VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is az 1. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, mégpedig azért, mert hogy ez egy visszatérő jelenség lesz a módosító indítványok között, nevezetesen a kormánypárti képviselőknek a helyesírási hibákat és egyéb stilisztikai hibákat kijavító módosító indítványai. Ezzel az ajánlási ponttal csak egyetlenegy problémám van, és az összes többivel is: büszkén verte a mellét a kormány, hogy milyen nagyszerű törvényt hozott a megváltozott munkaképességűek érdekében, és hogy erre mióta várt a szakma és milyen nagy előkészületekkel járt a törvény megalkotása. De ennyi helyesírási hibát javító módosító indítvánnyal én még egyetlenegy törvénytervezetnél sem találkoztam, mint ennél. Ez is példázza, hogy mennyire megalapozott és kidolgozott törvényjavaslattal állunk szemben.
A következőkben szeretnék beszélni a 23., 40., 43., 45., 47. és 49. számú módosító indítványokról. Ezek a jobbikos képviselőtársaimmal közösen beadott módosító indítványok, amelyek a megváltozott munkaképességűek, illetve a hozzájárulásban részesülők hozzájárulásait emelné, mert – ahogy már az általános vitában is elmondtam -, azok a számok, azok a százalékok, amiket ez a törvény tartalmaz, sok esetben még az éhenhaláshoz sem lesznek elegendők. Éppen azért ad felhatalmazást az Országgyűlésnek, illetve bármelyik képviselőnek ez a törvénymódosítás arra, hogy emeljen a megváltozott munkaképességűek, a rokkantak vagy valamilyen fogyatékossággal élők juttatásain, ugyanis ennek a törvénynek “köszönhetően” nagyon sokan ki fognak esni az ellátásból. Ez megtakarítást jelent a költségvetés számára, s akkor minimumelvárás, de úgy is mondhatnánk, minimum udvariassági elvárás az is, hogy ennek az összegnek legalább egy részét azoknak az embereknek a segítésére fordítsák vissza, akik sajnos nagyon sok esetben függőségi helyzetben is vannak ezektől az ellátásoktól.
A következő, amihez hozzá szeretnék szólni, a 29. és a 31. ajánlási pont. Itt szintén jobbikos módosító indítványokról van szó. Ez pedig arról szól, hogy legyenek olyan esetek, hogy például a munkába állásnál, a munkaerő-piaci reintegrációs próbálkozásoknál ne megszüntesse a rehabilitációs ellátásokat, hanem azokat arra az időre felfüggessze, ugyanis nagyon sok esetben találkozunk élő példaként olyan megváltozott munkaképességű emberekkel, akik igyekeznek visszajutni a munkaerőpiacra, de nagyon sokszor öt-hat vagy akár tíz próbálkozásuk is van, mire azt a megfelelő munkahelyet megtalálják, ami a saját képességeiknek, készségeiknek és fogyatékossági állapotuknak megfelel. Ezek között a próbálkozások között sok esetben idő is eltelik. A próbálkozás idejét hagyjuk meg számukra egy tényleges beilleszkedési időszaknak, és ne megszüntessük, hanem függesszük fel a juttatásokat.
A 72. ajánlási ponthoz is szeretnék hozzászólni. Ez Tapolczai Gergely és képviselőtársai módosító indítványa, amit én nem értek, és azon felül, hogy nem értem, engem félelemmel is tölt el valamilyen szinten. Ez pedig arról szól, hogy ne ez a törvény vagy valami hasonló szociális szakterülethez, vagy akár a megváltozott munkaképességűekkel, illetve bármelyik szakterülettel foglalkozó törvény határozza meg a rehabilitációs hozzájárulás mértékét, hanem mindig az adott év költségvetési törvénye határozza ezt meg. Ez több szempontból is aggályos. Az egyik szempont, hogy erősen a szociális területet érintő kérdés a rehabilitációs hozzájárulás mértéke, és elképzelhető egy olyan helyzet, hogy a parlamenti munkarendszer szerint pont a szociális bizottság lesz az, amelyik nem kellő súllyal tárgyalhat egy esetleges rehabilitációs hozzájárulás-módosítást. Másodsorban pedig egy újabb adónem, és a lyukak betömésére alkalmas játékteret engedő adóformává lehet minősíteni a rehabilitációs hozzájárulást, ami nem erről kellene hogy szóljon, hanem valamilyen szinten ösztönözni kellene ezzel a munkáltatókat arra, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztassanak. Arra most nem térek ki, hogy ez a vélemények szerint hasznos vagy nem hasznos, hogy erőteljesebben kell az ösztönző eszközöket használnunk, vagy esetleg a motiválókat. De ezt átengedni a költségvetési törvény hatáskörébe, finoman szólva is merész útnak tűnik.
