KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG
KAUFER VIRÁG (LMP): Tehát a foglalkoztathatóság növelése lenne a célja a törvénynek, amely előttünk fekszik. Ezzel a célkitűzéssel az LMP egyetért, ezt már a vezérszónoki felszólalásomban is közöltem, ugyanakkor úgy látjuk, hogy maga a szöveg nem képes sok ponton ezt a célt megvalósítani a gyakorlatban, ellenkezőleg fog hatni, amennyiben életbe lép. Ezeket kívánjuk korrigálni módosító javaslatainkkal.
Az egyik ilyen probléma, amit mindenképpen figyelembe kell venni, és egyébként a 2007-es rehabilitációs járadékról szóló vita jegyzőkönyveinek olvasása során azt tűnik fel, minthogyha ez az akkor ellenzékben lévő fideszes képviselőknek is komoly problémát okozott volna, ez nem más, mint az úgynevezett segélycsapda problémája, amellyel kapcsolatosan számos módosító javaslatot nyújtottunk mi be (Halász János: Ez melyik ajánlási pont?) a 60-as, 57-es, 56-os, 21-es, 41-es, 37-es, és még sorolhatnám, mely számok alatt.
(1.30)
Kérem képviselőtársaimat, üssék fel az ajánlástervezetet, és abban megtalálhatják. Szívesen elmondom még egyszer a számsorokat, amennyiben erre igényt tartanak.
A segélycsapda lényege az, hogy a munkát kereső megváltozott munkaképességű elveszíti a neki járó rendszeres havi fix járadékot, hogyha valamilyen ideiglenes keresethez jut, és ez természetesen nem ösztönzi őt arra, hogy az ideiglenes keresetet válassza, illetve valamilyen önálló kereseti formához jusson.
Figyelmükbe ajánlanám például az 56., 65., 83. ajánlási pontok alatt lévő módosító indítványomat, amely tulajdonképpen egy módosító javaslat volt három ajánlási pontra lebontva. Ez egyébként kifejezetten egy fideszes módosító átvétele 2007-ből, amelyet Ékes képviselőtársam Hirt képviselőtársammal, Soltész államtitkár úrral és Bernáth Ildikó miniszteri biztos asszonnyal közösen nyújtott be annak idején, felismervén azt a problémát, hogy a megváltozott munkaképességűek jelentős része idénymunkából él, így a 3 hónapos határidőt 6 hónapra kívánták meghosszabbítani. Bízván abban, hogy önök most kétharmaddal rendelkeznek, benyújtottam ezt a módosító indítványt ismét, hátha támogatásra számíthatunk, de sajnos, ez egyelőre a kormányoldalról nem érkezett meg, de azt gondolom, ez nagyon fontos észrevétel, ami ténylegesen az önálló kereset megteremtésére ösztönözné a megváltozott munkaképességűeket.
Ugyanakkor egy másik nagyon jelentős probléma a feketemunka és annak a szankcionálása, amely szintén hathat ellenkezőleg a munkavállalást ellenösztönzőként. Engedjék meg, hogy a 38. ajánlási pontra hívjam fel a figyelmüket, amelyben erre utalok. Szerintem a törvény a jelenlegi formájában nagyon erősen, túlzottan erősen szankcionálja az esetleges feketemunka-végzést, ugyanis teljes járadékmegvonással jár, ami, azt gondolom, ellenösztönzőleg hathat mind a hivatal felől, hiszen lehet azt tudni, hogy kevésbé alkalmazza azt a szankciót az ügyintéző, amelyiket nem tartja igazságosnak, hiszen úgy gondolja, hogy ha ez aránytalanul bünteti meg a munkavállalót, akkor inkább elnézi neki ezt a hibát, arról nem is beszélve, hogy amennyiben a munkavállaló nem tudja a jövedelmét kiegészíteni ideiglenesen hivatalos úton vagy úgymond a fehérgazdaságban, akkor feketegazdaság útján fogja ezt elérni. Azt gondolom, ez senkinek sem az érdeke, önöknek sem és a munkavállalóknak sem, úgyhogy ezt a 38. módosító indítványt, amelyben én tulajdonképpen nem vetem el azt, hogy a feketemunkát szankcionálni kell, természetesen szankcionálni kell, de én nem kívánnám ezt végleges járadékelvonással büntetni, hanem 30 napos és ismételt jogsértés esetén pedig 60 napos felfüggesztésre ítélném a feketemunkát végző munkavállalót.
Lenne itt még egy igen fontos javaslat részünkről, amelyet a 21. és 41. ajánlási pontok összetételével lehet megtalálni, ez pedig, amire szintén utaltam a vezérszónoki felszólalásomban, hogy progresszív szemléletű országokban nem jövedelempótló juttatásként folyósítják a rehabilitációs ellátást, hanem úgymond hátránykompenzációs juttatásként, ami azt jelenti, hogy azok az emberek, akik fogyatékossággal élnek, megváltozott munkaképességűek, az egész életüket sokkal nagyobb költségű eszközökkel kénytelenek leélni, sokkal többe kerül nekik eljutni egyik pontból a másikba például, különösen a jelenlegi tömegközlekedési viszonyok mellett, amikor tulajdonképpen a kerekes székesek szinte nem is tudnak tömegközlekedéssel közlekedni, csak autóval, taxival vagy a saját járművükkel.
Tehát hátránykompenzációról beszélhetünk a megváltozott munkaképességűek esetén, egész életük során. Az előterjesztésem lényege az lenne, hogy a rehabilitációs ellátást bontsuk kétfelé, és legyen egy jövedelempótló része, legyen egy hátránykompenzációs része, amely akkor is jár, hogyha az illető elkezd dolgozni, hiszen ez az ő megnövekedett életvitelköltségeit igyekszik kompenzálni. Erre vonatkozólag a részletes leírást, amint mondtam, a 21. és a 41. pontok alatt találják meg képviselőtársaim.
Egy kiegészítést még tennék az előző felszólalásomhoz, amelyet a rehabilitációs hozzájárulásról tettem. A 74. ajánlási pont alatt jómagam is kísérletet teszek arra, hogy a költségvetésben meghatározott módon lehessen csak elkölteni a rehabilitációs hozzájárulásra befolyt összegeket. Tehát annak ellenére, hogy a központi költségvetés része, mégiscsak ellenőrizhetően rehabilitációs célokra fordítódjon.
Köszönöm szépen.
