HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek szerint akkor államtitkár úr nem kapcsolódik be most a vitába, így bizonyára nem fog vita kialakulni, hiszen mi mondjuk a magunkét, ő pedig majd valószínűleg a végén mond valamit. Így bizonyára nehezebb lesz erről beszélgetnünk.
Erre a rendkívül talányos című törvényjavaslatra, ami előttünk fekszik, a hosszas megfontolás nehezen alkalmazható jelző, hiszen ez valószínűleg rendkívül gyorsan, mondhatni, tűzoltás gyanánt készülhetett az én megítélésem szerint. Az én tapasztalatom az, hogy általában jogszabályalkotásra akkor van szükség, amikor a jogbiztonságot szeretnénk erősíteni, vagy olyan társadalmi viszonyok vannak vagy alakultak, amelyeket korábban nem sikerült valamilyen módon rendezni. Ez a törvényjavaslat nem erről szól.
Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy korábban megalkotott - ilyen vagy olyan módon megalkotott - törvényeket valamiért módosítani kell, az előttünk fekvő javaslatok alapján nyilvánvalóvá válik, hogy azért, mert korábban valamilyen hibás előkészítő munka során kerültek elfogadásra ezek a jogszabályok.
Az is elmondható, hogy ez egy széles körben jogszabály-módosítást tartalmazó törvényjavaslat, és azt hiszem, talán a széles körben nem is igazán megfelelő szó, mert ha végiggondoljuk, a közúti közlekedésről, a polgárok személyi adatainak, lakcímének nyilvántartásáról, vízgazdálkodásról, illetékekről, tulajdoni lapról, ingatlannyilvántartásról, közterület-felügyeletről, elektronikus aláírásról, személy- és vagyonvédelmi tevékenységről szóló, de nem is sorolom tovább, tehát 13 ennyire rendkívül különböző és egymással semmilyen összefüggésbe nem hozható törvénymódosítást tartunk a kezünkben. Egyben biztos vagyok: ez nem szolgálja a jogbiztonságot az elkövetkezendő időszakban.
A másik ilyen, hogy abban is biztos vagyok, hogy az előkészítés során az előkészítők mozgatórugója nem az volt, hogy egy rendkívül kiérlelt és sok szempontból megvilágított törvényjavaslatot hozzanak ide, hanem - amint korábban említettem - itt valószínűleg valamifajta tűzoltásról lehet szó, hiszen ordít erről a törvényjavaslatról az előkészítetlenség, az, hogy nem koherensek egymással, és az én megítélésem szerint ez előrevetíti a közelgő módosítás esélyeit.
Az előkészítésről szólnék még én is néhány szót, bár ezt korábban, úgy látom, már megtették, szinte valamennyi párt képviselője a hozzászólásában ezt érintette. Nagyon sokat elárul egy törvény előkészítésének a módja és módozata. Lehet úgy előkészíteni, hogy tudatosan, tervezett módon készül, hosszas előkészítő munka eredményeképpen, a társadalom különböző csoportjaival, az intézményrendszerrel történő egyeztetés - nagyon fontos hivatalok vannak, amelyekkel egyeztetni lehet ebben a kérdésben - után egy kiérlelt törvénymódosítás kerül elénk. Ez az egyik módszer.
A másik módszer pedig az, amikor azt gondolja valaki valahol, hogy a bölcsek köve az ő zsebében van, leül és megszületik egy ilyen törvény. Bár ilyenről már hallottunk - talán a legfontosabb törvényünkről is -, hogy egy laptopon Brüsszel és Budapest között egy ilyen jogszabály megírható; ez valószínűleg Budapest-Cegléd között készült, mert annyira nem előkészített. Tehát azt gondolom, hogy ez sokat elmond arról, hogy hogyan készült ez az anyag.
Az én ismereteim szerint ez nem volt tervezve, nem szerepelt a jogalkotási tervben, valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve született meg ez a jogszabály. Vannak gondolataim arról, hogy mik lehettek ezek a hirtelen ötletek. Biztos, hogy ez így nem szerencsés, bár ezzel már többször találkoztunk a Fidesz jogalkotása során.
