SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Manapság másról se hallani, mint a bevándorlás, migráció problémájáról. Erre ráerősít a borzasztó pénzeket értelmetlen plakátkampányra szóró kormánypropaganda is. De valójában korunk egyik nagy válságjelenségével állunk szemben.
Az ENSZ aktuális jelentése is rámutat, a második világháború óta még sosem kényszerült rá ennyi ember, hogy elhagyja otthonát. Világszerte 60 millióan lettek földönfutók, a legritkább esetben saját elhatározásukból. A kormány kapkodó intézkedésekkel és hangzatos kijelentésekkel inkább a hangulatkeltésre törekszik, semmint a megoldásra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fel kell tenni a kérdést, ha igazi megoldást és nem csak tüneti kezelést akarunk, hogy milyen mélyreható okok idézik elő a migrációt. Négy tényezőre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet: a túlnépesedésre, a tömegeket szegénységben tartó világgazdasági rendszer tarthatatlan voltára, a katonai beavatkozásokra és nem utolsósorban az éghajlatváltozásra. A Föld népessége naponta több mint 200 ezer fővel gyarapszik. Naponta ennyi új éhes száj kér ételt, tiszta ivóvizet, lakhatást, igényel energiát, fogyasztási cikkeket, oktatási, egészségügyi és szociális ellátást. Az erőforrások kizsákmányolására építő hamis nyugati modell, ami a példakép; az iparosítás, az eldobható termékek tömeggyártása, a legpazarolóbb közlekedési megoldások. Nem csoda, hogy míg a XX. században a népesség 4,3-szorosára nőtt, addig az energiaigény és a tápláléknak felnevelt élő állatok száma megtízszereződött. A vízfogyasztás is kilencszeresére emelkedett.
Ez a folyamat a klímaváltozás és a környezetszennyezés miatt egyre romló természeti adottságok közepette folytatódik, sőt, gyorsul. Nem túlzás kijelenteni, hogy az emberiség előtt álló legfontosabb kihívás, hogy megtanuljunk spórolni; spórolni az energiával, a vízzel, az élelmiszerrel. Tartós, javítható és lehetőség szerint helyben előállított termékek vásárlására kell visszaszoknunk, ahogyan az még nagyszüleink idejében magától értetődő volt. Ehhez persze elkerülhetetlen a globális gazdasági-pénzügyi rendszer reformja is. Ma rabszolgamunkával fillérekért állítják elő a divatos termékeket nyomorgó országokban, csak azért, hogy egy-két hónap után már elavuljanak, vagy egyszerűen csak megunják őket a szerencsésebb helyekre született gazdáik. Ebben a rendszerben a szegénység és a kilátástalanság, a velejáró politikai és katonai konfliktusok elkerülhetetlenek.
A nyugati világ túlfogyasztásra épített kényelmének az ára több milliárd embertársunk kizsákmányolása. Ezt mi igazán jól tudjuk, hiszen Magyarország gazdaságilag is a két világ határán fekszik, a rendszer mindkét arcát láthatjuk. De a fejlett társadalmakban is csupán a népesség szupergazdag 1 százaléka tekinthető valódi nyertesnek. A neoliberális piaci logika Nyugat-Európában, Észak-Ameri-kában is rombolja a társadalom finom szövetét. Meg kell fékeznünk ezt a folyamatot. Vissza kell állítani a munka és a kereskedelem közötti ésszerű egyensúlyt, hogy mindenki részesedhessen a megtermelt javakból.
Meg kell fékeznünk a katonai fölényt gazdasági-politikai célok szolgálatában állító imperialista erőpolitikát is, jöjjön Nyugatról vagy Keletről. Az elmúlt 15 évben az egyik meggondolatlan háború érte a másikat. Úgy bombáztak szét országokat, hogy sokszor erre egyáltalán nem volt valós indok vagy felhatalmazás. De ami még fájóbb, az újjáépítéssel, a területek stabilizálásával nem tudtak vagy nem is akartak megbirkózni a felelősök.
A menekülthullám emlékeztet rá, hogy a háború nem videojáték. Nagy kár, hogy Orbán Viktor és kormánya csak a kínálkozó politikai hasznot látja a problémákban. Sem a megoldást, sem a megértést nem segíti az elmúlt hetek kardcsörtetése. A valódi megoldás ugyanis csak együttműködve, közös cselekvéssel érhető el. Ha a kormány az önfejűség és a konfliktuskeresés útjára lép, azzal csak Magyarországra húzza a problémákat, de megoldani nem tudja. Az Európai Unió súlyánál fogva képes arra, hogy valódi változást érjen el.
A mostani menekültek elhelyezésében, a kül- és biztonságpolitikában, a világgazdaság megújításában is csak a 28 tagállam összefogása hozhat előrelépést. Erre bátorítanám a kormányt, amíg nem késő. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)
