SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ígérem, nem fogom kihasználni, csak néhány reagálást szeretnék államtitkár úr mondataira.
Az elsőnél, gondolom, csak nyelvbotlás volt, de azért szeretném mondani az államtitkár úrnak, azt mondta, hogy ne legyenek a képviselő asszonynak nosztalgikus emlékei a harmincas, negyvenes évekből, hát a szülei sem éltek még akkor, a harmincas, negyvenes években… (Dr. Fónagy János: Én, én! Az enyém!) Ja, értem, mi úgy értettük, hogy képviselő asszonyra, mondom, nem, őnála nem. (Dr. Fónagy János: Nem.)
A másik, hogy azt mondta államtitkár úr, hogy áthallások voltak esetleg a képviselő asszony felszólalásában. Államtitkár úr, semmiféle áthallás nem volt. Ha itt éppen a fölsorolt tulajdonosokat úgy hívták volna, hogy Tóth Gábor vagy Kiss Péter, akkor is fölsoroltuk volna, vagy ha úgy hívták volna őket, hogy mondjuk, Mészáros Lőrinc vagy Simicska Lajos, akkor is felsoroltuk volna. Arról nem mi tehetünk, hogy amikor megnéztük a tulajdoni lapokat, akkor ezeket a tulajdonosokat találtuk. Itt semmiféle áthallás ebben nincs, direkt ezért csak a neveket soroltuk fel, hogy éppen mi történik. (Dr. Fónagy János: Mit tesz a véletlen.)
Ami viszont áthallás volt egy kicsit az államtitkár úr beszédében, az az volt, amikor azt mondta, hogy az már kérdéses, hogy a Római-parton ki mikor adott engedélyt és miért. Az áthallás abból eredeztethető, hogy tudjuk azt, hogy most ki az, aki a legnagyobb élharcosa annak, hogy a Római-parton mobilgát épüljön, és azt is tudjuk, hogy régen ki volt Óbuda polgármestere, aki esetleg ezeket az engedélyeket kiadhatta. (Dr. Fónagy János: Az ötvenes években is épültek… - Az elnök csenget. - Dr. Fónagy János: Bocsánat!)
A másik az, hogy mondta a Hajógyári-szigetet. A Hajógyári-szigetnek egy teljesen más törvényben rendezzük általában a dolgait, a vizes vb-vel kapcsolatos dolgokat, azért ez a törvény sokkal nagyobb területeket és átfogóbb területeket érint jelen pillanatban.
Viszont egy dologgal abszolút nem értek egyet, államtitkár úr. És megértem, és el is mondta, hogy 140-150 milliárd forint körülbelül a 3-as metrónak a beruházása, és hasonlók. És megértem, hogy ez egy irdatlanul nagy összeg. De azt, hogy amikor valamiben életveszélyes állapotok vannak, amikor emberek életét kockáztatjuk a működéssel, akkor mi uniós ciklusokra várjunk - evvel nem lehet egyetérteni.
Tehát igenis, a kormánynak, teljesen mindegy, hogy mikortól indult az új európai uniós ciklus, a kormánynak véleményem szerint akkor, amikor ő is tisztába került azzal a helyzettel, ami sajnos a 3-as metrónál kialakult - és az igazságért hangsúlyozom, ez nem az önök hibája, tehát nem az alatt az egy év alatt lett olyan állapotba a 3-as metró, hanem hosszú évek, évtizedek során, amikor nem költöttek rá egy fillért sem, amikor nem voltak állagmegóvási feladatok sem, nemhogy még felújítási feladatok nem voltak, és kialakult ez a helyzet -, amikor egy kormány azzal találkozik és azzal szembesül, teljesen mindegy, kinek a hibájából, de életveszélyes állapotban, nem üzembiztosan működik, mondjuk, adott esetben egy metróvonal, akkor teljesen mindegy, hogy ez mennyi pénzbe kerül, a kormánynak ott azonnal lépnie kell. Akkor van az, hogy ugyan elhatározott a kormány különböző fejlesztéseket, elhatározott a kormány különböző építkezéseket - és most nem akarok példákat mondani, nem akarok abba belemenni, hogy esetleg sportszakpolitikusként azt mondjam, hogy mi fontosabb, mondjuk, egy stadion felépítése vagy a 3-as metró normális működése -, akkor igenis át lehet csoportosítani, nem át lehet, át kell csoportosítani arra pénzeket, hogy a legégetőbb dolgokra, az üzembiztonságra, és az életveszélyt maximálisan elhárítva ezekre fordítsunk pénzt. Tehát valahol mindig kell mérlegelni, és evvel nem tudunk egyetérteni, hogy azt mondjuk, hogy négy éven keresztül el tudjuk azt nézni, hogy vagy lesz valami vagy nem, imádkozunk, mert onnantól kezdődik az uniós ciklus.
Persze, ez fontos, de nem akarok belemenni abba a vitába, ami tegnap az Európai Unióval kapcsolatosan egy másik törvénynél, ami szintén nem tartozott volna ide, kialakult, hogy mennyire jó nekünk az Uniónak ez a fajta működése, ami jelen pillanatban van, hogy mire használhatjuk fel például a fejlesztési pénzeket, mennyire szabad keze van Magyarországnak arra, hogy prioritásokat jelöljön meg vagy vegyen figyelembe, hogy éppen mi alakul ki. És ilyen az, amikor életveszélyre; valóban, nekünk fontos lett volna nagyon, hogy még ha az Unió elő is írja, hogy egy metróvonalnál lehet fölhasználni pénzeket, sokkal fontosabb lett volna a 3-as metróvonalnál fölhasználni a pénzeket adott esetben, mint más metróvonalaknál.
Ezek szintén megint olyan előírások, szintén megint olyan helyzetek, amiknél mi azt mondjuk, hogy fel kellene lépni az Unióval szemben, és igenis, le kellene ülni beszélni arról, hogy ezek a szabályok nekünk megfelelőek vagy nem megfelelőek. Hiszen hadd döntsük már el mi, hogy legalább a fejlesztési pénzeket éppen adott esetben mire kívánjuk felhasználni, új terekre, vagy mondjuk, gazdaságélénkítő programokra, vagy mondjuk, olyan beruházásokra, ami emberéleteket menthet meg.
Úgyhogy ezzel nem értünk egyet, de ettől függetlenül én azt mondom, hogy majd a szakpolitikusaink és a frakció eldönti az álláspontját, hogy a szavazásnál hogy fogunk szavazni. Mondtuk, hogy vannak kétségeink bizonyos dolgokban, de valóban, a 3-as metrót egyértelműen támogatni szeretnénk, és támogatni is fogjuk, hogy ott más állapotok uralkodjanak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
