DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt alkotmányírósági Elnök Úr! Olybá veszem, hogy csak technikai szünet miatt ment el elnök úr a páholyból. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt ezt a kétharmados törvényt a demokratikus intézményrendszer lebontására törekvő Fidesz-KDNP-s többség elmúlt másfél éves jogalkotási folyamatának egyik állomásaként vizsgálja. Azért kell ezt tennünk, mert önmagában a törvénytervezet vizsgálata félrevezető, a folyamat részeként azonban sok mindenre fény derül. Az elmúlt másfél évben a demokratikus intézményrendszer tudatos leépítése figyelhető meg Magyarországon. A jelen törvénytervezet egy újabb járólap a demokráciából kivezető úton.
A demokratikus intézményrendszer leépítésére nem egyszerre, hanem folyamatosan, több lépcsőben és több irányból került sor. Elsőként jelentősen korlátozták az egyes egyéni alapjogokat. Az alapjogok korlátozásának körében mind az államhatalommal szemben az egyént védő polgári és politikai jogok, mind pedig az állam által az egyént védő gazdasági, szociális és kulturális jogok körében jelentős visszalépésekre került sor. Az alapjogok korlátozása mellett a fékek és ellensúlyok jogi és politikai rendszerét is súlyos csapások érték, a jogállamiság elvét erősen romboló intézkedésekre került sor.
Ha csak röviden kívánjuk áttekinteni ezeket az elemeket, akkor az alkotmány és a törvények gyakori és egyeztetés nélküli módosításaira, az alkotmányellenes törvényalkotásra, például a visszaható hatályú jogalkotásra vagy a közszolgálati jogviszonyok terén történő szabályozásra gondolok, aztán a jogállamiságot védő intézményrendszerek leépítésére, beleértve az Alkotmánybíróságot - erről majd részletesen beszélek -, vagy az egyéni érdekek által befolyásolt jogalkotásra, amikor valakinek a személyes érintettsége vagy érdeke miatt alkotott törvényt a kétharmados többség: lex Borkai, lex Szapáry, lex Szász Károly, lex Koltay, és folytatható a sor. Mindezek nehezen helyreállítható, súlyos károkat okoztak a jogrendszer egészében. A totális hatalomkoncentráció megvalósítása érdekében már elfoglalta az Állami Számvevőszéket, az ügyészséget, a közmédiumokat, és a köztársasági elnöki székbe egy olyan személyt választott meg, akitől személyisége, előélete okán semmiképpen sem várható, hogy szembefordul a miniszterelnökkel, ha az ország érdeke úgy diktálná, akkor sem.
A demokráciát még fontosnak tartók közül sokan már csak az Alkotmánybíróságtól remélhetik, hogy valahogyan ellenáll ennek az ámokfutásnak. (Dr. Répássy Róbert közbeszólására:) Tovább mondom akkor is, ha Répássy államtitkár úr nem bírja ki bekiabálás nélkül. (Dr. Répássy Róbert: Én csak beszélgetek.) Modern demokráciában a hatalommegosztás elvének érvényesülése után a második legfontosabb elv, hogy legyen egy tekintélyes, független szervezet, amely őrködik azon, hogy az alkotmány szelleme érvényesüljön. A politikai hatalom legfőbb kontrollja az Alkotmánybíróság. Nincs hát miért csodálkozni azon, hogy Orbán Viktor a legfontosabb teendői között tartja számon a hatalommegosztás és az Alkotmánybíróság felszámolását. Ezért a Fidesz úgy alakítja át az Alkotmánybíróság intézményét, hogy őket ne akadályozza a hatalomgyakorlásban, de ha esetleg más pártok kerülnének kormányra - és igen, legyünk optimisták e tekintetben, hogy más pártok kerülnek majd kormányra -, akkor megbéníthatja a törvényhozás működését, és ha megbéníthatja, akkor ne legyen illúziónk, meg is akarja majd bénítani.
