DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem fogadja el ezt a beszámolót, illetve nemmel szavaz a beszámolóra, tehát semmiféleképpen nem tudjuk elfogadni.
A beszámolóban azt látjuk, az ombudsman szerepe az lenne, hogy bizonyos ellensúly legyen a kormányzattal szemben, és próbálja megvédeni azokat a jogokat - emberi jogokat, kisebbségi jogokat és másfajta jogokat -, amelyek adott esetben akár kormányzati, akár társadalmi problémákból adódóan sérülhetnek és sérülnek is. Ez lenne az alapvető feladata. Természetesen ennek bizonyos módon megpróbált megfelelni a hivatal, ami a jelentés elkészítéséből is látszik.
Az általános vitában is elhangzott, melyek azok a pontok, amelyek miatt a pártok általában támogatják és elfogadják ezt a jelentést, és mi az, amivel mi nem értünk egyet. Alapvetően azzal, hogy a legfontosabb társadalmi problémák nem kerülnek nyilvánosságra, illetve nem megfelelően, nem valós megállapításokként kerülnek bele a bizottsági jelentésekbe. Az általános vitában is felsoroltam, hogy melyek azok a legfontosabb szempontok, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Szaladjunk rajta végig példálózó jelleggel!
Az egészségügyben számtalan probléma van. Mik a legfontosabbak? Egyrészt kórházak bezárásáról, ágyszámcsökkentésről, sok hónapos, adott esetben éves várólistákról beszélhetünk. Azt vártuk, hogy feltűnjön az ezekkel kapcsolatos probléma. A beteg gyógyuláshoz való joga sérül ezekben az esetekben. Azt látjuk, hogy bizonyos részeknek nem megfelelő az egészségügyi ellátása, azokon a területeken, ahol megszüntetnek egy-egy fajta kórházi ellátási csoportot, ami bekerül megyei szintre. Mi ezek leírását várjuk, ezzel szemben a jelentés azt írja, hogy a betegjogok kevésbé sérültek, mint az előző években, kevesebb a betegjogi panasz. Azt látom, hogy nem a valós problémákra világít rá a jelentés ezen a területen.
De nézzük az oktatás problémáját! Az érthető, hogy az ombudsmani jelentés elsősorban a kisebbségek iskolai oktatásával foglalkozik, de én azt gondolom, hogy ebbe azért másnak is bele kellett volna férnie, például a KLIK problémájának, annak, hogy milyen problémákat okoz az oktatási rendszerben ez az átszervezés, bele kellett volna kerülni az integrált oktatás problémájának, bele kellett volna kerülni a tankönyvellátás problémájának, annak, hogy a gyerekeknek szeptemberben általában még nincs tankönyvük, vagy a fele tantárgyból nincs tankönyvük. De említhetném azt is, hogy mivel meghatározott összegkeret van arra, hogy mennyiből kell kijönni a tankönyveknek, amibe azonban nem férnek bele, ezért a gyerekek csak az interneten férhetnek hozzá bizonyos tankönyvekhez, vagy úgy, hogy maguknak fénymásolják vagy maguknak nyomtatják ki.
Ezzel a gyermekeknek az oktatáshoz való joga sérül, méghozzá súlyosan. Ezek szintén nem kerültek bele a jelentésbe, és a mi álláspontunk szerint ez hiányzik.
Kiemelkedő területe van a jelentésben a szegénység okai vizsgálatának. Azokkal a megállapításokkal egyáltalán nem tudunk egyetérteni, amelyek a jelentésben szerepelnek. A jelentés elsősorban a cigány lakosság szegénységét vizsgálja. Idézem, hogy mik ennek az okai. Olyan megállapításai vannak az ombudsmani jelentésnek, hogy „az intézményes diszkrimináció jelensége figyelhető meg”, „a mindennapi gyakorlatban megjelenő társadalmi előítéletesség”, „a roma lakosságot sújtó kirekesztő jellegű gondolkodásmód”. Az ombudsmani jelentés ezekben látja a cigány lakosság szegénységének az okait. Nem azzal foglalkozik, hogy milyen társadalmi problémái vannak, hogy a családból mit hoz, milyen képet kap, milyen mintát hordoz az a család, amelyben a gyermek felnő. Nem ezeket nézi, hanem olyan megállapításai vannak, hogy diszkrimináció, társadalmi előítéletesség, kirekesztés s a többi. Ezzel sem tudunk egyetérteni.
Aztán fontos hiányosság az, amire a bizottsági ülésen a vita során felhívtuk a figyelmet, hogy az alaptörvényi módosításoknak, illetve a 2010-14 közötti jogszabály-módosításoknak köszönhetően nincs meg az egyénnek az a joga, hogy Alkotmánybírósághoz fordulhasson abban az esetben, ha törvénysértő, jogszabálysértő lenne egy új jogszabály.
