DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazából az elhangzott vitában döntő többségben tovább folytatódott az általános vitában elhangzott érvrendszer kifejtése, és igazából nem arról beszéltünk - kivéve Sallai R. Benedek képviselő úr hozzászólását -, azokról a módosító indítványokról, amelyeket a Törvényalkotási bizottság megvitatott, amelyeket a Gazdasági bizottság is megvitatott, és megvitatott a Fenntartható fejlődés bizottsága, és a viták során elhangzott többségi álláspont alapján született a TAB összefoglaló jelentése, és ennek a vitájáról lenne most szó; hanem arról, hogy mi nincs abban a bányatörvényben, amit 1993-ban fogadtak el, majd több alkalommal is hosszabbították, helyesebben módosították. Ennek a törvénynek akkor sem volt más tartalma, mint most: a bányavállalkozások, a bányászkodás feltételrendszerét, engedélyezését, a bányászati jog odaítélését, a bányatelkek kialakításának, ezzel kapcsolatos kártérítéseknek a szabályozását, a hatóság munkájának a rendjét szabályozta. Soha nem volt ennek a törvénynek része a bányászattal kapcsolatos gazdaságpolitikai kérdéseknek a kifejtése.
Ha hiányolták a szocialista képviselőtársaim ezt a tartalmat, erre 12 évük volt, 12 évig voltak kormányon, és az első négy évben tevőlegesen részt vettek a bányabezárásban, aminek biztosan megvoltak az indokai, ezen szerintem itt most kár vitatkozni. De a következő nyolc évben egy szalmaszálat sem tettek arrébb, hogy bányanyitásról lehessen beszélni, ezt az elmúlt négy évben a Fidesz-kereszténydemokrata kormányzat kezdeményezte, és vette fel közbeszédbe, a közös gondolkodás témakörei közé, és remélem, hogy ez folytatódni is fog. Vagyunk itt jó páran, akik úgy gondoljuk, hogy valóban a bányászati kultúrát, a bányászatot mint gazdasági erőt, mint a gazdasági fejlődéshez hozzájáruló szakmát fenntartani és biztosítani is kívánjuk a bányászat, konkrétan a szénbányászat újraélesztését.
Ehhez a célhoz viszont kereteket kell adni, és ezeket a kereteket, ami szintén az általános vitában hangzott el több ellenzéki képviselő részéről, ez a törvényjavaslat kellő szakmai alapossággal biztosítani tudja. Világossá, egyértelművé teszi az eljárási kérdéseket, az eddigi gyakorlatban felmerült jogértelmezési nehézségeket is tisztába teszi, és hát az előkészítés során, köszönhetően a szakmai szervezetek bevonásának, szerintem és önök szerint is, ez az általános vitában elhangzott, jó szakmaiságú; a bányanyitásokkal, a bányaműveléssel kapcsolatos, a kártérítéssel kapcsolatos kérdéseket jól szabályozza, és előremutató.
(20.30)
Rátérve a két konkrét módosító indítványra - amit Sallai képviselőtársam adott elő és mutatott be most a tisztelt Ház előtt -, el kell mondani, hogy biztos, valószínűleg ez a kormányzati szándék valahol a jó úton van. Az egyik oldal kifejezetten - konkrétan a nem konvencionális földgáztermelésre gondolok - azt mondja, hogy ilyet nem szabad csinálni, ez rettentően veszélyezteti az emberi környezet fenntarthatóságát. A másik oldal, a szocialista párti oldal - szerintem helyesen - arra hivatkozik, hogy tekintettel az energiastratégiánk irányára, hogy függetlenednünk kell a függőségtől, meg kell találnunk azokat a formákat és eszközöket, amelyekkel a nem konvencionális földgáztartalékainkat ki tudjuk bányászni, és ezt hazánk, a magyar nép javára tudjuk fordítani, és ezáltal tudjuk biztosítani az energiaellátásunk biztonságát. Úgy gondolom, hogy ez az irány helyes, és ezt elősegíti az előterjesztett törvényjavaslat.