A kétharmados többség valódi szándéka már tavaly nyáron kiderült, amikor úgy változtatta meg az alkotmánybírák jelölésére vonatkozó rendet, hogy még csak konszenzusra sem törekszik, már a Fidesz-KDNP politikai jelölésénél eldől, hogy kiből lehet alkotmánybíró. A következő lépés a Lázár-csomag volt, amelynek értelmében a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és az emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokat sérti. E korlátozásokat mindaddig fenntartják, ameddig a nemzetitermék-arányos államadósság 50 százalék alá nem csökken.
Ilyen előzmények után már csak a leginkább optimisták bízhattak abban, hogy az új alaptörvény fenntartja az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi funkcióját. De akik ebben reménykedtek, azoknak csalódniuk kellett, az alaptörvény kimondja ugyanis, hogy rendelkezéseit azok céljával, így a benne foglalt nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez a megfogalmazás önkényes jogértelmezésre ad felhatalmazást, hiszen a történeti alkotmány alapvetően szemben áll a köztársasági államformával. A Fidesz által delegált alkotmánybírák értelmezési orientációja pedig meggyőződésünk szerint nem kétséges.
Az utólagos normakontroll eszközét is a Fidesz kezébe adja az alaptörvény azzal, hogy ilyet csak az országgyűlési képviselők egynegyede, a kormány és az alapvető jogok biztosa kezdeményezhet. A parlamenti számtan ismeretében alkotmányellenesség címén az MSZP-nek és a Jobbiknak együtt kellene az Alkotmánybírósághoz fordulnia, ami politikai okokból lehetetlen. Kizárólag az alkotmányjogi panasz értékelhető előrelépésként, ami lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítse az alaptörvénnyel ellentétes bírói döntést. Van ezzel kapcsolatban is észrevételünk, de erről majd később fogok beszélni.
Az utolsó lépés a testület kibővítése, létszámának 15-re emelése volt. Ezzel az Alkotmánybíróság átalakítása bevégeztetett. A már a látszatra sem ügyelő koalíció egyértelművé tette, hogy csak a saját jelöltjét fogja megszavazni. Hol vannak már azok a fideszesek, akik az előző kormányok alatt az Alkotmánybíróság függetlenségéért aggódtak? Tisztelt képviselőtársaim, ez persze költői kérdés volt.
(11.10)
Tisztelt Országgyűlés! Mindennek ellenére a Magyar Szocialista Párt konstruktívan állt hozzá a Fidesz által készített tervezethez; több mint 20 pontos észrevételt juttattunk el az alkotmányügyi bizottsághoz, amelyből csupán néhány javaslat került be a végleges törvényjavaslatba. Itt szeretném jelezni, hogy ezeket az észrevételeket módosító indítvány formájában meg fogjuk tenni, a törvényjavaslathoz beterjesztjük, és majd megfelelő keretek között a bizottságban megvitatjuk.
Tisztelt Országgyűlés! Ezek után szeretnék rátérni a törvényjavaslattal kapcsolatos konkrét észrevételeinkre. Nem szeretném itt valamennyi írásban beadott észrevételünket megismételni, hiszen az időkeret sem alkalmas erre, másrészt ez az irományok között megtalálható, és ha mégis szóba kerül a későbbi vita során, akkor majd lehet egyéb hozzászólásokban ezeket is érinteni.
Elsőként az Alkotmánybíróság tagjaira vonatkozó tervezett szabályozást emelném ki, amely kimondja, hogy az alkotmánybíró hivatalát az utódja megválasztásáig elláthatja. Ezzel gyakorlatilag megteremtődik annak a lehetősége, hogy egy alkotmánybíró akár élete végéig is bíró maradhasson, amennyiben a jövőben már nem lesz olyan politikai egyetértés a parlamentben, hogy sikerüljön megválasztani az utódját. Ez a szabály ismerősen cseng, hiszen már a legfőbb ügyész esetében is alkalmazta a fideszes többség. Ez a fajta bebetonozás véleményünk szerint jogállamban nem elfogadható. Mindezek alapján egy új összetételű Országgyűlés felállása esetén önök tudatosan blokkolhatnák egy jelölt bíróvá történő megválasztását.
Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat az új alkotmánybíró megválasztására az előd megbízatási idejének lejártát megelőző 3 hónapos határidőt biztosítja, úgy gondolom, az Országgyűlésnek kellő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy a megbízatás megszűnése időpontjának ismeretében döntést hozzon az új alkotmánybíró személyéről. Különösen az Alkotmánybíróság létszámának kibővítésére való tekintettel indokolatlan az alkotmánybírói tisztség betöltetlen volta miatti aggodalom.
Másodikként az utólagos normakontroll indokolatlan korlátozásáról fogok beszélni. Míg 2012. január 1-jéig bárki kezdeményezhetett vizsgálatot az Alkotmánybíróságnál, addig 2012. január 1-jétől erre az állampolgároknak csak úgy nyílik lehetőségük, ha az általuk alkotmányellenesnek vélt jogszabály alapján végigjárták a teljes bírósági fórumrendszert, majd a vesztes pereket követően fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz. Értem azt, amit Paczolay elnök úr mondott ezzel kapcsolatban, és pontosan értem, hogy ez nem egy kvázi jogorvoslati fórumrendszer meghosszabbítása, hanem más a célja, alapvetően ezzel egyébként az MSZP egyet is értett, csak nem abból a szempontból, hogy kvázi kiváltja az actio popularist. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy figyelembe véve a magas perköltségeket, ezek a megoldások a kevésbé tehetős állampolgárok számára nem lesznek elérhetők. Az új szabályozás egyrészt gyakorlatilag kizárja a jogvédelem ezen lehetőségéből ezeket az embereket, másrészt az elhúzódó bírósági eljárások miatt az ügy csak jóval később kerülhet az Alkotmánybíróság elé, ezzel meghosszabbodik az alkotmányellenes jogszabály alkalmazhatóságának az ideje.
Az Alkotmánybíróság hatáskörének tavalyi, széles körű felháborodást kiváltó megtépázásával kapcsolatban a testület akkor kiadott egy közleményt, amelyben aggályait fejezte ki a szabályozással kapcsolatban. Ebből a nyilatkozatból idézek: “Az Alkotmánybíróság utólagos felülvizsgálati jogkörének változatlan fenntartása a magyar alkotmányos rend lényegi biztosítéka.” A kormány nevében nyilatkozó Répássy államtitkár úr büszkén mondta az előbb itt, erről a pulpitusról, hogy ennél a törvénynél az Alkotmánybíróság észrevételeit figyelembe vették és beépítették a törvénytervezetbe.
