HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a válság és a korai kampány világából a társadalom jelen állapotára és jövőbeli esélyeire vessek egy pillantást.
A KSH gyorsjelentése szerint az év első nyolc hónapjában az előző évhez képest 2,3 százalékkal kevesebb gyermek született, fél százalékkal nőtt a halálozások száma, és - ami a legerősebb különbség - 7,7 százalékkal kevesebben kötöttek házasságot. Egyesek szerint máris, mások szerint jövőre 10 millió alá esik Magyarország lakossága.
Ha a jelenség mellett az okokra is vetünk egy pillantást, azokat kereshetjük a nyugati kultúra válságtüneteiben, különösen az értékválságban, úgy is fogalmazhatnék, hogy a neoliberális értékrombolásban - itt elsősorban a házasság és a család intézményének a gyengítésére gondolok -, de mindenképpen egyfajta életformaváltásban, és ami már kormányzati intézkedéseket is érint, a foglalkoztatás problémáiban, illetve abban a biztonságérzet-vesztésben és a jövő kiszámíthatatlanságának abban a tudatában, ami az utóbbi években megerősödött.
Vessünk egy pillantást a jövő társadalmára is! Milyen társadalom várható? Itt engedjenek meg egy adatsort. Ha az iskolai végzettség szerinti gyermekvállalást nézzük, akkor azt látjuk, hogy az össztársadalom 1,3 százalékos teljes termékenységi arányszámot mutat, a középiskolai végzettségűeké 1,1 - ez a legalacsonyabb -, és a nyolc általánost el nem végzetteké igen magas, 3 körül mozog. Feltesszük ilyenkor a kérdést: milyen lesz a jövő társadalma, hogyan érvényesül az élethosszig tartó tanulás eszménye akkor, amikor jelentősen nő az alacsony végzettségűek száma? De számunkra a kérdés úgy fogalmazódik meg: hol kell gyermekvállalásra ösztönözni - nyílván az alsó középosztálynál -, és hol kell a megszületett gyermekek nevelésére koncentrálni?
Mi végső soron a megoldás, amiben nekünk van szerepünk? Jó családpolitika, jó foglalkoztatáspolitika és értékcentrikus nevelés. Engedjenek meg egy európai példát, hogy ezzel érzékeltessem a teendőinket. Franciaországra gondolok. A francia eredmények azt mutatják, hogy 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban 2 egész körül volt az átlagos gyermekvállalás, és nemcsak a bevándorlók, hanem a bennszülöttek esetében is. Ez azt jelenti, hogy a társadalom már képes reprodukálni önmagát. Minek köszönheti a francia társadalom ezt az eredményt? Ha röviden akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy van választási szabadsága a családoknak és a nőknek, akik a gyermeket vállalják. Mert aki azt mondja, hogy én szülök három-négy gyermeket, és otthon maradok velük, azt a francia társadalom biztosítja. Hogyan? Nagyon egyszerűen: a családi adózással, vagyis az eltartottak számát figyelembe vevő adórendszeri kedvezménnyel. Ilyen irányú kezdeményezést mi is benyújtottunk, és reméljük, hogy újból be tudjuk nyújtani, s akkor már nem fogják leszavazni. De szabadsága van annak is, aki azt mondja, hogy én dolgozni akarok és egyúttal gyermeket nevelni. Ezt mivel biztosítja a francia családpolitika? A gyermekfelügyelettel, a napközi gyermekfelügyelet jó szervezettségével és a részmunkaidő biztosításával. Ennek a részleteiről sokat lehetne beszélni. Egy sok lábon álló, komoly családtámogatási rendszer, egy jó családpolitika működik abban az országban, amelyik az európai trend ellenére biztosítani képes a társadalom reprodukcióját.
A mi feladatunk - még egyszer - egy hatékony családpolitika, jó foglalkoztatáspolitika és értékcentrikus nevelés.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
