SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Annak örülök, hogy az eddigi felszólalások alapján úgy érzem, hogy egy dologban meg lehet állapodni mindannyiunknak: amiről most beszélünk, az az egyik legaljasabb bűncselekményforma. Azt hiszem, ebben egyetértünk.
De azért engedjék meg, hogy felszólalásom elején két eddigi felszólalásra reagáljak! Abban is egyetérthetünk szerintem, hogy a pedofíliára való hajlam és az erőszakra való hajlam azért ezekben a bűnelkövetőkben benne van, tehát lehet úgy is mondani, mint ahogy Staudt Gábor képviselőtársam mondta, hogy a vérükben van.
(21.30)
Az, hogy ezt nettó nácinak nevezi, szerintem elég erőteljes. Én akkor azt mondom, hogy én meg nem tudok egyetérteni avval a nettó pufajkás bolsevik gondolatmenettel, amely azt mondhatja, mondjuk, adott esetben, hogy ha szigorítjuk a Btk.-t, akkor büntetőpopulizmusról beszélünk. Ennyit erről, ezt le is zártam.
A másik lényeges dolog, amit el szeretnék mondani csak a jegyzőkönyv számára: Staudt Gábor képviselőtársam felszólalása alatt Varju László bekiabálta, hogy „sokáig hallgatjuk még ezt a hülyeséget”. Akkor mondta ezt, amikor Staudt Gábor arról beszélt, hogy azok a korrupciós bűncselekmények, amelyeket elkövettek, esetleg azok se essenek az elévülés hatálya alá. Tudom, hogy ez neki esetleg nagyon fájhat, hiszen azok a milliárdok lehetnek veszélyben, amelyek, mondjuk, az ő pártvezetőjének a birtokában vannak jelen pillanatban, de ez akkor is egy elgondolkoztató ötlet szerintem, amit a képviselőtársam felvetett.
És akkor beszéljünk arról, amiről szól ez a törvény. Abban is egyetértek az előttem felszólalókkal - és itt még, azt hiszem, az MSZP felszólalóival is maximálisan egyet lehet érteni -, hogy minden létező eszközt be kell vetni azért, hogy az ilyen bűncselekmények ne történhessenek meg. És valóban, ez ellen a bűncselekményforma ellen való harc több lábon kell hogy álljon. Itt elhangzott már többször, hogy a jelzőrendszernek sokkal hatékonyabban kellene működnie, a gyerekjóléti rendszernek, a védőnői rendszer hatékony működésére szükség van, valóban, ezzel is foglalkozni kell, és ugye, ez a prevenciót is szolgálhatná.
Avval is egyetértek, hogy a felvilágosító rendszernek is sokkal jobban kellene működnie, tehát tudják az áldozatok, hogy ha ilyen történik velük, hova forduljanak; tudják azt az áldozatok és felvilágosítást kapjanak, hogy miért fontos az, hogy már az első esetnél lépjenek ebben az ügyben, és ne hagyják, hogy esetleg ez évekig elhúzódó folyamat lehessen. És aminek nagy szerepe van, az pedig még a média, hiszen a médiának sokkal többet kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel, sokkal inkább szerepet kellene vállalnia abban, hogy ez a prevenció meglehessen, és igenis, itt jön az a láb, amiről most beszélünk, hogy a szigorú büntetési tételeknek ugyanúgy visszatartó ereje van, és ezeket meg kell hozni. Amikor szigorú büntetéseket hoznak, akkor természetesen itt jön a média szerepe, aminek ezt be kellene mutatnia.
De abban már nem értek egyet Bárándy Gergely érvelésében, hogy ugye, itt lehetnek visszaélések, vagy pedig mi van akkor, ha majd valakit hamis váddal illetnek. Ez most is fennáll, ezeknél a bűncselekményeknél fenn kell állnia a bizonyítottságnak. Tehát ha most történik ilyen bűncselekmény, és kiderül holnapután, akkor is bizonyítani kell, és akkor fogják elítélni az elkövetőt. Tehát nem elég vádolni, hanem bizonyítani is kell, éppen ezért az elévülhetetlenség szerintem elfogadható, hiszen teljesen mindegy, hogy holnapután kell bizonyítani egy ilyen bűncselekményt, vagy 20-30 év múlva kell bizonyítani, mind a két esetben bizonyítani kell ezt a bűncselekményt. Tehát csupán az, hogy valakit megvádolnak, nem elég.