Államtitkár úr, igazi büszkeségre akkor lenne oka a kormánykoalíciónak, hogyha az utólagos felülvizsgálat jogkörével kapcsolatban is hasonlóan járt volna el az alaptörvény tárgyalásakor a kormánykoalíció. (Dr. Répássy Róbert: Az egy másik törvény.) Igen, az egy másik törvény - mondja államtitkár úr, most ilyen közvetlen kommunikációban vagyunk -, én mégis azt gondolom, hogy ezt a törvényt nem lehet kiragadni az egész folyamatból, hanem az összefüggéseit egységesen kell vizsgálni, és ezért szeretnénk rámutatni arra, hogy nyilvánvaló, mindenki számára világos és könnyen belátható, hogy minél szélesebb kör jogosult utólagos normakontrollt kezdeményezni, annál magasabb lehet a jogvédelem szintje. Álláspontunk ebben a tekintetben egyértelmű: az utólagos normakontroll kezdeményezői körének nyitottsága a jogvédelem lényegi garanciája. Ezért ez a szabályozás, amiről az előbb beszéltem, az MSZP számára elfogadhatatlan. (Zaj, beszélgetés az LMP és a Fidesz padsoraiban. - Az elnök csenget.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Különösen aggályos a törvényjavaslatnak azon szabálya, amelynek alapján a folyamatban lévő minden, utólagos normakontrollra irányuló, magánszemély által kezdeményezett eljárás megszűnik. A magánszemély indítványozó 3 három hónapon - objektív határidővel élve 6 hónapon - belüli alkotmányjogi panaszt terjeszthet elő, ha a tárgy az alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben is releváns, és a megsemmisítés az indítványozó számára előnnyel járna. Ezúton is tiltakozunk egyfelől az actio popularis intézményének módszeres kiüresítése, másfelől ezzel összefüggésben a szerzett jog elvétele ellen. Hiszen mindenki, aki a hatályos alkotmány rendelkezései alapján az Alkotmánybírósághoz fordult, valamely jogszabály alkotmányellenességét feltételezte, joggal várhatja el, hogy indítványát a testület elbírálja.
Az Alkotmánybíróságnak alkotmányos kötelessége a hozzá benyújtott, érdemi döntésre alkalmas indítványok elbírálása. Az alkotmányjogi panasz mint pótlólagos lehetőség az alkotmányellenes helyzetet nem oldja meg, többek között azért sem, mert ez a szabály nem számol sem az elévüléssel, sem azzal, hogy az indítványozók számára sok esetben a bíróság előtti jogérvényesítésre nyitva álló határidő már eltelt. Jóhiszeműen azt feltételezhetnénk, hogy ezekre a problémákra önök nem gondoltak; véleményem szerint a még el nem bírált indítványokat az immáron 15 főre bővült testületnek el kellene bírálnia. Az ezzel ellentétes megoldás fenntartása újabb lépés a jogállamiság garanciarendszerének lebontásában.
Tisztelt Országgyűlés! A törvény hatálybalépésével megszűnne a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránt magánszemély által kezdeményezett eljárás. Értjük, hogy a kormánypártok nem kívánják új törvényeiket a legszélesebb alkotmányos kritika tárgyává tenni, és ezért lényegében leépítik az utólagos normakontroll intézményét, ám ettől még a jogalkotói mulasztás, függetlenül attól, hogy azt melyik Országgyűlés milyen döntéssel vagy mulasztással milyen régen idézte elő, bizony mulasztás marad. Javasoljuk tehát, hogy gondolja át a kormánypárti többség a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességgel összefüggő eljárások folytatását, hiszen ezek befejezése a jogbiztonságot szolgálná.
Negyedikként a már előbb említett alkotmányjogi panaszra szeretnék kitérni. A javaslat azt mondja, hogy az alkotmányjogi panasz kivételesen akkor is benyújtható, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem. Itt a “kivételesen” szó az, amivel problémánk van, mert a mi megítélésünk szerint ez az alaptörvényhez képest szűkíti az Alkotmánybíróság kompetenciáját. Ezért szeretném fölhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az önök által elfogadott alaptörvénnyel ellentétes ez a szabályozás. Ehhez képest módosító indítványt fogunk benyújtani, és kérjük ennek alapos megfontolását.
Ötödször: szintén összefügg az előző gondolatommal az alkotmányjogi panasz ésszerű időn belül történő elbírálásának szempontja. Ez a megfogalmazás számunkra nem elfogadható, úgy gondoljuk, ez a gumiszabály sokféleképpen értelmezhető. Szó volt erről az alkotmányügyi bizottságban is, amikor Paczolay elnök úr részt vett a bizottság tárgyalásán, és ő mondott érveket ezzel a javaslatunkkal szemben. Tehát kétségtelen, hogy sokféle megfontolás tárgyát kell képezze az erre vonatkozó szabályozás, mégis azt gondolom, hogy az állampolgárok érdekében, a jogbiztonság szempontjából megfontolandó az a javaslat, hogy 90 napos határidő álljon rendelkezésre, vagy akár ennél hosszabb határidő, ha az szükséges, de mindenképpen számban meghatározott, az “ésszerű időn belül” helyett konkrét napokban meghatározott időpont. Javaslom, hogy ezt is tárgyalja meg és fontolja meg az Országgyűlés.
