KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS
KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A “Merjünk nagyok lenni” sorozatommal arra vállalkoztam, hogy bemutassam önöknek a magyarság nagyságait és kiemelkedő eseményeit. Általában nem történelmi, kronológiai sorrendben készítettem kiválóságaink és értékeink bemutatását, hanem valamilyen évfordulóhoz kötve mutatom be a személyt, illetve elevenítem fel az eseményt.
A mai felszólalásomban az 1956-os melbourne-i olimpiai eseményekre szeretnék emlékezni.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc idején volt egy nagy sportesemény is, mégpedig az ausztráliai Melbourne-ben rendezett olimpia. Az ötkarikás játékokra a magyar sportolók évekig készültek, hogy a világ sportolói között megmutassák tudásukat, ügyességüket, eredményességüket, és hírül vigyék a világba ennek a kis országnak a teljesítményét.
1956-ban a figyelem központjába kerültünk. A szabadságharc leverése után az elutazás és a koncentrálás még nehezebb volt, lelkiekben nagyon megviselte az olimpiára utazó sportolóinkat. Ez volt az első olyan világi sportrendezvény, ahol Hollandia, Spanyolország, Svájc nem vett részt a magyar forradalom szovjetek általi vérbefojtása miatt. A szuezi konfliktus miatt viszont Kambodzsa, Irak, Egyiptom és Libanon bojkottálta a rendezvényt.
A magyar sportolók részvételi névsorát már október 17-én eldöntötték, összesen 106 versenyző személyében. Október 22-én Tatán a sportolók javában végezték az edzéstervet, mikor 23-án kitört a forradalom. Többen visszautaztak Budapestre; a vonat még közlekedett.
Végül is a forradalmi kormány úgy döntött, hogy sportolóink vegyenek részt az olimpián.
“A kiutazás azonban nem volt egyszerű” - emlékezik rá Tábori László középtávfutó világcsúcstartó. “A francia légitársaság gépei a forradalmi események miatt nem tudtak leszállni Ferihegyen, ezért Prágában landoltak. De hogyan jutunk el Prágába? A margitszigeti Nagyszálló előtt gyülekeztünk, és autóbuszokkal mentünk Budaörsig, hogy onnan vonattal tegyük meg az utat Prágáig.”
Majd az emlékiratokban olvasható, hogy végül is vasutassztrájk miatt Komáromig mentek autóbusszal, ott a határőrök mindent kipakoltattak velük, majd gyalog hordták át csomagjaikat a szlovák oldalra, ahonnan szlovák autóbuszok vitték őket Prága mellé, egy edzőtáborba.
Két nappal a forradalom leverése után, november 6-án Prágában felszállt a kettő gép. Többen vissza akartak fordulni. Az út négy napig tartott. Végül is kalandos úton kijutottak az olimpiára.
Se telefon, se távíró, se telex, csak nagyon nehezen lehetett információhoz jutni. Sok volt a fals, a valótlan hír és álhír. Sportolóink szerelései között ott lapult a Kossuth-címeres zászló is, ugyanis a már Melbourne-ben tartózkodó szálláscsinálók - Csanádi Árpád vezetésével - a forradalom hírére az olimpiai faluban nem voltak hajlandóak felvonni a sarló-kalapácsos címeres nemzeti lobogót.
“A sportolók első csoportját november 10-én, szombaton, fekete karszalaggal, kezükben virágcsokorral és a magyar himnuszt énekelve várták a melbourne-i magyarok a repülőtéren. Még azoknak is könnybe lábadt a szemük, akik nem értették a Himnusz szövegét, csak szemtanúi voltak ennek a kis, megható ünnepségnek - 20 ezer kilométerre a vérző, szétrombolt hazától” - emlékeznek vissza.
Ilyen megpróbáltatások ellenére is 9 arany-, 10 ezüst- és 7 bronzérmet szereztek magyar sportolóink. A 172 fős küldöttségből 49-en nem tértek haza Magyarországra.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelet az élőknek és a holtaknak, akik a hazánkért tettek, és nem a hazánkból éltek.
Adjon az Isten szebb jövőt! (Taps.)
