Korábbi felszólalásomban egyszer már felhívtam képviselőtársaim figyelmét azokra a szobrokra és művészeti alkotásokra, amelyek körbeveszik itt a folyosót a Parlamentben, amelyek sok-sok iparosembert mutatnak be. Sajnos, az volt a véleményem, hogy viszonylag túl kevés szó esik a magyar emberekről és a Magyarországon élő állampolgárok gondjairól, de most egy olyan csoportot szeretnék megemlíteni, bemutatni és a jegyzőkönyv számára dokumentálni, amelyről még kevesebb szó esik. Ez pedig Magyarország igencsak sebezhető élővilága és természeti értékei, fokozottan védett és védett fajai. Miután sajnos olyan szomorú benyomások vannak, s nemcsak a sajtóban, hanem parlamenti képviselőként is azt tapasztalom, hogy a természetvédelem egyre hányatottabb sorsba keveredik, ugyanakkor nem nagyon látjuk azt, hogy ezek a fajok bármilyen szempontból élveznének bármilyen szempontot a törvényhozásban.
Ezért gondoltam azt, hogy a döntések túlnyomó többségét önállóan meghozó kormánypárti képviselőtársaimnak egy rövid listát olvasok fel Magyarország fokozottan védett állatairól, hogy legalább halljanak ezekről, hogy mire van közvetlenül hatással a kormányzás. Csíkos szöcskeegér, csonkafülű denevér, északi pocok, farkas, hiúz, hosszúszárnyú denevér, kereknyergű patkósdenevér, nagy patkósdenevér, nagy fülű denevér, nyugati földikutya, óriás korai denevér, piszedenevér, tavi denevér és vidra. A fokozottan védett ingolák fajából a dunai ingola és a tiszai ingola. A fokozottan védett halfajok közül megemlítem, hogy halljanak ilyenekről is: dunai galóca, lápi póc, magyar bucó, német bucó, Petényi-márna. A fokozottan védett hüllők tekintetéből a haragos sikló, a pannon gyík és a parlagi vipera az, amelyekről alig-alig vesznek tudomást a döntéseik során.
Állatvilágunkban a legszembetűnőbbek nyilvánvalóan a fokozottan védett madárfajok. Ezek közül azok a fokozottan védettek, amelyeknek időnként figyelembe kéne venni az ökológiai igényeit: a bakcsó, a barátkeselyű, a barna kánya, a batla, a békászó sas, a borzas gödény, a bölömbika, a cigányréce, a császármadár, a csíkosfejű nádiposzáta, a darázsölyv, a dögkeselyű, az Eleonóra-sólyom, az északi sólyom, a fakó rétihéja, a fattyúszerkő, a fehér gólya, a fehérhátú fakopáncs. További madárfajok: a fehérkarmú vércse, a fehérszárnyú szerkő, a fekete gólya, a fekete sas, a feketeszárnyú székicsér, a Feldegg-sólyom, a gólyatöcs, a gulipán, a gyöngybagoly, a gyurgyalag, a halászsas, a hamvas rétihéja, a haris, a héjasas, a hóbagoly, a kanalasgém, a kék vércse, a kékcsőrű réce, a kerecsensólyom, a kerti sármány, a kígyászölyv, a kis csér, a kis héja, a kis kárókatona, a kis kócsag, a kis lilik, a kormos szerkő, a kövirigó, a kuvik, a lilebíbic, a márványos réce, a nagy fülemüle, a nagy goda, a nagy kócsag, a nagy póling, a nagy sárszalonka, a parlagi sas, a piroslábú cankó, a pusztai ölyv, a réti fülesbagoly, a rétisas, a reznek, a rózsás gödény, a szalakóta, a széki lile, a székicsér, a sziki pacsirta, a szirti sas, a tavi cankó, a törpegém, a törpesas, a törpe vízicsibe, a túzok, az ugartyúk, az uhu, az uráli bagoly, az üstökösgém, a vándorsólyom, a vékonycsőrű póling, a vízirigó, a vörös gém, a vörös kánya és a vörösnyakú lúd.