SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A magyarországi akkreditációs rendszer immár másfél éve zajló vesszőfutásának újabb dicstelen állomásához érkeztünk. Érdemes felidézni a közelmúlt eseményeit, amelyek a jelenlegi módosításhoz, illetve a jelenlegi áldatlan állapotokhoz vezettek.
Szatmáry Kristóf fideszes képviselő úr 2015. június 9-én önálló képviselői indítványt nyújtott be, amely az akkori akkreditációs rendszert gyakorlatilag felszámolta a Nemzeti Akkreditációs Testület megszüntetésével. A javaslat sem érdemi, sem szakmai indokot nem tartalmazott. A Nemzeti Akkreditációs Testület akkori ügyvezetője egyszerűen szúrta a fideszes döntéshozók szemét, mégpedig olyan mértékben, hogy hajlandók voltak a teljes intézményrendszert lerombolni annak érdekében, hogy az adott személyt eltávolítsák. Ezt az értelmetlen és opportunista rombolást pedig a tisztelt Ház nagy része, a fideszes képviselők szentesítették, törvényi szintre emelték. Ez ellen már akkor felemelte a szavát e falak között az összes ellenzéki párt, köztük a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és személy szerint jómagam is hozzászólással éltem. A javaslat ellen felhozott szakmai érveink süket fülekre találtak, a fideszes képviselők elvtelenül, szavazógép módjára fogadták el a javaslatot.
A második állomás ebben a folyamatban a szaktárca 2015. októberi előterjesztése volt, amikor a még hatályba sem lépett jogszabályt módosította. A módosítás jelentős változásokat eredményezett, alapvető eljárási kérdéseket igyekezett rendezni, de sajnálatos módon a jogalkotási szándékot akkor sem a szakmai megfontolások vezérelték, így a módosított szövegrészek sem voltak maradéktalanok. Az akkori módosítással szemben is felemelte a szavát valamennyi ellenzéki párt, többek között jómagam is személyesen szóltam a jogorvoslati lehetőség szűkítésének veszélyeiről, a kijelölő hatóság funkcionális és eljárási anomáliáiról, valamint mindazon definiálatlan és céltalan bürokratikus elemekről, amelyek a rendszer működését gátolják, sőt, ellehetetlenítik. Sajnálatos módon a fideszes többség akkor sem volt hajlandó változtatni a javaslaton.
Így érkeztünk el az előttünk fekvő előterjesztésig, amely nem meglepő módon éppen azokon a pontokon kívánja módosítani a törvényt, amiket a Jobbik Magyarországért Mozgalom, illetve személyesen én magam is egy évvel ezelőtt már javasoltam. A törvényjavaslat 3. §-a rendezi a jogorvoslattal kapcsolatos problémákat. Az indoklásban az előterjesztés készítői ugyan arra hivatkoznak, hogy ez csak jogalkalmazást segítő szövegpontosítás, de valójában ez nem más, mint az egy évvel ezelőtti jogalkotásnak nevezett fércmunka javítgatása, amire már akkor felhívtuk a figyelmet. Jobb későn, mint soha, tartja a közmondás, tehát ezt a módosítási pontot csak üdvözölni tudom, bár kicsit keserű szájízzel.
A törvényjavaslat 6. §-a kiegészíti a jelenleg hatályos taxatív felsorolást egy új ponttal. A módosítandó felsorolás azon eseteket tartalmazza tételesen, amikor az akkreditáló szerv köteles felfüggeszteni az akkreditált személy vagy szervezet akkreditációját annak következtében, hogy az elmulasztott bejelenteni egy jelentős változást. Ezen jelentős változások tételes felsorolása kerül kiegészítésre egy olyan ponttal, amely szubjektív megfogalmazásokat tartalmaz. Szó szerint a következők szerepelnek a szövegben. Akkreditált státuszára számottevő hatással bíró jogszabályokban, szakmai szabályokban foglalt lényeges követelményeknek való megfelelésben bekövetkezett változás. Azok a kifejezések, hogy „számottevő hatással bíró”, illetve „lényeges körülményeknek való megfelelés”, nem kellően pontosak. A jelenleg hatályos felsorolás szerint például az akkreditált természetes személy lakcímében bekövetkező változás bejelentésének elmulasztása olyan súlyos mulasztás, ami most az akkreditáció teljes vagy részleges felfüggesztését vonja maga után.
Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, a módosító javaslatban megfogalmazott, gyakorlatilag bármilyen élethelyzetre rugalmasan alkalmazható új rendelkezéssel az akkreditáló szerv bármikor, bárkinek az akkreditációját felfüggesztheti, tulajdonképpen önkényesen. Ha esetleg a jogorvoslat során az érintett szervezet vagy személy bebizonyítja az igazát és a felfüggesztést utóbb visszavonják, akkor sem biztos, hogy az érintett akkreditált szervezet a felfüggesztés időtartama alatt képes fenntartani a működését. Ha a jogorvoslati eljárás hónapokig húzódik, akkor az akkreditációjától megfosztott szervezet gazdasági tevékenysége ellehetetlenül. Amikor a hatóságnak mérlegelés nélkül felfüggesztési kötelezettséget ír elő a törvény, alapvető elvárás, hogy a törvényszöveg egyértelmű legyen. A javaslatban foglalt szubjektív megfogalmazások nem alkalmasak a kívánt joghatás kiváltására, illetve a gyakorlatban további problémákat gerjeszthetnek. A szöveg tehát ebben a formájában nem elfogadható. A módosító javaslat egy olyan eszközt kíván az akkreditáló szerv kezébe adni, amely eszköz súlyos visszaélésekre ad lehetőséget, illetve bizonytalanná és kiszámíthatatlanná teszi az akkreditált szervezetek vagy személyek működését.
A javaslat 7. §-ában foglalt rendelkezés olyan változtatást tartalmaz, amit az Európai Bizottság javasolt annak érdekében, hogy az akkreditációs rendszerünk illeszkedjen a nemzetközi rendszerbe. Jelenleg a Nemzeti Akkreditáló Hatóság nem tud nemzetközileg elismert akkreditáló okiratot kiállítani, szemben a korábbi testülettel, amely a felszámolásig erre képes volt. A nemzetközileg elismert akkreditációs okirat kiállítására való alkalmassá tétel egyébként általános célja az előterjesztésnek, amint azt az általános indoklásban is olvashatjuk.
(13.00)
Nos, a meglévő rendszer feldúlásának következményeire már idejekorán felhívtam a figyelmet, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom is felhívta a figyelmet. A T/5142. számú törvényjavaslattal kapcsolatosan hozzászólásomban a következőket mondtam; idézném az akkori felszólalásomat: „A NAT ügyvezetőjének személye olyan mértékben sérti a kormányzó pártok érdekeit, hogy hajlandóak akár a teljes, nemzetközileg elismert intézményt lerombolni annak érdekében, hogy ezt a személyt eltávolítsák. A rombolást pedig a tisztelt Ház által kívánják szentesíteni úgy, hogy a feladatellátás jövője teljességgel bizonytalan.” A rombolás megtörtént, és egy évvel a történtek után most azért küzdünk, hogy a rossz döntés miatt elveszített nemzetközi pozíciónkat valahogy visszaszerezzük.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Remélem, érzik az egy évvel ezelőtti hibás döntésük súlyát. Ez a törvénymódosító javaslat példázza talán a legjobban a fideszes arroganciát és szakmaiatlanságot. 2015-ben minden józan megfontolás és mérlegelés ellenére lerombolásra került egy két évtizede működő, nemzetközileg elismert rendszer, akkor minden szakmai szereplő és ellenzéki politikai erő tiltakozott a tervezett változtatások ellen, eredménytelenül. Az eltelt egy év alatt kiderült, hogy a sebtében összetákolt új rendszer nem működik, sem a szabályozás, sem az új intézményi keretek, sem a részt vevő személyek nem alkalmasak a funkció ellátására. Ekkor benyújtásra kerül az előttünk fekvő törvényjavaslat, ami sok szempontból visszalépés ahhoz az állapothoz, ahonnan elindultunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez több mint szomorú, ez elkeserítő. Tanulságképpen, jobbító szándékkal szeretném felhívni a tisztelt kormánypártok figyelmét azokra az alapvető bölcsességekre, miszerint jó munkához idő kell, illetve kétszer mérünk, egyszer vágunk. Tudom, hogy maga Orbán Viktor mutatott rá arra az általa szörnyűnek minősített gyakorlatra, ami a skandináv országokban dívik, ahol akár 7-8 hónapot is elvitatkoznak egy-egy döntésen, mielőtt meghoznák azt. Nos, ez a gyakorlat Orbán Viktor szerint hazánkban nem elképzelhető. Önök közel hét esztendeje kormányoznak, tehát minden erőforrás a rendelkezésükre áll ahhoz, hogy jó szabályokat hozzanak, alapos előkészítést követően. Ehhez képest egy olyan törvénygyárat üzemeltetnek, ami rendre selejtet termel, több energiát emészt fel a betarthatatlan, megismerhetetlen, kusza szabályok javítgatása, mint ha egyszer a döntéselőkészítést normálisan elvégezték volna, akár több hónapos munkával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom végén engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Sajnos, ma ez már 50 - de ez ellen nem lehet mit tenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
