DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A központi címregiszter létrehozásával összefüggő, valamint egyes igazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló most előttünk fekvő törvényjavaslatot igen nagy tisztelet mellett is egyvelegnek nevezhetjük. A törvényjavaslat 13 törvényt módosít, ezeknek csak egy része felel meg az indokolásnak, miszerint - idézem – „célja az egységes címképzés és címkezelés lehetőségének megteremtése”. A törvényjavaslat egymáshoz tartalmilag egyáltalán nem kapcsolódó törvénymódosításokat is magában foglal.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tartalmi kérdéseket megelőzően szóvá tegyem a törvényjavaslat előkészítése kapcsán azt a tényt, hogy a törvényjavaslat a kormány 2014. őszi törvényalkotási programjában nem szerepel, mint egyébként sok minden más sem. A törvényalkotási program benyújtásakor a kormány tehát még nem tudta, hogy az őszi ülésszakban újra hozzá kell nyúlni a központi címregisztert 2015. január 1-jétől létrehozó új törvényhez. Nem tudta, hogy sokadszorra módosítani kell az önkormányzati törvényt. Nem tudta, hogy újra bele kell nyúlnia az ingatlannyilvántartás szabályozásába, és még sorolhatnám a területeket.
A kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, aminek talán az a legnagyobb erénye, hogy nem rohamtempóban próbálják átnyomni az Országgyűlésen. Jóhiszeműen mondhatnánk, hogy a kormány okult a korábbi hibákból - amire a későbbiek során egyébként még kitérek -, most pedig meghagyja a terepet a parlamenti vita számára. Mégsem örülhetünk ennek maradéktalanul, mivel a kormány a törvényjavaslat előkészítésekor törvénysértően járt el. Kiemelhetnénk ezt egyébként számos törvényjavaslat esetében is, de most éppen ezt tárgyaljuk. A törvényjavaslatot ugyanis nem bocsátották társadalmi egyeztetésre, a törvény várható hatásait összefoglaló előzetes hatásvizsgálat eredménye, ha egyáltalán volt ilyen - talán erről államtitkár úr beszámol majd egy további felszólalásában -, így nem ismert. A kormány honlapján csak egy kormányrendelet tervezete szerepel a címregiszter tárgykörben egyeztetés alatt álló tervezetként. Más előzménye ennek a törvénynek legjobb tudomásunk szerint nem volt.
Fel kell hívjam tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a jogalkotásról szóló törvény előírja: a jogszabály előkészítője a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényben meghatározottak szerint köteles gondoskodni arról, hogy a jogszabály tervezete megismerhető és véleményezhető legyen. A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény rendelkezései alapján pedig társadalmi egyeztetésre kell bocsátani többek között a törvény tervezetét és indokolását. A társadalmi egyeztetés a törvény alapján csak akkor mellőzhető, ha a tervezet sürgős elfogadásához kiemelten fontos társadalmi érdek fűződik. Megjegyzem, hogy ezt a kitételt is kritizáltuk elég sokszor annak idején annak a törvénynek a vitáján, hiszen megfoghatatlan, hogy ez a terület mikor érvényesíthető.
A tárgyalt törvényjavaslat esetében sürgős parlamenti tárgyalás indítványozására, mint mondtam - egyébként helyesen -, nem kerül sor. Az előkészítés alapján megállapítható, hogy a kormány, illetve az előkészítő miniszter a jogszabálytervezetek nyilvánosságára vonatkozó törvényi rendelkezéseket, olyan törvényekét, amelyek már a Fidesz kormányzása alatt születtek, többszörösen is megszegte.
Tisztelt Országgyűlés! Az egyeztetési kötelezettség elmaradása azért is fontos, mert a törvényjavaslat esetében a személyes adatok védelme okán többek között a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének is véleményezési joga van. A NAIH honlapján az található, hogy a hivatal elnöke csak a címregiszterrel kapcsolatos, társadalmi egyeztetésre is bocsátott kormányrendeletet véleményezte, a törvényjavaslatra vonatkozóan véleményt nem adott ki, vagyis a törvényjavaslatot valószínűleg most sem volt módja véleményezni. Kérem államtitkár urat, hogy ha netán ez másként van, akkor cáfolja meg, amit én most mondtam. Ha pedig nem, akkor legalább egy következő törvényjavaslat esetén a saját maguk által megszavazott jogalkotási törvény rendelkezéseit legyenek szívesek betartani. Visszatérve: e ténynek a törvényjavaslat esetében különösen fontos jelentősége van, erre egyébként ki fogok még térni a következőkben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tartalmi szempontból mindenekelőtt a törvényjavaslatnak úgymond a saláta jellegét kell szóvá tennünk. Nem is pusztán azért, mert a módosított törvények tárgyköre nem függ össze egymással, hanem amiatt is, mert a módosítások rámutatnak annak a gyakorlatnak a tarthatatlanságára, hogy a kormányzat egyes törvényeket nem átgondoltan módosít, hanem azt rendre a napi érdekeinek, napi ötleteinek megfelelően teszi. Miért most kell rájönni arra, hogy elengedhetetlen, hogy a vízi létesítmény építtetője is építtetőnek minősüljön? Miért van ez, tisztelt államtitkár úr? Miért most kell rájönni arra, hogy törvényi szinten kell szabályozni az öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználat vízszolgáltatási díjának az állam által történő átvállalását? Miért csak most jöttek rá, miért csak most jönnek rá arra, hogy eddig törvényi felhatalmazás nélkül alkottak rendeleteket? Gondolom, ez feltűnt korábban is önöknek. Mi ad okot arra, hogy most kell a közterület-felügyeleteknek és az önkormányzati segédfelügyelőknek parkolási közfeladatot adni? És ha most lenne időszerű, akkor mi ennek a valódi oka, tisztelt államtitkár úr? Szeretnénk a valódi jogalkotói szándékot is hallani, nemcsak azt, ami le van írva.
A törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy ne a belügyminiszter, hanem a kormány legyen jogosult a minimális vagyonvédelmi rezsióradíj meghatározására. Ez egy első ránézésre egyszerű megítélésű, jogtechnikai jellegű módosításnak tűnhet, azonban egész más megvilágításba kerül ez a módosítás, ha áttekintjük, milyen kínkeservesen halad ennek az egyébként nagyon is lényeges szabályozásnak a kialakítása.
Mint arra képviselőtársaim is emlékezhetnek, tavaly októberben Harangozó Tamás képviselőtársam követelte itt a parlamentben a vagyonvédelmi szolgáltatások minimális óradíjának az előírását. Ezzel lehetne ugyanis elejét venni a magán biztonsági szektort jellemző rendszerszintű feketefoglalkoztatásnak. Ekkor a kormány elzárkózott ettől a felvetéstől, azonban két hónappal az országgyűlési választások előtt mégis ígéretet tettek annak a bevezetésére, amiről törvényt is hoztak. A minimális rezsióradíj mértékét szabályozó rendeletre azonban eddig hiába vártak az érintettek. Sürgetésünkre és az ágazatban tevékenykedő szakszervezetek nyomására ugyan a Belügyminisztérium nyáron közzétette a rendelettervezetet, azt azonban máig nem hirdették ki.
(18.30)
Közben szép lassan véget is ért 2014, most év végén pedig előjönnek ezzel az ötlettel, hogy inkább a kormány alkossa meg a rendeletet. Ezzel pedig elölről kezdhetik az elmúlt hónapokban bemutatott időhúzó taktikájukat.
Ez az eljárás, tisztelt államtitkár úr, tovább erősíti a gyanút, hogy csupán csak szavazatokat akartak nyerni ezzel az akcióval, és valójában eszük ágában sincs lépéseket tenni a magánbiztonsági ágazat kifehérítésére és a vagyonőrök kiszolgáltatottságának enyhítése érdekében. Ha ez nem így van, államtitkár úr, akkor tegye meg, hogy ésszerű érvekkel cáfolja azt, amit most én itt elmondtam.
(Schmuck Erzsébet elfoglalja a jegyzői széket.)
Tisztelt Országgyűlés! Most nézzük a törvényjavaslatot a szabályozásnak is az indokolásban bevallott célja oldaláról! A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény módosításával 2013. január 1-jétől, illetve 2013. március 1-jétől változtak jelentősen a lakcímekre vonatkozó címnyilvántartás szabályai. Ezt követően az állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló 2013. évi CCXX. törvény 2015. január 1-jei hatálybalépéssel hozta létre a címnyilvántartástól értelemszerűen különböző központi címregisztert. A központi címregiszter ugyanis több, mint a címnyilvántartás, olyan, a nyilvántartások közötti együttműködést elősegítő központi nyilvántartás, amely a címadatok vonatkozásában adatkapcsolat-szolgáltatás útján hiteles adatforrást biztosít a címadatot tartalmazó állami és önkormányzati címnyilvántartások számára.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Az előzmények ismeretében állíthatjuk, hogy a szabályozás nem sikerült túlságosan jól, mivel a két nyilvántartás közötti adatforgalmat nem fésülték össze, és az adatkapcsolatot sem rendezték megfelelően. A hibákat először Font Sándor képviselő úrnak kellett felismernie. Az egyes földügyi törvények módosításáról szóló törvény - amelyiknek T/357. számon Font Sándor képviselőtársunk volt az előterjesztője - már kísérletet tett a címnyilvántartás és a címregiszter közötti kapcsolat megteremtésére. A törvényjavaslatot kivételes eljárásban tárgyalták, azaz, úgy tűnik, akkor nagyon sürgős volt.
