PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a munka törvénykönyvének tervezetéről szóló általános vitában vagyunk, akkor 2011-ben, itt és most, azt hiszem, hogy elöljáróban, elsőként azt kell pontosan meghatároznunk, hogy miért most és miért ilyen formában alkotjuk meg ezt a jogszabályt. Pontosan válaszolnunk kell arra, hogy miként és miért tesszük. De túl azon, hogy ennek a részleteivel foglalkoznék itt, azt kell igazából megtámasztani, azt kell megalapozni, hogy milyen filozófiai, milyen gazdaságfilozófiai alapjai vannak ennek a törvénymódosításnak, és hogy általánosságban milyen gazdálkodási, foglalkoztatási és munkajogi környezet állt elő az utóbbi, mondjuk, két évtizedben.
Amikor a filozófiai-gazdasági alapokról beszélek, azért mondom ezt, mert a jelenleg érvényben lévő munka törvénykönyvének ilyen értelemben mély filozófiai megalapozottsága különösebben nincs. A folyamatosan alakuló, változó jogszabály az idők során úgy alakult, ahogy, létrejött a mai szerkezete, de ezt a fajta fundamentumot soha nem tartalmazta. A gazdasági-jogi változásokat nyilván valamilyen formában, lassan követte, de aminek igazából megfelelt, az általában politikai elvárás volt, és eddig jobbára a szakszervezetek privilégiuma volt a munka törvénykönyvével kapcsolatos változtatások végigvitele, vagy az azzal való egyetértés. Ez határozta meg azt, hogy mi lett belőle.
Amikor a Kereszténydemokrata Néppárt nevében is szólok, és támogatólag, a tervezet mellett, akkor ezt a fajta filozófiai alapot szeretném nyilván a törvényhozás keretei között itt felvázolni, és ez csak egy alsóházi teológia lehet ilyen értelemben, hiszen valamikor, amikor mondjuk, a felsőházban püspökök ültek, akkor teológiai tanulmányokkal jóval felvértezettebben tudtak volna ilyen kérdéshez hozzászólni. De mégis annyit le kell szögezni, hogy valamiféle formában dinamizálódott a Kelet. A világon olyan változásokat tapasztalunk, amelyek a keleti féltekén olyan erőteljes és dinamikus változásokat hoztak létre, eredményeztek, amelyek évezredekre megrögzült társadalmi, tulajdoni és gazdasági viszonyokat változtatnak meg, a termelési szerkezetet, a társadalom fenntartásának módját változatják meg. És akárhogy is újkor vagy francia forradalom, de az emberi közösségek mindmáig vallásos formában fejezik ki az e világi törekvéseiket, és ennek a fundamentuma a munka törvénykönyve tervezetében is tetten érhető, tapasztalható.
Amiért említettem ezt a filozófiai nagyságrendű, munkafilozófiai nagyságrendű változást, az a következő. Amikor történelmileg a nyugati-keleti társadalmak és az ehhez hozzátartozó munkafilozófiák létrejöttek, kialakultak, akkor éppen ezek a bizonyos, vallásos formában jelentkező világi törekvések határozták meg ennek az eredményét. Amíg Nyugaton az örökkévaló személyes Isten, vagy maga a teremtés, ami szintén egy dinamikus esemény, cselekmény, vagy a nyugati vallások kizárólagosságra való törekvése - ez is egy harcos, mozgató, dinamizáló körülmény - került szembe alapvetően a keleti vallásoknak az örökléten, annak a személytelenségén, tehát passzivitásán, a személy szempontjából való passzivitásán vagy állandóságán, annak statikus voltán… - és a harc helyett, hogy úgy mondjam, a világtörvényeknek a csendes szemlélése a kontemplatív hozzáálláson keresztül.
(12.40)
Ez a két világnézet és szemléletmód ütközött, és végeredményben ennek az ellentéte határozta meg a két munkafilozófiát, a munkához való hozzáállás módját. S amikor a föld, mint a legalapvetőbb termelési eszköz magántulajdona, illetve közösségi tulajdona elvált egymástól - a közösségi tulajdoni formák döntően Keleten jöttek létre, a magántulajdon pedig a nyugati társadalmakban -, akkor ezzel a világi törekvéssel és a vallási köntösben megjelenő törekvésekkel volt összefüggésben.
