KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Alapvetően három dologgal szeretnék foglalkozni. Az egyik az önkormányzati vagyon kérdése. Ebben a tekintetben egy kicsit cinikus a jogalkotás, amikor arról beszél, hogy az ingyenesen átadható vagyonelemek körét kötelezően berakja az önkormányzati képviselőtestület hatáskörébe, miközben egyébként önök módosították úgy a törvényeket, hogy egész egyszerűen egy parlamenti törvénymódosítással bármelyik önkormányzat bármilyen tulajdonát el lehet venni anélkül, hogy e tulajdon alapján bármelyik önkormányzat kártérítést kaphatna. Tehát miközben hoznak egy szabályt egy nehezen értelmezhető jogi szituációra, aközben önök tették azt lehetővé, hogy bármelyik önkormányzat bármilyen vagyonát önök kártérítés nélkül ellophassák.
Arra, hogy ez mennyire jól működik a gyakorlatban, engedtessék meg, hogy felidézzem a III. kerületi önkormányzat példáját, ahol a római-parti gát ügyében nem sikerült olyan megoldást találni, amely a Fővárosi Önkormányzatnak, illetve a kormányzatnak megfelelt. Sem a helyi önkormányzat, sem pedig a helyi civilek nem voltak hajlandók azoknak a diktátumoknak, amelyekkel a kormányzat és a Fővárosi Önkormányzat bombázta őket, eleget tenni, éppen ezért gyakorlatilag a római-parti területet, ezt a nyomvonalat egész egyszerűen a főváros mindenfajta kárpótlás nélkül kisajátította.
(19.30)
Ezek azok a szituációk, amelyek tarthatatlanok. De gondolhatunk akár a Margitsziget kisajátításának esetére is, amelynek egy másik kerületi önkormányzat, a XIII. kerületi önkormányzat volt az áldozata. Ebben az esetben, amikor tehát arról van szó, hogy a kormányzat gyakorlatilag egy egyszerű törvénymódosítással bármelyik önkormányzattól bármit ellophat, arról beszélni, hogy milyen szabályokat hozunk arra vonatkozóan, hogy az ingyenes vagyonátadás hogyan és miként működik, talán egy kicsit cinikus.
Hasonlóan kapcsolódnom kell azokhoz, akik a közös hivatalok kapcsán óvják a vidéki önkormányzatokat. Amikor arról beszélünk, hogy mi a Szocialista Párt filozófiája ezen a területen, akkor azt mondhatjuk, hogy 2010-et megelőzően az MSZP és az MSZP kormányzata az önkéntes társulásoknak volt a híve. Azért, mert azt gondoljuk, hogy az önkormányzatok azok, akik leginkább tudják azt, hogy nekik mi kell, nekik mi a jó. Ehhez képest pedig most önök belekényszerítették az önkormányzatokat olyan közös hivatalok fenntartásába, amelyek sok esetben akár földrajzi nonszenszek is. Sok esetben olyan településeket kapcsolnak össze, amelyek, bár jól hangzik, hogy egy járásban vannak, de ugye, ha visszaemlékezünk, hogy a járás szó honnan ered, járásnak azokat a közigazgatási egységeket nevezték, amelyeket egy nap alatt be lehetett járni gyalogszerrel, ha erre visszaemlékezünk, hát ez bizony a mostani járási beosztásnál, mondjuk úgy, hogy nem menne.
Nem véletlenül nem menne, mert sok esetben olyan járásokat sikerült kialakítani, amelyeknek az egyes települései egymástól nehezen megközelíthetőek. Innentől fogva viszont elég nehéz arról beszélni tehát, hogy ez a közös hivatali létesítés sok esetben kiterjeszti a kistelepülésen élő emberek lehetőségeit. De hogy miről is van szó a gyakorlatban? Előfordult az például, hogy a dekoncentralizáció miatt, vagyis azért, mert önök elvontak jogköröket az önkormányzatoktól, és azokat állami vagy járási hivatalokhoz telepítették, megtörtént az, hogy egyes kistelepüléseken, ahol például gyámügyi ügyintézést ellátott az adott kistelepülés, és az a köztisztviselő, aki ezt végezte, nyilván ismerte az érintetteket, és kellő helyismerettel rendelkezett, nos, ezt a köztisztviselőt elbocsátották, de akár ugyanezen a településen, de akár 30 kilométerrel odébb kineveztek akár hozzá nem értő embereket is olyan feladatokra, amelyekhez bizony nagy helyismeret szükséges.
Úgy gondoljuk, hogy ebből a rendszerből nem kér senki, aki gondolkodik. Nem kér senki, ezért lehetőséget kell adni azoknak az önkormányzatoknak, akik úgy gondolják, hogy megfelelő erővel rendelkeznek, hogy fenntartsák hivatalaikat, hogy erre továbbra is joguk van. Nyilván nem vitatjuk el senkitől azon igényét, jogos igényét, hogy ha úgy gondolja bármelyik önkormányzat, hogy azokon a kereteken belül szeretne működni, akár közös hivatalokkal, akár koordinált intézményfenntartással, amelyet ő jónak tart, akkor nyilván az a megoldás, hogy ezek az önkormányzatok működjenek együtt. De erről az útról letérni 2010 után, és kötelezni az önkormányzatokat olyan együttműködésre, ahol az együttműködés eufemizmus, nevetséges dolog, hiszen itt inkább kényszerházasságról beszélünk, nos, ennek sem eleje, sem vége nincsen, ha sorolni akarnánk ennek hibáit.