Az Adatvédelmi Hatóság észrevételeit akkor is utólag próbálták kezelni a Törvényalkotási bizottságban, ahogy azt a vitában annak idején szóvá is tettem.
A jelen törvényjavaslatból az is látszik, hogy Font Sándor nem tudta megjavítani a szabályokat, most újabb rendelkezések szükségesek ahhoz, hogy a 2015. január 1-jétől elvileg már kész címregiszter működőképes legyen. Felmerül rögtön a kérdés, hogy egyrészt el tudnak-e készülni január 1-jéig, hiszen egy nyilvántartás adattartalmának a bővítése elsősorban és értelemszerűen informatikai fejlesztést igényel, másrészt biztosak-e abban, hogy most valóban készen vannak. Tisztelt Államtitkár Úr! Örülnék, hogy ha erre legalább a zárszavában valamilyen választ tudna nekünk adni.
A következő kérdés, hogy minderre felkészülhet-e még a hátralévő időben az ingatlannyilvántartás. Az ingatlannyilvántartási törvénynek az elfogadott törvény kihirdetését követő 8. napon hatályba lépő rendelkezései újból beavatkoznak az ingatlannyilvántartás vezetésének a folyamatába. Köztudomású, hogy a földhivatalok még az új Ptk. hatálybalépését sem heverték ki, a joggyakorlat a legkevésbé sem egységes, a sorozatos változásokat pedig már végképp nem lehet követni. Ennek pedig az ügyfelek is kárát látják.
Sajnos több okból, de a cégnyilvántartással összefüggésben is módosul a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény. Ez a törvény a hatálybalépése előtt is, utána is sokadszorra változik. Ez, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, nem jogbiztonság. Ez nem az!
A cégnyilvántartással csak részben összefüggően egészülnek ki közterületek elnevezésére vonatkozó szabályok a közterületi elnevezés korlátaival.
Hogy jót is mondjak ennyi rossz után: attól az új szabálytól megkönnyebbültünk, hogy közterület élő személyről nem nevezhető el. Ezt a rendelkezést csak üdvözölni tudjuk.
Annak azonban nem látjuk a végrehajtási szabályait, hogyan fognak a polgárok megfelelni annak a törvényi kötelezettségnek, ami eddig nem volt ebben az önkormányzati törvényben, miszerint - idézem - „minden házszámmal ellátott épületen a tulajdonosnak fel kell tüntetnie a házszámot”. Érdekes!
De nézzük tovább a címregiszterrel összefüggő egyéb törvénymódosításokat! Az állami és az önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló 2013. évi CCXX. törvény hatályos szövege még azt mondja ki, hogy „a központi címregiszter vezetése, működése és az egységes címkezelés részletes eljárási szabályait e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet állapítja meg”. A törvény most a személyes adatok kezelését szabályozó rendelkezésekkel egészül ki, nyilvánvalóan azért, mert a kormányrendelet előkészítése során rájöttek, néhány szabály feltétlenül törvényi szintet követel meg. Ez az, tisztelt képviselőtársaim, amit az Adatvédelmi Hatósággal minden részletre kiterjedően egyeztetni kellett volna, és akkor talán ilyen bakik nem fordulnak elő a jogalkotás folyamatában. Már látom magam előtt, amikor a Törvényalkotási bizottság majd ismét korrigálni kényszerül. Itt meg kell jegyeznem, hogy január 1-jéig már csak nagyon kevés idő van hátra. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a jogalkalmazó szervek számára rendelkezésre áll-e a kellő felkészülési idő.
Tisztelt Országgyűlés! Már többször bebizonyosodott, hogy a kormányzat és a kormánypárti képviselők kapkodó, átgondolatlan jogalkotási rohamai romba döntötték a magyar jogrendszer nagy részterületeit. Nem győzik rendre korrigálni a kivételes, a sürgős, a rendkívüli eljárásokban, társadalmi egyeztetés nélkül elfogadott törvényeket. A jogkövető állampolgárok és a jogalkalmazó szervek pedig nem győzik kapkodni a fejüket, hiszen az alkalmazandó jog szinte napról napra változik, nagy informatikai rendszerekbe avatkoznak bele az utolsó pillanatban.
Az MSZP a törvényjavaslat egy-egy rendelkezését akár még támogatni is tudná, ha ezek előnyeit nem rontaná le az újabb durva beavatkozás az önkormányzatok működésébe - ahogy azt képviselőcsoportunk más felszólalói majd elmondják -, illetve nem a kormány maga mutatná fel, hogy alkalmatlan a koherens és a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályalkotásra. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, hacsak valami szinte csoda nem történik a módosító javaslatok kapcsán, ezt a törvényt támogatni nem fogjuk tudni.
Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
