynevezett Zöld könyvet, amely nem egyszerűen csak egy állapotfelmérés, hanem a jövőre szolgáló iránymutatás is.
Természetesen, ahogy képviselő úr is ezt említette, az oktatásügyet Magyarországon, Magyarországon is számos probléma sújtja. Ezek közül most egyet itt, a közoktatás napja alkalmából való felszólalása révén szeretnék megemlíteni; egy olyan ügyet, amely jelen pillanatban az oktatásügyet, a közoktatást érinti, néhány év múlva a felsőoktatás, 10 év múlva a foglalkoztatáspolitika, 20 év múlva a szociálpolitika, 30 év múlva pedig a nyugdíjellátás kérdésének alapvető ügye és problémája Magyarországon.
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Ebben a tanévben, tehát a 2009-2010-es tanévben 22 ezer diákkal van kevesebb a magyar iskolákban, mint a júniusban befejeződött tanévben. Az 1980-81-es tanévben a hagyományos értelemben vett általános iskolákban 1 millió 180 ezer diák tanult. Jelen pillanatban 770 ezer ez a szám. Az elkövetkező néhány évben még lassú csökkenés, majd stagnálás várható. Ez azt jelenti, hogy durván 30 év alatt több mint 25 százalékkal csökkent országunk egy meghatározó rétege, a tanulóifjúság száma. Ez nem önmagában oktatási kérdés, hanem olyan probléma, amellyel jelen pillanatban az oktatásügy küzd, ugyanakkor próbálja oldani az országunk előtt álló egyik legfontosabb és legsúlyosabb kérdést.
Köszönöm képviselő úrnak, hogy a közoktatás napja alkalmából a magyar parlamentben napirend előtt szólt. Csatlakozva véleményéhez, tisztelettel köszönöm mindazok munkáját, szülőkét, pedagógusokét, a közoktatásban dolgozókét, akik a magyar oktatásügyért, a magyar oktatásügy színvonalának emeléséért dolgoznak, és természetesen köszöntöm a szülőket is, akik áldozattal gyermekeikért, az oktatásügyért dolgoznak, hogy ez nemcsak nemzeti ügy, hanem sok tekintetben egy család meghatározó kérdése is.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
