DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném előrebocsátani a felelős kormánypárti képviselőtársaimnak, mind a kettőnek, egy a Fidesz oldaláról van jelen, egy a KDNP oldaláról, és a szintén hasonlóan felelősen gondolkodó Varga Mihály miniszter úrnak, hogy szigorúan a szakmai értékelés mezsgyéjén fogok haladni, és nagyon kérem önöket is, hogy a választási kampányban önök által elszabadított indulatokat ne keverjék bele ebbe a parlamenti vitába. Nem akarok ennél részletesebb lenni, fogják tudni, hogy mikor utalok azokra a populista, a valóságot csak részben tartalmazó, mondom, erősen kampányízű megjegyzéseikre. Önök is tudják. Szerintem nem méltó önökhöz. Hadd mondjam azt, hogy hozzám sem. Úgyhogy ezektől én tartózkodni fogok.
Ahogy a vezérszónoki hozzászólásában Csenger-Zalán Zsolt képviselő úr, meg a kétpercesében külön hangsúlyosan kifejtette, itt egy államközi megállapodásról, egy nemzetközi szerződésről van szó, a Paksi Atomerőmű bővítésének hitelkonstrukciójáról. Az egy valós kérdés, amit a miniszter úr elhárított magától, hogy energetikai szempontból mennyire van megalapozva ez a döntés. Önök ezt visszadatálják egy korábbi, nem 85 százalékos, hanem 96 százalékos parlamenti konszenzussal született állásfoglalásra, amiről nagyon helyesen fejtette ki Szabó Timea képviselő asszony és Tóth Bertalan frakciótársam is, hogy nem erről szólt. Tehát az a tervezési előkészületekről szólt, illetve a meglevő paksi négy blokk üzemidő-hosszabbításáról szólt. Úgyhogy itt már van egy szakmai csúsztatás az önök részéről.
A másik, amibe szintén nem fogok most a hitelszerződés kapcsán túlzottan belebonyolódni, de azért nincs egyetlen energetikus sem, sem ebben a hazában, sem másutt, aki egyetértene önökkel abban, hogy az energiaprognózis oldaláról ma megalapozottan meg lehetne hozni ezt a döntést. Senki nem tudja, hogy milyen energiaigény lesz 2025 után, különösen nem, hogy milyen energiaigény lesz 2032 után. 2032-ig működik a jelenlegi paksi négy blokkból az I. blokk, és utána kétévenként van a jelenlegi állás szerint a leállítás, amire egyébként műszaki okokból nem biztos, hogy szükség van, mert a világban vannak olyan tapasztalatok, olyan felújítási technológiák, amelyek azt mutatják referenciaértékkel, hogy a jelenlegi négy paksi blokk nem csak erre a mostani engedélyezett és felújított 20 év plusz üzemidővel futhat, elképzelhető, hogy akkori felújítás, tehát 2030 után történő felújítás esetén további 10-15 évvel futhatna ez a 2000 megawatt, ami jelenleg üzemel.
Tehát nincs olyan prognózis, olyan energiaprognózis, ami alá tudná támasztani, hogy 2025-től a jelenlegi 2000 megawattos nukleáris teljesítmény, kiegészülve ezzel a pontosan nem ismert, de legalább 2300-2500 megawatt új nukleáris teljesítménnyel, erre Magyarországnak piaci alapon szüksége lenne. Mondjuk, egy erőpolitika alapján, amit önök kezdenek bevezetni az energiapolitikában is, hogy az összes többi dögöljön meg, és akkor erőszakkal le fogják verni az árakat, úgy elképzelhető, csak annak a versenyképességre gyakorolt hatása kérdéses.
Fölmerült itt többször a miniszterelnökük érvelésében, hogy az olcsó energia alapvető ipartelepítési, versenyképességi tényező, és az Egyesült Államok példáját hozta erre fel. Ez valóban így van. Tehát az olcsó energia alapvető iparpolitikai, ipartelepítési tényező. A példa, az Egyesült Államok példája annyiban féloldalas, hogy ott a válság utáni fellendülésnek valóban kulcseleme volt az olcsó energiaár, aminek az alapja a korábbi magas gázár, aminek következtében elkezdték fejleszteni a palagáz-kitermelési technológiát.