Ezek, amiket elmondtunk, általában formai típusú dolgok, de a formai kérdések között van olyan, ami rendkívül súlyos. Az én megítélésem szerint az egy súlyos hiba, hogy nem volt úgynevezett társadalmi egyeztetés, és az én ismereteim szerint hatásvizsgálat sem készült. Azért súlyos hiba, mert 2010-ben éppen a Fidesz alkotott olyan törvényt, amely azt rögzítette, hogy hogyan és milyen módon kell előkészíteni ezeket a törvényeket. Ez a törvény, amely a jogalkotásról szól, tartalmazza azt, hogy társadalmi egyeztetést kell végezni. Ilyen biztos, hogy nem volt, mert én nem hallottam olyan társadalmi csoportról vagy intézményekről, bárki másról, aki véleményt nyilváníthatott volna ebben az ügyben, legalábbis az előkészítés fázisában, hiszen nem is volt előkészítési fázisa.
A másik pedig a hatásvizsgálat. A hatásvizsgálatnak elvileg, ha lenne, itt kellene lennie. Két lehetőség van: vagy nem készült hatásvizsgálat, vagy készült, de az negatív eredménnyel zárult, ezért nem láthatjuk. Bármelyik megoldás is volt, egyik sem szerencsés az én megítélésem szerint. Úgy gondolom, nem mellőzhető, hogy ez az előkészítés meglegyen, ezért az én megítélésem szerint ez a javaslat emiatt törvényellenes.
Ezek után mondhatnánk azt is, kár is tovább szót vesztegetni erre, hiszen egy olyan törvényt, amely önmagában törvénysértő, elfogadni, azt gondolom, hogy egy jogi nonszensz. De nézzünk azért néhány tartalmi kérdést, mert azért illúzióim nincsenek, hogy ezt el fogják fogadni a kormánypárti képviselők.
Az első ilyen a polgári személyek adatainak és lakcím-nyilvántartásának a kérdésköre. Fontos kérdés, hiszen rólunk szól, rólunk és a választópolgárokról is. Azt érzékelem, hogy ez az állatorvosi ló esete ebben a törvényjavaslatcsomagban, hiszen ezzel a kérdéskörrel már 2013-ban foglalkoztak, akkor is előkészítés nélkül, akkor is ugyanilyen hatásvizsgálatok és társadalmi egyeztetés nélkül próbálták szabályozni ezt a kérdést, már abban az évben kiderült, hogy sikertelenül. Egyik képviselőtársuk, ha jól tudom, akkor Font képviselő úr megpróbálta ezt valamilyen módon korrigálni. A mai előterjesztés azt igazolja, hogy ez is sikertelen volt. Ezért mondtam azt, hogy ez az állatorvosi ló esete. Tehát az a szabályozás, amire 2013 óta nem sikerült megoldást találni, és a gyakorlatban nem sikerült bevezetni, azt gondolom, egy szóval úgy jellemezhető, hogy kudarc. Ezek után előállni azzal, hogy a kormány jobban teljesít, és húzni egy vonalat fölfelé, azt hiszem, egy merész kijelentés.
Én azt gondolom, ez a törvényjavaslat így, ahogy van, többet árt, mint használ. Ugyanakkor azt is érzékelem, hogy az az időszak, ami eltelt, tízszer több, mint amennyi időszakot most az önkormányzatok számára kívánnak hagyni a végrehajtásra. Tízszer több! Részvétem az önkormányzatoknak. Több mint egy évtizedet töltöttem az önkormányzatoknál, pontosan tudom, hogy ez számukra milyen terhet fog jelenteni pusztán azért, mert a törvény előkészítése során egyszerűen nem gondoltak arra, hogy ezt valakiknek majd valamikor végre kell hajtaniuk. Ez így, ahogy van, végrehajthatatlan lesz, ismét fogunk találkozni itt, a Parlament falai között ezzel a törvényjavaslattal.
