DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kovács Imre, az író írta egy helyütt: éjszaka azt álmodtam, hogy kimentek a németek, és nem jött helyettük senki. Sajnos nem volt ilyen szerencsénk, szovjet megszállás következett. (Folyamatos zaj.)
Mit jelentett ez a megszállás? Azt, hogy megszűnt a magyar szabadság, az államéletet, a demokráciát a megszálló szovjet csapatok széttaposták, és a helyébe egy kollaboráns bábállam került. Mindaz, amit a létező szocializmus kiszolgálói megtettek ebben az országban, végső soron a fegyveres megszállásra volt visszavezethető. A szovjet megszállás röviden szólva teljes anyagi és gazdasági kiszolgáltatottságot is jelentett. Azt jelentette a megszállás, hogy a Vörös Hadsereg jelenléte nagyon is érzékelhető volt az átlagemberek számára is.
A múlt héten Gyulafirátóton emlékeztünk meg arról az 1986-ban bekövetkezett szörnyűséges eseményről, amely arról szólt, hogy a gyakorlatozást megunó, abba belefáradó három részeg orosz katona a T-72-es tankot leállította a falu határában, majd bement a kocsmába, ott még jobban leittasodott, összetűzésbe keveredett a helyi legényekkel, majd elégtételt óhajtván venni az őket ért sérelmekért, az egyikük visszament a falu szélén álló T-72-eshez, és teljes sebességgel belevezette a kocsmába, agyontaposva Radics Gyula helybéli kőművest. Mindez nem ’45-ben, nem ’46-ban, hanem 1986-ban történt, tisztelt Országgyűlés!
Ha tudni és érteni akarjuk mindazt, hogy mit jelentett az orosz, szovjet megszállás hazánknak és az egyes embereknek, akkor mindezt nem szabad elfelejtenünk. És ha tudni és érteni akarjuk, hogy mit jelent és mennyire drága dolog a szabadság, akkor erről a kivonulásról, erről a június 19-éről valóban újra és újra meg kell emlékeznünk.
Tisztelt Országgyűlés! A szovjet rendszert a fegyveren és az erőszakon alapuló nyers erő hozta létre, és annak múltával önsúlya alatt roppant össze. Meg kell emlékeznünk mégis azok érdemeiről, akik siettették és magyar részről igyekeztek mederbe terelni ezt a folyamatot: Antall József miniszterelnökünkről, aki először mondta ki a Varsói Szerződés megszüntetésének igényét, és a lehető legkeményebben és legméltányosabban tárgyalt megszállóinkkal; Für Lajosról, akinek tárcavezető miniszterként a lebonyolítás feladata jutott, ebben hatalmas segítséget nyújtottak a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetői és munkatársai néhai Annus Antal altábornaggyal az élükön. Nekik volt köszönhető, hogy minden különösebb atrocitás nélkül sikerült kivonni azt a több tízezer embert és az elképesztő mennyiségű hadfelszerelést, sok száz páncélost, repülőt és mást, amelyet a harmadik világháború sikeres megvívása végett tároltak hazánkban. Mindezt egyetlen esztendő alatt sikerült lebonyolítani. Ők tehát a kivonulás magyar hősei, olyanok, akikről az érdemüknél ritkábban szoktunk megemlékezni.
Az örökségről röviden. A nullszaldós megoldás, amely a környezeti károkat, illetve az itt hagyott orosz beruházások ellenértékét egyenlegbe állította, azt kell mondanunk, hogy az egyetlen lehetséges, gyors és hatékony megoldás volt; úgy is fogalmazhatnék, hogy ilyen olcsón még egyetlen megszállótól sem szabadultunk meg. A környezeti terhelés ugyanakkor borzalmas, rémregényeket lehet mesélni a környezeti károkról, amelyeket teljes mértékben azóta sem sikerült felszámolni.
Meg kell említenem, hogy ezen a téren óriási teljesítményt nyújtottak a Magyar Honvédség szakcsapatai. Szeretném kiemelni közülük is a tűzszerészeinket, akik csak a komáromi erődből több ezer tüzérségi lőszert hoztak ki és mentesítettek. Ezek a magyar honvéd tűzszerészek a mai napig harcban állnak a II. világháború és a szovjet örökség felszámolásával. Ők mindennapjaink csendes és kevéssé ismert hősei - tisztelet és megbecsülés nekik.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor a XXI. század immár második évtizedében a szabad Magyarország ügyéért dolgozunk, mindenképpen emlékeznünk kell a megszállás és a kivonulás történetére. Emlékeznünk kell és értékelnünk kell egy sikeres magyar külpolitika, a nemzet érdekében megtett hatalmas jelentőségű és sikeres lépéssor eredményét. Emlékeznünk kell ugyanakkor a megszállás minden áldozatára, és azokra is, akik például 1956-ban fegyverrel a kézben harcoltak a magyar szabadságért.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
