BANA TIBOR
BANA TIBOR
BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az idei európai parlamenti választásokkal összefüggésben a politikai viták középpontjába került az Európai Unió jövőjének kérdése, vagyis az, hogy megfelelő-e a további mélyítés útja, vagy különböző hatásköröket vissza kellene adni a nemzetállamoknak.
Külgazdasági és külügyminiszter-jelöltként Navracsics Tibor kiemelte a nemzeti érdekérvényesítés fontosságát. Úgy fogalmazott, hogy ahol szükséges, ott a magyar érdekek melletti kiállás jegyében a konfliktust is vállalni kell. Ezzel kapcsolatban mi, jobbikosok meglehetősen szkeptikusok vagyunk, igyekszem megvilágítani, hogy miért is.
Ahhoz, hogy tisztán lássunk, érdemes megvizsgálni, hogy mi történt az előző Orbán-kormány időszakában uniós vonatkozásban. Orbán Viktor miniszterelnök úr idehaza, akár itt, a Magyar Országgyűlésben is több alkalommal felemelte szavát az EU központosító törekvéseivel szemben, ám Brüsszelben, az Európai Tanács ülésein már teljesen másként fogalmazott, nem állt a sarkára a nemzeti önrendelkezésünk csorbítását eredményező ügyekben.
Bár a kormány és a Fidesz a nemzetek Európája melletti kiállásról beszél, a gyakorlatban, a szocialistákhoz hasonlóan, támogatásukat adják a birodalomépítő törekvésekhez. Az összeütközést csak azokban az esetekben vállalták, amikor saját hatalmuk bebetonozása szempontjából lényeges kérdésekről volt szó.
Konkrét példát is hoznék az önök által alkalmazott kettős beszédre, a „nem leszünk gyarmat” molinó alatt vonuló, sokszor euroszkeptikus véleményeket is megfogalmazó, választópolgárok megtévesztésére alkalmas színjátékra. 2011 decemberében Orbán Viktor a bizottsági önállóságunk jelentős mértékű feladását eredményező költségvetési paktummal kapcsolatban még komoly fenntartásainak adott hangot, parlamenti felszólalásában úgy fogalmazott, hogy megfontolandó lenne a brit álláspont támogatása. Csehország nemcsak megfontolta a brit álláspontot, hanem maga is úgy döntött, hogy kimarad ebből a paktumból. Alig másfél hónappal később, 2012 januárjában miniszterelnök úr Brüsszelben mégis rábólintott a javaslatra, akkor már nem hangoztatta ellenvetéseit.
Kétségeink erősek, de bízunk benne, hogy az új kormány megalakulását követően ez a helyzet változni fog, így érdemben felmerülhet például csatlakozási szerződésünk nemzeti érdekeinknek megfelelő módosításának kezdeményezése, ami termőföldünk védelme szempontjából feltétlenül szükséges lenne.
Tisztelt Államtitkár Úr! Megkezdi-e végre a kormány a valódi szabadságharcot, vagy továbbra is csak a szavak szintjén védik Magyarország érdekeit, amikor pedig érdemi lépésekre lenne szükség, akkor támogatják az európai egyesült államok építésének hazánk szempontjából végzetes útját? Ígéreteiknek megfelelően valóban megjelenik-e a kabinet határozott véleménye a Közösség jövőjével, a hatáskörök elosztásával kapcsolatban? Vállalják-e az összeütközést?
Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)