És az a legfontosabb ebben, hogy ne lehessen elévülhetőség, tehát aki ilyen bűncselekményt elkövet, az utána egész életében ezzel a tudattal éljen, hogy soha nincs biztonságban, bármikor kiderülhet, bármikor megbüntethetik ezért a bűncselekményért. És tudom, 20-30 év után esetleg még nehezebb bizonyítani ezt a bűncselekményt, ez egyértelmű, de azért azt nem tudhatjuk, és az elkövető sem tudhatja, hogy mondjuk, adott esetben a tudomány hogyan fejlődik az elkövetkezendő 20-30 évben. Gondoljunk csak abba bele, hogy 20-30 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságokat ma a DNS használatával - amit akkor még nem ismertek - meg tudnak oldani. Tehát elképzelhető - nem tudhatjuk mi sem -, hogy fejlődik annyit a tudomány, hogy mondjuk, adott esetben ezeket a bűncselekményeket is a későbbiek folyamán sokkal könnyebben bizonyítani lehet.
De mondom még egyszer: az a legfontosabb, hogy az ilyen bűncselekményt elkövető rettegjen egész életében, hogy bármikor kiderülhet ez az aljas tette, és felelősségre is vonhatják. Szerintem ez egy prevenció és ez visszatartó erő, de ha esetleg nem visszatartó erő, akkor se élje úgy az életét, hogy elévült valami, és innentől kezdve engem nem büntethetnek meg.
Azt gondolom, ilyen felvezetés után meg egyébként is mint a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselője és egyébként családapaként is az előttünk lévő törvényjavaslatban foglaltakat én feltétlenül üdvözlöm. Ugyanakkor azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mi ennél sokkal, de sokkal szigorúbb törvényjavaslatot is üdvözölnénk ebben a kérdéskörben. Egyébként azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez túl szigorú, ki kellene menni az emberek közé, és meg kellene kérdezni, mondjuk, az állampolgárokat, hogy mit gondolnak akkor, amikor egy gyermek terhére elkövetnek szexuális bűncselekményt, mit csinálnának azzal az elkövetővel. Én is elmondanám szívesen, ha nem a parlamentben lennék, hogy az én saját magánvéleményem szerint mit kellene csinálni olyan emberekkel, akik kiszolgáltatott gyermekekkel, olyanokkal, akik sokszor rájuk vannak bízva, olyan felnőttként, akiben megbízik egy kiszolgáltatott gyermek, visszaélnek ezzel a bizalommal. Én is el tudnám mondani, hogy mit kellene tenni, de szerintem a Staudt Gábor által felvetett kémiai kasztrálásnál egy kicsit még túl is mennék a magánvéleményemmel, de most nem azt mondom el.
Tehát akkor szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét a mostani szigorítás tükrében két olyan momentumra, amelyeket véleményem szerint feltétlenül figyelembe kell vennie a törvényhozásnak.
Az egyik ilyen momentum már közvetlenül a jogszabálytervezet címe és tartalma közötti összefüggésből adódik. A javaslat úgy szól ugyanis, hogy: „A büntető törvénykönyvnek a gyermekek és kiszolgáltatottak fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról”, a tartalmát tekintve ugyanakkor a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények tekintetében zárja ki az elévülést, többek között abban az esetben, ha a sértett nem töltötte be a 18. életévét. Nem nehéz belátni ugyanakkor, hogy életkortól függetlenül bárki, aki egy ilyen bűncselekmény áldozatává válik, kiszolgáltatott. Ha például a szexuális erőszak bűncselekményére gondolunk, annak alapesete akkor valósul meg, ha az elkövető a sértetett erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszeríti.
Nyilvánvaló, hogy maga a kényszerítés a másik fél kiszolgáltatott helyzetét feltételezi, márpedig erre tekintettel azt gondolom, teljesen indokolatlan a megkülönböztetés aszerint, hogy az áldozat 15, 25, 35 vagy akárhány éves.
