DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Már azt hittem, hogy L. Simon László azt fogja mondani, hogy adja az Isten, hogy egyszer miniszterként kerülhessen ebbe a helyzetbe. (L. Simon László: Nem mondok én ilyet.)
Az a helyzet, államtitkár úr, hogy ön itt a beszédében szóvá tette, hogy egy médium foglalkozik a miniszterelnök úr édesapjának a magánüzleteivel. Na, most az a helyzet, teljesen mindegy, hogy egy vállalkozást vezető, tulajdonló személy a miniszterelnök édesapja vagy kicsoda; ha mondjuk, egy Natura 2000-es területen környezetterhelő tevékenységet végez egy bányacég, akkor azt gondolom, ha van sajtószabadság Magyarországon, akkor egy médiumnak kutya kötelessége ezt szóvá tenni, mint ahogy mi is szóvá fogjuk tenni, teljesen mindegy, hogy a miniszterelnök úr édesapjáról vagy kiről van szó. Ha „a szennyező fizet” elvét alkalmazzuk, államtitkár úr, ez nemcsak a reklámozásra igaz, hanem akkor is, ha mondjuk, egy Natura 2000-es területet akar valaki föltúrni.
Na, de amiért viszont szót kértem, az az, hogy természetesen abban önnek igaza van, hogy amiért konkrétan ezt az előttünk fekvő javaslatot ide kellett hozni, illetve vissza kellett hozni a reklámadótörvényt, az egy Törvényalkotási bizottságon betolt módosító javaslat miatt van. Így van. Csakhogy, államtitkár úr, akkor két kérdésre adjon választ! Az egyik az, hogy miért volt szükség arra, hogy kivételes sürgős eljárásban tárgyalja meg ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés. Tudniillik, ha nem kivételes sürgős eljárásban tárgyalja az Országgyűlés, hanem normál ügymenetben, akkor azt gondolom, hogy a különböző képviselői felvetések, módosító javaslatok értékelésénél is talán körültekintőbben lehetett volna eljárni.
A másik kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy végzett-e államtitkár úr bármilyen modellezést a törvényjavaslat beterjesztése előtt, hogy hány olyan kiskapu lehetséges, amit egyébként az adóalanyi körbe vont vállalkozások ki tudnak használni. Köszönöm szépen.