És ha már szóba hoztam a rehabilitációs hozzájárulást, illetve azoknak a munkáltatóknak a körét, akik ha nem foglalkoztatnak megváltozott munkaképességűt, akkor ezt fizetniük kell, akkor szólnék a 75. ajánlási pontról is. Ez szintén jobbikos módosító indítvány, ami arról szól, hogy a foglalkozási rehabilitációs szakértőnek kiegészüljön a feladata, mégpedig egy olyan feladattal, hogy a 25 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégek vezetőinek bizonyos időközönként felvilágosító, motivációs, illetve figyelemfelkeltő tréningeket, előadásokat tartson, ugyanis nem elég az, hogy kirójuk a rehabilitációs hozzájárulást azokra a cégekre, amelyek nem foglalkoztatnak, hanem igenis fel kell őket világosítani arról, hogy milyen előnyökkel jár számukra a fizetés alóli mentesülésen kívül a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása. Ugyanis hogyan várhatnánk el egy akár közgazdasági, jogi vagy bármilyen szakmunkásképző bizonyítvánnyal rendelkező munkáltatótól azt, hogy értsen a rehabilitációhoz, értsen a megváltozott munkaképességűekhez, értsen a fogyatékosságokhoz, azok tulajdonságaihoz. Nem várhatjuk el ezt tőlük, éppen ezért kell egy segítő, aki ráébreszti őket arra, hogy iksz fogyatékossággal rendelkező munkatárs, mondjuk, egy kerekes székes, informatikai főiskolát vagy egyetemet végzett fiatalember sok esetben alkalmasabb lehet programozó munkakör betöltésére, mint az épebb társa.
(0.40)
Illetve mondjuk, egy bizonyos fogyatékossággal, értelmi akadályoztatással rendelkező embernek sokszor magasabb a monotonitástűrő képessége, mint ép társainak, éppen ezért, mondjuk, egy operátori munkakörben lehet, hogy sokkal alkalmasabb, mint bármelyik másik társa. Erre a felvetésemre, illetve magyarázatkérésemre, ami a mai napon a bizottságban a részletes vita során felmerült, a kormány képviselőitől azt a választ kaptam, hogy a foglalkozási rehabilitációs szakértő munkaköre pusztán adminisztrációs munkakör lesz, tehát ő fogja végezni tulajdonképpen a munkáltatók, illetve a foglalkoztatottak nyilvántartását.
De mivel elég tágra szabott az, hogy mik a munkavégzésének a feltételei, illetve mit ír elő majd a - gondolom - miniszteri rendeletben vagy bármilyen más formában meghatározott munkaköre, ebbe beleférne még egy ilyen munkakör is. Minden megyeszékhelyen kormányhivatal működik, nem hiszem, hogy a kormányhivatalban esetleg a jelenlegi felállásban is, vagy akár az ORSZI jogutódjában a jelenlegi felállás szerint sem lenne olyan munkatárs, aki esetleg ezt a feladatot el tudná végezni, vagy hogy a megbízott foglalkozási rehabilitációs szakértő az adminisztrációs és katalogizáló munkája mellett nem hiszem, hogy ne tudna még egy ilyen munkakört is elvállalni. Ugyanis a szakmai feltételek alapján egy ilyen munkakör betöltésére is tökéletesen megfelelne.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