Összességében tehát a kereszténység mintegy dinamizáló erő, ahol “a munkával előrébb jutsz a nehéz földi létben, és a tisztességben végzett munkával mindenki gyarapodik” kerül egy dichotómia másik oldalára a konfuciánus, a taoizmus keretében létrejövő munkamorál elméletével kapcsolatban, ahol a munkaerkölcs, a munkamorál kérdése az emberben magában ott van, nem valamilyen vallási köntösben jelentkezik, és azt a filozófiát vallja, hogy az ember magától jobb lesz. Ebben állt be az utóbbi két évtizedben valami világméretű változás, s ahogy kezdtem, dinamizálódott a Kelet. Még nem tudjuk, hogy mindez, a kommunisztikus vallási jogrendből építkező kínai társadalom - hogy Indiát aztán már ne is említsem - tagozódása majd mihez fog vezetni, a fogyasztás, a magántulajdon milyen eredményre fog vezetni a következő évtizedekben, de az már most biztos, hogy olyan dinamikus, olcsó munkaerőt, versenyképes munkaerőt jelent, gazdaságot teremt, ahol nagyon sok minden szabályozva van, és ami a nyugati munkakörnyezetben kialakult, az nincs jelen, hiányosak a klíma- vagy a munkavédelmi előírások. Ezeket mind ismerjük, nem is akarom sorolni, de kétségkívül megbolydítja azt a statikus munkaerő-piaci klímát, környezetet, ami nyugati privilégium volt az utóbbi fél évszázadban.
Ez tehát az a gazdaság- vagy munkafilozófiai környezetváltozás, klímaváltozás, amelynek keretében készül a munka törvénykönyve. De vannak ezen túl nyilván olyan általános, a gazdasági környezetet meghatározó változások is, amelyek az utóbbi húsz évben nem jelentkezhettek: munkaerő-vándorlás, vendégmunka, menekültek, bevándorlók áradata, a feketemunka elburjánzása és megállíthatatlan volta egész Nyugat-Európában. Vagy 2004. május 1-je óta az európai munkaerőpiac szakaszos vagy fokozatos kibővülése, és hét év eltelte után, az idén május 1-jétől teljes megnyitása a 2004-ben csatlakozott tíz európai ország számára. Ez a munkajogi környezet rengeteg speciális foglalkoztatási móddal, távmunkával, részmunkaidővel - amire képviselőtársaim utaltak már a vita folyamán - egy egész más globális gazdasági munkakörnyezetet teremtett.
A harmadik, szintén az általános gazdasági környezethez tartozó változás az idei, 2011-es válság, de ennek előzményeképp a 2000-es, a XXI. század első évtizedét meghatározó válságkörnyezet volt, amelynek a csúcsa 2008-ban az akkori luftballonok kipukkanásával valósult meg, és mindmáig nehéz prognosztizálni, hogy ez egy V, egy W vagy egy VVV típusú válság lesz. Amit most látunk, az egy erős zuhanás, némi bukdácsolás után egy hosszú stagnációs időszak, amire nyilván a munka környezetében is föl kell készülni. Ezért minden szempontból helyeselhető, hogy a munkajogi környezetet a tervezet flexibilisebbé kívánja tenni. Ez azzal is összefügg, hogy a jóléti európai szociális modellek - egy-két északi állam kivételével; a felsőházi teremben épp most zajlik egy konferencia az északi modell sikerével kapcsolatban, onnan persze vannak jó példák és vannak kivételek -, általánosságban véve az a jóléti szociális modell, amelyet a nyugat-európai országok a Közös Piacban, majd pedig még az Európai Unió 15 tagállama között valósítottak meg sikerrel, becsődölni látszik, vagy ha nem is becsődöl, de az kijelenthető róla, hogy jelentős átalakításra, szűkítésre szorul. Azok a jogelőnyök, amelyek a munkavállaló felé billentek el ebben a szerkezetben, bebetonozták a XX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben jelentkező európai szakszervezeti baloldali sikereket, és ez mindmáig így maradt. Ez a tervezet viszont ezzel szemben a munkát szervezők, a munkát biztosítók - legyen az állam vagy legyen az magángazdálkodás - számára nyitja meg a terepet, és azokhoz teszi a lehetőségeket, számításba véve a magyar kis- és középvállalkozókat is, ez utóbbiakat is észreveszi és ebben a helyzetben kitünteti.
Kétségkívül azt a fajta arányosságot vagy aránytalanságot - ezt az egyes politikai oldalakon ki-ki másként-másként értelmezi -, amely munkaadó és munkavállaló között ebben a viszonyrendszerben volt, megváltoztatja, de azt semmiképpen nem állíthatjuk, hogy a munkavállaló javára biztosítana olyan lehetőségeket vagy tenne olyan gesztusokat, amelyek a munkavállalókat lehetetlen helyzetbe hoznák. Ez a kialakuló új viszonyrendszer megfelel annak a globális gazdasági környezetnek, amely egyrészt a XXI. században kialakult a nyugati féltekén, megfelel és jól rezonál azokra a gazdasági változásokra, azokra a válságjelekre, amelyeket az európai gazdaság mutat, amihez a magyar gazdaság és a magyar munkaerőpiac szorosan kötődik, és összhangban van azokkal a munkafilozófiai, gazdaságfilozófiai alapokat megrengető változásokkal, amelyek a világban zajlanak. Ezért a munka törvénykönyvének a tervezete általánosságban és összességében, túl a Fidesz-KDNP-kormány politikai céljain, a munka, a család és az otthonteremtés kiemelésén túl ezekre a kérdésekre is megfelelő választ ad.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