Arra most nem térek ki, hogy a palagáz-kitermelésnek ezernyi környezetkárosító hatása van, de a végeredmény az lett, hogy a 2000 utáni évek magas egyesült államokbeli földgázára alapot adott arra, hogy kifejlesszék a palagáz-kitermelési technológiát. Ez fel is futott, és 2006-2007-től kezdve tömegesen lépnek termelésbe azok a palagázmezők, aminek az eredményeként az Egyesült Államokban az energiamix keretében egy nagyon alacsony energiaárszint van a villamos energia szintjén is, de ennek hazai erőforrás az alapja. Ezt ott bányásszák, ott termelik ki.
Tehát ezzel Magyarországot nehéz összehasonlítani, különösen olyan összefüggésben - és itt azért a kritikai részét is kifejteném miniszter úr azon mondatának, hogy az áram árába nem épül be az építés költsége, merthogy az az államadósság része. Ez a Münchhausen-effektus, hogy megfizettetem az adófizetőkkel az államadósság törlesztésének a részét, ez eltűnik a költségvetés sorai között - úgy gondolják önök, bár nagyságrendjéből adódóan nehezen fog tudni eltűnni -, és akkor, lám, itt lesz a kedvező villamosenergia-ár.
(17.40)
De akkor mennyi is valójában annak a villamos energiának az ára? Csak a termelés költsége, mint ma? Mert a mai Paksi Atomerőmű állóeszköz-amortizációja lényegében nulla. Ami költség van rajta, az a karbantartás költsége, a korszerűsítés költsége és az üzemeltetés költsége, amiben a legmeghatározóbb nem is annyira jelen állapot szerint az üzemanyagár. Tehát az, hogy ma kereken 12 forintért tud termelni a Paksi Atomerőmű, abban már korábban kifizetett atomerőművi négy blokk van. Ez a rendszerváltásra kitermelésre került annyira, hogy még az Orosz Föderáció tartozott - emlékeznek ezekre az ominózus államadósság-lebontási projektekre -, tehát még az oroszok tartoztak Magyarországnak, az atomerőmű ki lett fizetve az államközi elszámolás szintjén.
Tehát addigra a most működő Paksi Atomerőmű ingyenben volt, azért ilyen alacsony az ott termelt áramnak az ára, mert a beruházás költségeit nem terheli. Lehet ezt úgy is mondani, hogy a harminc év üzemidő alatt kitermelte az árat, de ennek egy speciálisabb oka volt, ami a rendszerváltáskor történő államadósság-elszámolási kérdésből adódott.
Visszatérve: a miniszterjelölti meghallgatásán Lázár János miniszterjelölt úr, azóta kancelláriát vezető miniszter ezzel kapcsolatban tájékoztatta az Európai ügyek bizottságát, hogy Brüsszellel három kérdésben folyik tárgyalás. Az egyik egy alapkérdés, hogy joga volt-e Magyarországnak megkötni ezt a szerződést. Ezt ő olyan hangnemben vetette fel, hogy hát hogy vonhatja Brüsszel kétségbe, hogy Magyarország szuverén államként megkössön egy ilyen szerződést, pedig az európai versenyjog figyelembevételével, versenyeztetés nélkül azért nem annyira evidens ez a kérdés. A miniszterjelölt úr mondta, hogy erről folyik tárgyalás Brüsszellel, ez az egyik kardinális pont.
A másik kardinális kérdés az államadósság, tehát nem minősül-e tiltott állami támogatásnak vagy ártámogatásnak az, hogy a beruházást államadósságként kezeli a magyar fél, és az áram árában nem kívánja érvényesíteni? Mert az azért közgazdasági szempontból egyáltalán nem evidens. Valaki mondta, hogy sehol nem történt még ilyen szerződés. Nem! Tehát ilyen léptékű beruházást, ilyen bontott konstrukcióban, hogy az építés az államadósság, és aztán a termelt produktum költségébe csak a működtetés költsége számít bele, a világon nincs. Lehet, hogy Kínában ez elképzelhető, de még ott is számolnak a megtérüléssel.