(11.20)
Hatodik észrevételünk. Álláspontunk szerint hiányzik a törvényjavaslatból az az esetkör, amely szerint az Alkotmánybírósághoz kifogással lehet fordulni a népszavazásra feltett kérdés, illetve az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása kapcsán. Úgy gondoljuk, hogy ehhez a jogorvoslati formához továbbra is alkotmánybírósági hatáskört kell telepíteni. Az alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság sarkalatos törvényben meghatározott feladat- és hatásköröket gyakorol. A népszavazás nem sarkalatos tárgykör, ezért az Országos Választási Bizottság határozatának megsemmisítését és az Országos Választási Bizottság új eljárásra utasításának lehetőségét álláspontunk elfogadása esetén nem a népszavazásról szóló törvényben, hanem ebben a törvényben kellene kimondani.
Hetedikként a sorban felhívom az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat szerint ugyanazok lennének jogosultak jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata kezdeményezésére, akik az utólagos normakontroll eljárását indítványozhatják. Így tehát az országgyűlési képviselők egynegyede, a kormány, illetve az alapvető jogok biztosa.
Tekintettel arra, hogy a nemzetközi szerződésbe ütközés olyan szakkérdés - olyan szakkérdés is -, amelynek megítéléséhez nagyfokú körültekintés szükséges, indokoltnak tartjuk a kezdeményezői kör szélesítését, akár a hatályos szabályozás átvételével. Például kezdeményezhesse a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát többek között az Állami Számvevőszék elnöke vagy a Kúria elnöke is.
Tisztelt Országgyűlés! Hogy kritikánk politikai súlyát aláhúzzam, idézek Elek Istvántól, a közismert konzervatív közírótól, aki a következő intelmeket intézi önökhöz. “Kiveszitek az ellenzék, illetve az állampolgárok kezéből a kormányhatalom ellenőrzésének két újabb eszközét is, mivelhogy egyenesen kioperáljátok az alkotmányos rendszerből azt a két fegyvert, a népszavazásét és az alkotmánybírósági kontrollét, amelynek ellenzékben a Horn-korszakban is, az elmúlt nyolc évben is oly sokat köszönhettünk.” - írja Lázár Jánoshoz címzett nyílt levelében Elek István.
Tisztelt Ház! Nagy munka vár majd egy a jogállamot újraépítő jövőbeni Országgyűlésre. A jogállamiság helyreállításának első lépése a jogszabályok alkotmánybírósági utólagos normakontrolljának korlátozások nélküli, azonnali helyreállítása kell hogy legyen. Ennek keretében biztosítani kell, hogy az Alkotmánybíróság valamennyi jogszabály, így a pénzügyi tárgyú szabályok és az adórendelkezések alkotmányosságát is felülvizsgálhassa. A parlamentárisnak álcázott, valójában a totalitárius rendszer felé tartó Magyarország jogállamiságának helyreállítása érdekében a felszámolt demokratikus jogrendet alapjaiban kell majd újjáépíteni. A demokratikus intézményrendszereket egyrészt alkalmassá kell tenni arra, hogy újra elláthassák a modern európai jogállamokra jellemző alkotmányos feladataikat, másrészt helyre kell állítani ezen intézmények és a képviselőik szándékosan lerombolt tekintélyét is a társadalom értékrendjében.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt a fentebb elmondottak miatt nem támogatja ezt a törvénytervezetet.
Köszönöm figyelmüket. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)