Képviselőtársaim, a benyújtott módosító javaslatunk, amelyet benyújtottunk ebben a témában, arra irányul, hogy a jogalkotó ismerje fel, hogy a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében valamennyi áldozat egyformán és egyaránt kiszolgáltatott, a sértett életkora szerinti megkülönböztetésnek az elévülés szempontjából nincs helye, az elévülést valamennyi esetben ki kell zárni. Tehát aki ilyen bűncselekményt követ el, az ugyanúgy egy olyan személlyel szemben követi el, aki kiszolgáltatott, életkorától függetlenül. Persze minősített eset az, amikor ezt, mondjuk, egy kiskorúval, egy gyermekkorúval követik el, de ugyanúgy egy felnőtt hölgy - és általában az erőszaknál egyébként mindig gyermekekről és hölgyekről beszélünk. Tudjuk azt, hogy erőszakot el lehet követni férfiakkal szemben is, tehát nehogy az legyen, hogy ez esetleg diszkrimináció. Akárki ellen elkövetnek erőszakot, az abban a helyzetben és abban az esetben kiszolgáltatott, életkorától függően ez csak minősített eset lehet, hogy valaki esetleg kiskorúval szemben csinálja ezt.
Ugyanakkor ki kell emelnem azt is, hogy az életkor szerinti megkülönböztetés nem az elévülésnél, hanem ahogy most is mondtam, a bűncselekmény minősítésénél kap nyomatékot. Megmaradva az előző példánál, a szexuális erőszaknál minősített eset az, és 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha a bűncselekményt 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el, és még súlyosabb, 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a cselekmény akkor, ha a sértett a 12. életévét nem töltötte be. Jóllehet az említett büntetési tételek elégséges voltán lehetne vitatkozni, mint ahogy mondtam is, azonban az kétséget kizáró módon megállapítható, hogy az életkor szerinti fokozott védelem jelenleg is adott.
Összességében tehát bízom abban, hogy a tisztelt képviselőtársaim támogatni fogják azon módosító javaslatunkat, amelynek nyomán a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények valamennyi esete el nem évülő bűncselekménynek számít majd.
A másik olyan momentum, amit ugyancsak különösen ajánlok a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, az az, hogy a teljes büntetőjogi kódexnek követnie kell az arányosság elvét. Az imént kifejtettem, hogy a szexuális bűncselekmények esetében messzemenően támogatjuk az elévülés teljes körű eltörlését, ugyanakkor lássuk be, ha ez a helyzet a jogalkotó örvendetes döntése nyomán előáll, akkor egyfajta aránytalanság is bekövetkezik: nem megengedhető ugyanis, hogy míg a szexuális bűncselekmények nem évülnek el, addig az emberi élettel és szabadsággal szembeni legsúlyosabb bűncselekmények elévülhetnek. Jelenleg ugyanis elévül az emberölés alapesete, a bűnszövetségben, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett emberrablás, de az üzletszerűen vagy erőszakkal, fenyegetéssel elkövetett emberkereskedelem is.
(21.40)
Azt gondolom, nem kell különösebben ecsetelnem, hogy ezeknek a bűncselekményeknek a súlya, a társadalomra való veszélyessége ugyancsak megköveteli azt, hogy pusztán az elévülés ne lehessen akadálya az elkövető felelősségre vonásának. E tekintetben is éltünk tehát módosító javaslattal, ezt is benyújtottuk, és bízunk abban, hogy ha önök valóban magukénak vallják azokat a szakmai büntetőjogi érveket, amelyeket a törvényjavaslat megfogalmazásánál papírra vetettek, akkor a mi mostani érvelésünket is elfogadják és támogatják szigorító javaslatainkat.
Kérjük önöket, hogy fontolják meg, legfőképpen az államtitkár urat szeretném arra kérni, hogy fontolja meg ezeket a lehetőségeket. Hiszen itt semmi másról nem beszélünk, mint arról, hogy nagyon-nagyon súlyos bűncselekmények esetében, és ideveszem az életellenes bűncselekményeket, ne legyen elévülési idő. Tehát bármikor, amikor erre a bűncselekményre fény derül, bármikor, amikor az elkövetőket sikerült az igazságszolgáltatás kezébe adni, akkor ezek az emberek bűnhődjenek azért a bűnért, azért a súlyos bűncselekményért.
Kérem, hogy fontolják meg a módosító javaslatainkat, és remélem, hogy a támogatásukat meg tudjuk kapni ezekhez a módosító javaslatokhoz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