(19.20)
Különösen akkor, ha végiggondoljuk, hogy milyen határidőt szabtak az önkormányzatoknak ennek az ügynek a végrehajtására. Ez a törvényjavaslat tele van hibával. Gondolják végig, ha az élet más területén valaki ennyit hibázik, mondjuk, egy buszvezető, annak milyen következményei vannak.
A következő ilyen javaslat, amit érinteni szeretnék, az ingatlannyilvántartással kapcsolatos. Nem ez az első beavatkozás az ingatlannyilvántartásba. Gyakorlatilag most már odajutottunk, az új Ptk.-t is beleszámítva, hogy a joggyakorlat területén szinte káosz uralkodik. Időt kellett volna hagyni, hogy kialakuljon egy helyes, jó gyakorlat, és utána végiggondolni azt, hogy hol lehetne változtatni. Ma elmondható, hogy követhetetlen az a jogszabályalkotás, amit az ingatlannyilvántartás területén végrehajtottak. Lassan odajutunk, hogy jogi diploma kell ahhoz, hogy valaki egy tulajdoni lapot kikérjen vagy azt tanulmányozza.
Ugyanakkor azt is látom, hogy már itt javaslatot tesznek arra, hogy hogyan lehetne a díjjal foglalkozni, mármint ezeknek az eljárásoknak a díjaival. Sajnos, megint kimaradt az, hogy az önkormányzatok munkáját azzal lehetne segíteni, ha számukra díjmentessé tennék az ilyen eljárásokat. Ezeknek az eljárásoknak a zöme az önkormányzatoknál zajlik. Ezzel szemben kik azok, akik díjmentességet kaptak? Az állam és óriási meglepetésre az egyház, az, aki valószínűleg ezzel minden szökőévben foglalkozik egyszer. Annak pedig, aki a valós munkát végzi, fizetnie kell. Érdekes megközelítés!
A személy- és vagyonvédelem területén: itt a minimálóradíj meghatározásával foglalkozik a javaslat. Ha mindentől elvonatkoztatnak és végiggondolják azt, hogy mi történt, és egy kicsit magukba néznek, akkor szerintem egy kicsit elcsodálkoznak. Képzeljék el, hogy van egy ország, ahol bizonyos emberek munkavégzésének az óradíját a kormány határozza meg. Ez van ide leírva. Ha ezzel találkoznának egy másik országnál, szerintem önök is röhögnének; mi itt Magyarországon kínunkban. Ezek után már csak az jöhet, hogy a pékek meg a síoktatók bérét is a kormánynak kell meghatározni. Egyébként azt gondolom, hogy ez egy totálisan hibás megközelítés, de nagyon sokat elmond a jelenlegi kormányzati struktúráról.
Az önkormányzati törvény módosításával kapcsolatban: azt gondolom, hogy egy újabb teljesíthetetlen törvényjavaslat születik, mégpedig azért, mert az, amit 2013 óta nem tudtak végrehajtatni az önkormányzatokkal, nevezetesen, az új hivatalok vagy közös hivatalok végrehajtása, arra most az újonnan megválasztott önkormányzati képviselőtestületek-nek hatvan napot adnak. Ezalatt egyeztetniük kell azokkal a településekkel, amelyekkel közösen kellene ilyen hivatalt megalkotniuk. Nem fogják tudni, ez előre borítékolható, de erről már képviselő asszony is szólt. Megoldhatatlan! És egy jellegzetes orbáni megoldás születik: akkor majd a kormányhivatal dönt. Meggyőződésem, hogy ezt nem így kellene végrehajtani. De sokat elmond az önök gondolkodásmódjáról az, ahogy ezt az egész kérdéskört szabályozták.
Összességében azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, igénytelen, kapkodó, átgondolatlan és jogalkotási nonszensz - egyébként törvénytelen. S összességében talán az fogalmazható meg, hogy a kormány, legalábbis ez alapján a törvényjavaslat alapján alkalmatlan arra, hogy európai módon gondoskodjon a normális jogalkotásról. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