A harmadik kérdés, amit nagyon sokan feszegettek már itt ellenzéki képviselőtársaim. Szeretnénk végre arról hallani az előterjesztőtől, és nemcsak e törvény kapcsán, hanem általában az előterjesztőktől, hogy mi az oka annak, hogy önök szinte egyetlen, önök által javasolt törvény kapcsán sem tartják be az önök által hozott jogalkotási törvényt. Ennek mi az oka? Van-e valami különös magyarázata ennek a történetnek, hogy önök szinte egyetlenegy esetben sem tudják vagy akarják betartani azokat a szabályokat a jogalkotásról, amelyeket egyébként önök hoztak? Szinte egyetlen esetben sem.
Az előző ciklusban ravaszak voltak, és e ciklus elején is tapasztaltunk ilyen eseteket, amikor úgy akarták kikerülni saját törvényeiket, hogy valamelyik képviselő útján terjesztették be ezeket, és nyilván az adott képviselő időnként bohózatba illő produkcióval a Házban felolvasni sem nagyon tudta azt, amit állítólag ő maga szerzett. És hát így kikerülték ezt a törvényt, hiszen a jogalkotásról szóló törvény egyéni módosító javaslat, egyéni törvényjavaslatok ügyében nyilván kevésbé működik. Most már erre a látszatra sem adnak. Előttünk vannak olyan jogszabályok, amelyek kormányzati előterjesztésben születnek meg, és bár törvény rendelkezik arról, hogy ezeknek hogyan és miként kell megszületniük, olyan törvény, amelyet mellesleg önök hoztak, tehát akár azt lehetne mondani laikusként is, hogy nem az ellenzéki béklyó oktrojálta magukra ezt a nehéz jogalkotást, hanem önök vállalták, önök vállalták azt, hogy így alkotnak jogot, mégis azt látjuk, hogy ezt nem tartják be.
De miről is van szó? Arról van szó, hogy bizony ennek a törvénynek az a passzusa, amely alapján meg kell nézni, hogy egy jogalkotás pontosan milyen hatással is fog rendelkezni, nos, ezen passzus, azt gondolom, nem az ördögtől való. Hát nem az ördögtől való az a kívánalma ennek a törvénynek, ami arról szól, hogy bizony, ha a kormányzat jogszabályt szeretne alkotni, akkor legyen egy hatásvizsgálat, ami egyébként nyilvános, amely pontosan megmondja azt, hogy mit akar elérni, és mit gondol arról, hogy a jogalkotás alapján mi fog történni. Ez nem az ördögtől való kívánalma ennek a törvénynek. Aztán nem az ördögtől való kívánalma ennek a törvénynek az, ami arról szól, hogy bizony legalább az érintettekkel egyeztessenek. Ráadásul ez roppant egyszerű kis gumiszabály, hiszen az érintett bárki lehet, akár az önök által fenntartott ál civil szervezetekkel is vagy ál szakmai szervezetekkel is nyugodtan egyeztethetnének, de még erre sem veszik a, mondjuk, hogy bátorságot, hogy mondjuk, az önök álciviljei elé vigyék ezeket a jogszabályokat. Még ez sem történik meg. Erre kiváló példa az önök által gründolt Nemzeti Pedagógus Kar esete, amely kiválóan megszűrt testület, garantáltan az önök bólogató-jánosai ülnek benne, és egyetlenegy esetben sem foglalt állást a pedagógusokat érintő jogszabályokról, amióta ez a testület létezik.
De hasonlóan, gyakorlatilag bármelyik jogszabálynál, amit a kormány készített elő, azt lehet mondani, hogy napnál világosabb, hogy önök senkivel nem kívánnak egyeztetni, és halvány segédfogalmuk nincsen arról, hogy mi lesz a jogszabályalkotás következménye. Vagy ha van, akkor ezt nem osztják meg a Házzal, ezt nem osztják meg senkivel. Ennél a jogszabálynál sem és az előző jogszabályoknál sem. Ez azért probléma, mert például abban az esetben, ha mégsem váltaná be azokat a reményeket, amilyen szándékkal önök jogszabályt alkotnak, akkor bizony szembesülhetne ezzel ország-világ, hogy bizony legalább azokat az igényeket, amelyeket önök tűztek ki, még azt sem sikerült elérni. Erről egy szó nincsen.
Szeretnénk azt tehát, hogy mondják meg, mi annak az oka, hogy önök szinte soha nem tartják be ezt a törvényt, önök szinte soha nem kívánnak úgy jogszabályt alkotni, ahogyan az egyébként az önök által meghozott törvényben benne van.
Végezetül azt tudom mondani, hogy ez is, tudják, egy olyan saláta, amelynek vannak olyan elemei, amelyeket az ember szeret, vannak olyan elemei, amelyeket jónak tart, amelyeket szívesen lát. És hát olyan saláta, amelynek vannak olyan elemei, amelyeket nem szeret, amelyeket nem szívesen lát. És tudják, ha azt nézzük, hogy van egy étel, amelynek sok összetevője van, vannak olyan elemei, amelyeket szeretünk, és amelyeket nem szeretünk, akkor annak az a vége, hogy nem esszük meg. Az ellenzék ezt a salátát nem kívánja megenni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