És akkor itt térnék vissza az előterjesztésre. Ha egy ilyen hitelszerződés nélkülözi egyébként az alapprojekt megtérülési számításait, akkor az mi alapján értékelhető, miniszter úr? Szóval, amikor nem tudja bemutatni a kormány vagy nem is akarja, tíz évre titkosította az előkészítő dokumentumokat, a sarokszámokat ismerve a Regionális Energiakutató Központ Kaderják tanár úr vezetésével - aki az önök idejében az energiahivatalt is vezette, tehát baloldali elhajlással nemigen vádolható - azt a véleményt mondta ebben a januári időszakban, hogy ez egy soha meg nem térülő beruházás, mert ötven év futamidőt számítva még mindig marad, ha kétszer ekkora áramárral számolnak, tehát 30 forintos kilowattóránkénti áramárral számolnak, és az még messze nem a mai 12 forint, amit önök próbálnak a közvélemény számára bemutatni, akkor sem térül meg ez a beruházás, akkor is marad 100 milliárd forint, ami ötven év üzemidő után sem térül meg.
Tehát, miniszter úr, úgy értékelni egy ilyen léptékű hitelszerződést, hogy az annak tárgyát képező beruházás megtérülését önök meg sem kísérlik bemutatni a magyar parlamentnek, nem is beszélve a magyar közvéleményről, ez felveti, hogy amit önök felelős tervezésnek mondanak, hogy majd ennek a felelős tervezésnek lesz az eredménye 2020 után a 60 százalék alatti államadósság-pálya, az mennyiben hihető el. Az ellenzéki megítélésből - noha ön próbált pedzegetni itt övön aluli dolgokat velem kapcsolatban (Varga Mihály: Tények.) - felelős ellenzékiként én azt tudom mondani, hogy szeretném látni ennek a projektnek az időhorizont mentén a megtérülési prognózisát. Mondhatni, beszédes vagy árulkodó, hogy önök ezzel véletlenül sem akarnak előjönni.
A hitelszerződés nagyszerűségéről azért hadd mondjak néhány dolgot! Ilyen léptékű vásárlásnál nemzetközi szerződésekben az ellentételezés mindig felmerül, tehát a 100 százalék ellentételezés a kiinduló alap, mondjuk, hogy ilyen mértékben vásárolna az orosz fél például magyar mezőgazdasági termékeket vagy feldolgozóipari termékeket. Sajtóhírek szóltak arról, hogy a koreai atomerőmű-építő cég 120 százalékos ellentételezésben gondolkodott, tehát a vásárolt atomerőmű értékének a 120 százaléka erejéig akart hozni Magyarországra dél-koreai beruházásokat. Ez itt fel sem merül a hitelszerződés értékelése kapcsán.
A másik a kamatszint. Ezzel a szerződéssel gyakorlatilag az európai és a Magyarország által elérhető kamatszintek helyett az orosz államadósság kamatszintjére kerül ez az egész hitelszerződés. Az előterjesztés hamarabb jelent meg orosz nyelvű portálokon, mint ahogy az magyarul bárki számára olvasható lett volna. Nem titok, nekem vannak oroszul jól értő magyar szakértő barátaim, őtőlük tudtam, hogy milyen összefüggéseket tartalmaz ez a szerződés, és ők tájékoztattak arról, hogy ez egy rendkívül egyoldalú kontraktum: a garanciák kivétel nélkül az orosz oldalon vannak, tehát ott vannak, a szankciók, a kötelezettségek kivétel nélkül itt vannak. Az egyben törlesztés lehetősége egy nagyon szép dolog, de az az igazság, ez mutatja, hogy az oroszok alapvetően építeni akarnak, és nem a pénzügyi részt nézték.
A hitelrészéről csak annyit, hogy fele ilyen szinten van, tehát 2,2 százalék az összehasonlító érték az önök közel 4 százalékához, tehát a 3,95 százalékhoz képest, másrészt példátlan, hogy az van az indokolásban, hogy nincs irányadó jog. Mind Oroszország, mind Magyarország tagja a WTO-nak, ezt tessék figyelembe venni, és legalább ezt korrigálni, hogy van irányadó jog a vitás kérdések rendezésére.
Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