(11.00)
Megszűnt ez a joga az országgyűlési képviselőnek is. De ez a lehetőség odakerült az alapvető jogok biztosához. Azt gondolnánk, hogy sorozatosan kellene az ombudsmannak benyújtani az ezzel kapcsolatos felülvizsgálati kérelmeket az Alkotmánybírósághoz, amikor csorbul az egyének valamilyen olyan joga, és egy jogszabály más jogszabályba ütközik. Ebben az esetben sorozatosan kellene indítani a kereseteket. Nyilván tudjuk jól, hogy csak az Országgyűlés 25 százalékának együttes aláírásával lehet ilyet kezdeményezni; az Országgyűlés tagjai, képviselői önállóan ilyet nem kezdeményezhetnek. Tehát ő lenne az elsődleges fórum, akinek ezt fel kellene vállalnia, akinek ebben tevékenykednie kellene. Láthatjuk, hogy ez nem történt meg.
Sőt, azt látjuk, és a statisztikából egyértelműen kiderül, hogy az előző évek tartalmához, számaihoz képest, ahhoz képest, hogy az előző években mennyi ilyen alkotmánybírósági kezdeményezés született, visszalépés történt. Tehát még kevesebb a kezdeményezés, holott álláspontunk szerint legalább tízszeresének kellene lenni ennek a számnak, de az is lehet, hogy ettől sokkal nagyobbnak kellene lenni. Sőt, valószínűleg a hivatalon belül egy elkülönített résznek ezzel kellene foglalkozni, mivel gyakorlatilag másoknak nincs ilyen lehetőségük, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljanak.
Aztán, ami még hiányzott belőle: már a 2013. évi jelentés bírálatában is megfogalmazták jobbikos képviselőtársaim azt, hogy a választásokkal kapcsolatosan nem jelennek meg azok a visszaélések, amelyek egyébként a magánszemélyek jogait csorbítják, akár a választáshoz való jogát. Akkor az volt a hivatkozási alap, hogy 2013 nem a választások éve volt. Bár megjegyzem, azért voltak időközi választások, amelyeken szintén lehetett tapasztalni azokat a visszaéléseket, problémákat, amelyek sorozatosan megjelennek ilyenkor egy választáson, amikor egy bizonyos társadalmi csoportot bizonyos politikai pártok kihasználnak teljes egészében, és valamilyen előny kilátásba helyezésével a szavazataik kvázi megvásárlására kerül sor. Tehát akár ezt is lehetett volna, akár emberi jogi szempontból is meg lehetett volna vizsgálni ezeket a problémákat. 2014 bizony már a választások éve volt. Három választást is lebonyolítottunk, mégsem történt semmi ilyenfajta vizsgálat. Az ombudsmani jelentés semmi mással nem foglalkozott, egyedül az összeférhetetlenségi szabályokkal ezen a területen, amelynek nagyon minimális jelentősége volt.
De ugyanígy vizsgálni kellett volna az önkormányzatokat, a kisebbségi önkormányzatokat, ezek helyzetét, amit meg is tett, de megint teljesen más aspektusból. Nem vizsgálta meg, hogy ezen belül milyen visszaélések lehetnek, vagy az Országos Roma Önkormányzatnál ténylegesen milyen visszaélések voltak. Nyilván nem is ez a feladata, mert adott esetben ügyészségi, nyomozati és más egyéb szervnek van erre jogköre és hatásköre. De abból a szempontból, hogy hogyan sérülnek a kisebbségek jogai akkor, amikor ezek a pénzek, amiket a kisebbségek felzárkóztatására csoportosítanak oda, nem kerülnek oda, arra a helyre, ahová ezt célzottan esetleg legfelül szánnák, vagy amiről az Országgyűlés kinyilvánította az akaratát, hanem teljesen más helyekre kerülnek, ezzel bizony nagyon-nagyon súlyosan sérülnek a kisebbségek jogai.
Ezek azok, amelyekkel egyáltalán nem foglalkozik ez a jelentés. Ezeknek a problémáknak, azt gondolom, egy ilyen jelentésben mindenképpen jelentkezniük kellett volna, és nem önmagában arra korlátozódni, amik megjelennek. Mert ha ezt vennénk egy olyan társadalmi tükörnek, amelyről itt az ombudsman úr is itt a jelentésében beszélt, akkor, azt gondolom, nagyon ferde képet kapunk a magyar társadalomról, nagyon ferde képet kapunk a magyar társadalom legfontosabb problémáiról. Azt gondolom, pontosan azok hiányoztak ebből az ombudsmani jelentésből, amik valós képet adtak volna nekünk. Erre lett volna szükségünk. Ezért nem tartjuk jónak az ombudsmani jelentést. Köszönöm szépen a figyelmüket.
