BANA TIBOR
BANA TIBOR
BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vas megyei országgyűlési képviselőként természetesen üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A soproni népszavazással kapcsolatban az átlag választópolgároknak, a legtöbb magyar embernek sokkal pontosabb információi vannak, mint például az e törvényjavaslatban szereplő települések történetéről, valamint arról, hogy hogyan is maradhattak végül ezek a falvak hazánk részei. Itt azért szeretnék helyre tenni néhány gondolatot, ami elhangzott különböző frakciókban ülő képviselőtársaim részéről, valamint reagálni néhány megszólalásra.
Egyrészt komoly felkelés bontakozott ki annak idején a gyalázatos trianoni békediktátumot követően. Ezt hívjuk nyugat-magyarországi felkelésnek, a Sopron környéki Ágfalvától egészen az akkor Vas megyei Felsőőrig terjedt, ott lángolt fel az ellenállás, és a ma Ausztriához tartozó településeken is komoly tevékenységet fejtett ki a Rongyos Gárda.
(17.30)
Az valóban igaz, hogy a javaslatban szereplő falvakban nem fejtett ki kimondott tevékenységeket, de azt gondolom, az azért egyértelmű, hogy a Rongyos Gárda harcossága mindenképpen szerepet játszott abban, hogy végül megszülethettek ezek a döntések, és így aztán a falvak kiérdemelhetik a hűség falvainak jelzőit.
Egy másik gondolat, amit szintén válaszként az MSZP vezérszónokának jeleznék, hogy valóban egy elég hosszú történelmi fejtegetést hallhattunk tőle, ami jórészt helytálló is volt, de itt a javaslatban nem a Sopron környéki falvakról van szó. Jó lett volna, ha kicsit alaposabban és pontosabban tájékozódik ez ügyben, hiszen mind Vas megyei települések szerepelnek itt az előttünk fekvő törvényjavaslatban.
Milyenformán is kerülhettek ezek vissza Magyarországra? Olyan módon, hogy ahogy utaltam rá, valóban szerepet játszottak ebben a fegyveres küzdelmek, az ellenállás különböző formái, hogy végül is elérték azt, hogy a pontosan kijelölt határszakasz 5 kilométeres körzetében megkérdezték a lakosságot is arról, hogy hova is szeretnének tartozni, és bizony minderre idegen szuronyok árnyékában került sor, hiszen akkor már osztrák fennhatóság alatt voltak ezek a német és horvát nemzetiségű települések, így sikerült kikényszeríteni azt a népszövetségi döntést, ami 1922. szeptember 19-én született meg a visszacsatolással kapcsolatban.
Itt a Fidesz vezérszónoka részéről is éreztem egy pontatlanságot, mert ő arról beszélt, hogy többségében német ajkú településekről van szó. Ezt Gyopáros Alpár helyre tette, hiszen ő pontosan el is mondta, hogy az akkori tíz településből hét horvát és német többségű volt, természetesen vegyes összetételű települések ezek, de azt gondolom, hogy erre is érdemes lett volna odafigyelni a vezérszónoki felszólalásban. Mely településekről is… (Hende Csaba: Nem mondtam ilyet!) De ezt mondta a Fidesz vezérszónoka, figyeltem, valóban ez hangzott el részéről, tisztelt miniszter úr; nem Gyopáros Alpár, hanem a vezérszónok.
Melyik településekről is van szó? Kisnarda és Nagynarda, ma már Narda néven létezik ez a település, Alsó- és Felsőcsatár Felsőcsatár néven, Magyar-keresztes és Németkeresztes ma már Vaskeresztes néven, Horvátlövő, Pornóapáti, Ólmod és Szentpéterfa. Ezek a települések végül a már említett, kikényszerített népszövetségi döntést követően 1923. január 10-én kerülhettek nagyrészt ismét magyar közigazgatás alá. Ólmod esetében ez két hónappal később, március 8-án, Szentpéterfa esetében pedig szintén ekkor, egy napra rá, március 9-én történt meg. Szentpéterfa kiérdemelte már akkor a leghűségesebb község, a Communitas Fidelissima címet, hiszen három alkalommal is hitet tettek e település lakói magyarságuk és nemzetszeretetük mellett.
Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy az a bátorság, az a hit, az az elkötelezettség, ami megnyilvánult a fegyveres küzdelmek résztvevői, a szervezett ellenállásban részt vevők és az említett falvak lakosságainak részéről, mindenképpen elismerésre méltó, hiszen ezek az értékek sajnos mai világunkban kiveszőben vannak. Így aztán természetesen kötelességemnek érzem azt, hogy fejet hajtsak Szentpéterfa, Ólmod, Narda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Vaskeresztes és Pornóapáti településeinek lakossága előtt. Üdvözlöm - még egyszer - azt, hogy valóban ilyen formában e falvak is megkaphatják a leghűségesebb falu címet.
Novák Előd frakciótársam már említette, hogy jó néhány személyről is megemlékezik az általános indoklás, ami nagyon helyénvaló, így ennek részleteibe nem is kívánok belemenni. A határmegállapító bizottság tekintetében, hogy hogyan is született meg a döntés, úgy állt össze ez a bizottság, hogy osztrák és magyar rész mellett még japán, olasz, angol és francia képviselők alkották ezeket a bizonyos bizottságokat, és aztán ilyen módon született meg az a már említett 1922. szeptemberi döntés, amelynek következtében aztán a következő év elején ténylegesen is újra magyar közigazgatás alá kerülhettek ezek a Vas megyei falvak. Bizony, itt valóban történt egy kis hiba, némi zavar volt a rendszerben, hiszen többször is be kellett nyújtani a javaslatot, mert az első alkalommal a címében akadt némi pontatlanság.
Ha viszont ez már így történt, akkor arra én azért szeretném felhívni kiemelten a figyelmet, hogy 2008-tól a Communitas Fortissima, a legbátrabb falu címet Kercaszomor, egy őrségi település viselheti. Őriszentpétertől délnyugatra fekvő településről beszélünk, amely akkor még két részből állt, Szomoróc község lakosai voltak azok, akik a szomszédos Kerca lakosaival és az ott állomásozó határőrök segítségével kiszorították 1920. augusztus 1-jén a megszállókat, aztán ezt egy komoly és nagy erejű ellentámadás követte, így aztán újra szerbhorvát-szlovén uralom alá került ez a település. Aztán hosszú tárgyalásokat követően a határmegállapító bizottság itt is meghozta a számunkra kedvező döntést, 1922. február 8-án pedig a megszállók kivonultak. Azt gondolom, hogy ennél a törvényjavaslatnál is érdemes még egyszer fejet hajtani a ma már Kercaszomor nevet viselő település polgárai előtt.
Még néhány településnevet mindenképpen ide szeretnék hozni, tisztelt képviselőtársaim, mert a ma Rönök részét képező Felsőrönök, a Szentgotthárdhoz tartozó Rábafüzes és emellett Felsőszölnök és Pinkamindszent egy kisebb része is olyan módon került vissza, hogy magyarnak vallották magukat az e településen élő lakosok, és bizony itt is azt lehet mondani, hogy zömmel nemzetiségi lakosokról beszélhetünk.
Most pénteken lesz a tízéves évfordulója a gyalázatos 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazásnak. Annak idején mi ezt a magunk részéről természetesen teljes mellszélességgel támogattuk, valamint azt is üdvözöltük, és mi voltunk az első kezdeményezője annak, hogy végül is 2010-ben megszülethessen a kettős állampolgárságról szóló javaslat. Az első törvényjavaslat volt, amit annak idején a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőcsoportja benyújtott. Ha már ennek a tizedik évfordulója felé közeledünk, akkor szerintem arra mindenképpen ki kell térni, hogy azok a települések, amelyek a javaslatban szerepelnek, ekkor, 2004. december 5-én is egyértelműen hitet tettek magyarságuk mellett, mert ha megnézzük az eredményeket, akkor mindegyik falu esetében az országos átlaghoz képest nagyobb támogatottsága volt az igeneknek. Ólmod esetében ez 54 százalékot, Pornóapáti esetében 58, Felsőcsatár esetében 59, Vaskeresztes esetében 61 százalékot, Narda esetében 65 százalékot, Szentpéterfa kapcsán 70 százalékot, Horvátlövő vonatkozásában pedig 80 százalékot jelent. Az említett őrségi település, Kercaszomor is egyértelműen továbbvitte azt a történelmi örökséget, amelyet a trianoni gyalázatos békediktátum után a lakosai felvállaltak, hiszen itt is nagyon komoly kétharmados, 67 százalékos támogatottsággal győztek az igenek.
Azt hiszem tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez is jól példázza azt, hogy nincsenek véletlenek, és bizony e települések lakosai előtt ma, 2014-ben is fejet kell hajtanunk, hiszen ezen a népszavazáson is egyértelműen kifejezték hovatartozásukat és nemzetszeretetüket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban és az LMP soraiból.)
