SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER (LMP): Jó, köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány olyan észrevételt szeretnék most itt felvetni az Országgyűlésben, amely a végrehajtásokat igazságszolgáltatási oldalról vizsgálja meg. Meggyőződésünk, hogy olyan hatalmas ügyszám keletkezett az elmúlt időszakban, hogy mindenképpen szükséges az, hogy az igazságszolgáltatásnak a végrehajtási kérelmeket, illetve kifogásokat elbíráló részlege mindenképpen megerősítést kapjon. Kérem, bocsásson meg, hogy nem fog összefüggést találni azokban a szakaszokban, amelyeket most el fogok mondani, megpróbálok szakaszszerűen felvázolni egy-két javaslatot, és kérem, hogy tényleg fontolják meg ezeket a valóban jó szándékú és az ügymenetet gördülékenyebbé tévő javaslatokat.
Az első megjegyzésünk máris a 2. §-nál található, a végrehajtási kérelem elbírálására szabott határidőt módosítja ez a törvény. Az eddig hatályban lévő 30 nap helyett itt 15 napban kívánják meghatározni ezt a határidőt. Ezzel önmagában semmi probléma nincsen, hiszen a kormányzatnak feltett szándéka az ügymenet gyorsítása, azonban nem tudom, hogy az államtitkár úr tudja-e például, hogy a PKKB-n hány darab végrehajtási kifogási kérelem van elbírálás alatt. Ez a szám 30 ezer; 30 ezer kifogás van elbírálás alatt, egész egyszerűen képtelenek megbirkózni ezzel az iszonyatos teherrel.
Azt szeretném kérdezni, ugyan látom, hogy a költségvetésben plusz 3 milliárd forintot fognak kapni a bíróságok, de itt felmerül az a kérdés, hogy a most elbocsátásra kerülő bírák helyére valószínűleg azok a titkárok fognak kerülni, akik jelenleg ezekkel az ügyekkel foglalkoznak. Tudom, hogy most új titkárok kinevezésére is esetleg sor kerülhet, új státusok fognak megnyílni, de kérem, hogy erre nagyon nagy figyelmet fordítsanak, mert az egész egyszerűen nem járható, hogy egy-egy titkárra több száz ilyen kérelem elbírálása jut, és egész egyszerűen most képtelenek tartani még a 30 napos határidőt is, a 15 napot egészen biztosan nem fogják tudni tartani, ha az infrastrukturális és egyéb feltételek a jelenlegi szinten fognak maradni.
(11.10)
A következő - és kérdésem is lenne a megjegyzés mellett -, hogy a letiltás alól mentes juttatások körét a kormány szűkíteni kívánja ebben a javaslatban. A most hatályos törvény szerint mentes a végrehajtás alól a baleseti járadék, a baleseti táppénz, a táppénz, a gyermekgondozási díj, a terhességi gyermekágyi segély, a most hatályos törvény 68. §-ában foglalt kivételekkel. Szintén mentes a letiltás alól a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a családi pótlék, az iskoláztatási támogatás, ez is meghatározott kivételekkel. Azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, hogy ezek miért kerültek ki a mentesség alól, mi indokolja azt, hogy ezeket az amúgy is megterhelt életviszonyokban lévő embereket még tovább fogjuk terhelni.
A következő, amihez szeretnék megjegyzést, illetve kérdést fűzni, a 40. §. Itt a hatályos Vht. 145. §-át módosítják, ez az árverési hirdetmény kifüggesztésére, kihirdetésére vonatkozik. A módosító normaszöveg némileg ellentétes az indokolással, illetve az ahhoz fűzött magyarázattal, ugyanis a magyarázatban az található, hogy a nyilvánosság biztosításához fűződő kiemelt érdek miatt szeretnék ezt megváltoztatni. Nézzük, hogy mi volt az eredeti szövegben: az árverési hirdetményt az árverést megelőzően legalább 15 napon át és legalább az árverést megelőző ötödik napig kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani. A jelenlegi módosító szöveg azt tartalmazza, hogy az árverési hirdetményt az árverésnek hirdetményben feltüntetett időtartamára kell a hirdetőtáblán kifüggesztve tartani. Úgy véljük, hogy fontos lenne továbbra is megtartani azt a rendelkezést, hogy már az árverés megkezdését megelőzően kifüggesszék a hirdetőtáblán az árverési hirdetményt. Valahogy úgy képzelnénk el, hogy vegyíteni lehetne a hatályos és a módosító rendelkezést úgy, hogy a hirdetmény kifüggesztését az árverést megelőzően 15 nappal rendelnék el, a levételét pedig a hirdetményben meghatározott árverés időtartamának végéig. Úgy véljük, hogy ez jelentene igazi tájékoztatást.
De most nézzük a 42. §-t, ami az ingatlan kikiáltási árára vonatkozik. Ez felettébb aggályosnak tűnik, ugyanis itt a hatályos rendelkezés szerint a kikiáltási árnak egy fokozatos lejjebb szállítására van lehetőség. A mostani módosítás szerint azonnal érvényessé válna az ajánlat, ha a kikiáltási ár felének megfelelő vételi ajánlatot jelentenek be. Államtitkár úr, így nagyon jó pénzen lehet majd ingatlanokhoz jutni, és a mostani helyzetben én nem kívánom azt, hogy ingatlancápák még tovább nyomorgassák azokat az embereket, akik végrehajtás alá kerülnek. Ezt szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy ez a módosítás miért volt indokolt.