Hozzá kell tennem, hogy a Fenntartható fejlődés bizottsága előtti vitában - Sallai képviselőtársam elfelejtette említeni - én akkor elmondtam, megkíséreltem elmagyarázni, hogy melyek azok a szakmai hátterek, melyek azok a feltételek, azok a környezetvédelmi, vízvédelmi feltételek, amelyek alapján majd engedélyezhető lehet az ilyen technológia alkalmazása a bányászat során, a bányászatban. Azt is hangsúlyoztam, hogy amikor a részletszabályokat a végrehajtási rendeletben meg fogjuk alkotni és a kormány elé fogjuk vinni, akkor messzemenőkig figyelembe vesszük az Európai Bizottság ajánlását, amely ajánlásnak a tartalma, annak az adaptálása nézetünk szerint biztosítani tudja azokat a körülményeket, hogy a környezeti kockázatok ne álljanak elő, és anélkül lehessen ezt a tevékenységet folytatni.
Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a fajta technológia a világban ismert. Sok helyütt csinálják a környezet terhelése és sérelme nélkül. Magyarországon is már a hatvanas években ismert technológia volt, azóta sincs tudomásunk arról, hogy a technológia alkalmazásakor - ami egy elszórt és kivételes jelenség volt - bármilyen tartós környezeti kár vagy környezetszennyezés történt volna. Természetesen ez nem ment föl minket az alól, hogy a lehető legkövetkezetesebb és a legszigorúbb mögöttes szabályozással tereljük abba a mederbe ezt a nem konvencionális földgázkitermelést, amellyel biztosítani tudjuk nemcsak a földgáz kitermelését, hanem a környezet védelmét is.
A másik: a CO2-tárolással kapcsolatban azt kell elmondanom, hogy amikor a törvényt módosítottuk, azt hiszem, 2012-ben, és adaptáltuk a CO2-tárolással kapcsolatos feltételeket a bányászatról szóló törvénybe, akkor ez egy európai uniós követelmény volt, egy európai uniós jogszabályi megfeleltetést kellett végrehajtani akkor a magyar parlamentnek. Sokan akkor elmondtuk a vitában, hogy igazából nem örülünk ennek a kényszernek. Többünknek az volt a véleménye, hogy nem biztonságos, és nem biztos, hogy a fenntartható fejlődés irányába mutató ez az európai uniós szabályozás, de ez volt a kötelezettségünk.
A másik lépés az, amit most megteszünk, hogy a földtani kutatás fogalomrendszerében világosan elválasztjuk a CO2-tárolásra vonatkozó szabályokat, hogy véletlenül se lehessen egy sajátos jogszabály-értelmezéssel egy olyan eljárást kezdeményezni, amelybe úgymond fű alatt be lehessen csempészni a CO2-tárolás földtani kutatását. Úgy gondolom, hogy pont ez a kettéválasztása és különválasztása a földtani kutatási fogalomrendszeren belül, és az ahhoz kapcsolódó eljárási kérdések biztosítják azt, hogy ne lehessen ellenőrizetlenül másfajta földtani kutatási célok mellett, annak az álcája alatt ezt a CO2-raktározáshoz szükséges tevékenységet elvégezni. Úgy gondolom, hogy e tekintetben erősíti a jogszabály és szigorítja a törvényjavaslat a CO2-tárolással kapcsolatos feltételek kialakításának a lehetőségét.
Visszatérve még a palagázkutatásra, illetve a rétegrepesztéses eljárásra: az általános volt mindig is, hogy bányászati kérdésekben a bányakapitányságok, a bányászati műszaki hatóságok voltak az engedélyező hatóság. Ők voltak úgymond az irányadók ezeknél a döntéseknél. Csak megerősítjük ezt a tendenciát, és azáltal, hogy szakhatóságként a környezetvédelmi és vízügyi hatóságok részt tudnak venni ebben a folyamatban, világossá is tesszük az eljárási rendet, a jogbizonytalanságot meg kívánjuk ezzel szüntetni, hogy a két hatóság ne versenyző elsőfokú határozatokat hozzon, mert az nem jó a befektetéseknek, nem jó a bányanyitásoknak, és nem jó azoknak a céloknak sem, amelyekkel egyébként nagyjából mindannyian egyetértünk, hogy a hazai energiaforrások kitermelését azért elő kell segíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Mindezek alapján azt tudom mondani, hogy az általános vitában elhangzott támogatásokra figyelemmel azt kérem, hogy a törvényjavaslatot szavazataikkal is támogassák, amikor szavazni kell róla.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