Nézzük a továbbiakat! Az 57. §-ban önök módosítják a jelenleg hatályos Vht. 217. §-át, ez a kifogás elbírálásának gyorsítására vonatkozik. Itt az a magyarázat, hogy gyorsítani kell a kifogásokat, viszont most már jóval több feltételt határoznak meg, amelyeket meg kell vizsgálnia a bíróságnak. Ez semmiképpen nem fog a gyorsításhoz vezetni. A most hatályos szabályozás szerint akkor tekinthető érvényesnek egy kifogás, ha a végrehajtási eljárás szabályait a végrehajtó lényegesen megsértette, és ez az intézkedés a kifogásoló jogát vagy jogos érdekét lényegesen megsértette. Ez utóbbira magyarázatot az ad, ha a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatással van természetesen e lényeges jognak a megsértése. E két feltétel vizsgálata lényegében a kifogás elbírálását jelenti akkor is, ha a végén azt kell megállapítani, hogy nem felel meg a kifogás a fenti feltételeknek, tehát lényegében ugyanannyi időt vesz igénybe, azaz semmiképpen nem fogja meggyorsítani az eljárást.
Most nézzük a bíróság jogát, amikor tárgyaláson kívül határozhat a végrehajtás kifogásáról. Az 58. §-ban kiegészítik egy új szakasszal a hatályos végrehajtási törvényt, és az (1) bekezdésben azt határozzák meg, hogy ha a tények nem állapíthatóak meg, akkor a bíróság a kifogásról soron kívül határoz. A (2) bekezdésben már egy 45 napos határidőt határoznak meg, de megint szeretnék egy apró kritikai észrevételt tenni azzal kapcsolatban, hogy egy 60 napos határidőt fognak önök 45 naposra lerövidíteni, amely határidő - szintén az első kritikai észrevételemmel párhuzamosan említeném a titkárok leterheltségét - semmiképpen nem lesz tartható.
Nézzük a következő pontot, a 77. §-t. A felülvizsgálati kérelem hatályon kívül helyezéséről szeretnék egy-két szót beszélni, illetve beszélnék róla, de sajnos önök ezt hatályon kívül kívánják helyezni. Azt szeretném megkérdezni, hogy miért gondolják azt, hogy ez a felülvizsgálat, ez a jogorvoslati kérelem indokolatlanná vált. Ennek a lényege az volt, hogy a most hatályos szabályozás alapján felülvizsgálati kérelemmel lehet élni az olyan másodfokon jogerőre emelkedett végzéssel szemben, amely az ingatlanárverés megsemmisítéséről döntött. Önök azzal az indokkal kívánják ezt megszüntetni, hogy bőven elegendő a kétfokú eljárás, ez véleményünk szerint nem elfogadható, hiszen egy ilyen horderejű kérdésben, amikor emberek veszíthetik el az ingatlanukat, meg kell hagyni a lehetőséget a rendkívüli jogorvoslatra is - ez véleményünk szerint akár a jogállamisággal ellentétes módosítás is lehet.
Nézzünk még egy-két olyan rendelkezést, amelyet ugyan nem érint a módosítás, de mindenképpen érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla. Egy teljesen praktikus felvetéssel szeretnék élni az államtitkár úr felé, amiről ugyan alacsonyabb szintű jogszabály rendelkezik, de a gyakorlatban mégis eléggé komoly fennakadásokat okoz a végrehajtási kifogások elbírálásában. A 14/1994-es IM-rendeletre gondolok, amely a végrehajtói díjszabásról szól. A IV. fejezet 17. § (1) bekezdése az eljárás kezdetén megfizetendő költségekről rendelkezik. Tehát azokban az esetekben, amikor a végrehajtás azért szünetel, mert az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetve a vagyontárgy értékesítése sikertelen volt, ez a bírósági végrehajtási ügyvitelről szóló IM-rendelet 34. §-a alapján úgynevezett ügyviteli befejezésnek minősül. Ennek alapján a végrehajtó a díjszabásról szóló rendelet 21. §-a alapján jogosult díjjegyzéket kiállítani, ez a teljes munkadíjáról és a költségekről rendelkezik. Ezt az adós fizetésképtelenségére tekintettel a végrehajtáskérőn próbálják bevasalni. Az merül fel kérdésként a gyakorlatban, hogy van-e arra vonatkozó jogalkotói szándék, hogy ezt a tisztázatlan gyakorlatot rendbe tegyék, ugyanis a jogszabályokból ez is kiolvasható, ami jelenleg eléggé nagyfokú jogbizonytalanságot okoz.
A végére szeretnék egy dicséretet megfogalmazni a módosítással kapcsolatban: üdvözöljük azt, hogy a végrehajtók végre szankcionálhatóvá válnak, ezt mindenképpen pozitívumnak tartjuk. Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy a módosító indítványainkat legyenek szívesek úgy elbírálni, ahogy mi azt a legnagyobb jó szándékkal benyújtottuk, és azon cél érdekében nyújtjuk be ezeket, hogy ezek az ügyek még jobban, még gördülékenyebben működhessenek és menjenek tovább a jövőben.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik soraiban.)
