DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom megfogadni azt a tanácsot, amit Bánki Eriktől is hallottunk, hogy próbáljunk meg konstruktívak lenni a mai napon, de azért nyilvánvalóan önök kíváncsiak a kritikára is; van abból is. Úgy gondolom, hogy az ember nem a dicséretből tanul, és a kritikát meg mindenféleképpen el kell mondani.
Önök azt mondják, hogy legyünk konstruktívak, és mondjuk el, hogy hol lenne szükség az európai uniós forrásokra. Akkor önök nem igazán hisznek a magyar miniszterelnöknek. A magyar miniszterelnök körbejárta az országot, ez volt a „Modern városok” programjának a körútja, ahol Orbán Viktor körbement, nem fogom felolvasni termelésiértekezlet-szerűen az ott tett ígéreteket, megvan mindegyik, tessék elhinni. Ha kicsit ráhagyunk minden egyes számolásra, akkor olyan 1481 milliárd forintot ígért el a miniszterelnök, és ebből egyébként az, ami valahol már legalább tart, tehát valahol a tervezésnél tart, valahol a megvalósításnál tart, körülbelül 74 milliárd forint. Tehát ha durván az 1500-at tesszük a 74 milliárd mellé, én úgy gondolom, hogy ez azért egyelőre nem siker.
Hallottam a vezérszónoki felszólalásban, illetve a miniszteri expozéban is, hogy a helyi sajátosságoknak, a helyi igényeknek legjobban megfelelő fejlesztéseket fogják önök végrehajtani. Szűkebb pátriámról, Pécsről fogok beszélni. Eljött a miniszterelnök - semmi nem lett még belőle, tehát igazából még nem rontottak el semmit sem -, és Pécsen ígérte, hogy 200 hektárral nagyobb lesz majd az ipari park. Igaz, hogy a mellette álló 90 hektáros ipari park most is üres; majd ha önök betartják a miniszterelnöknek az ígéreteit, akkor nem 90 hektár lesz üres, hanem 290 hektár lesz üres. Ez nem arról szól, hogy itt bármi hatékony lenne; majd a végén ki fogok térni arra, hogy mi miért van, ez nem azért van, mert a helyieknek ez lenne az igénye. A helyieknek az lenne az igénye, hogy az a 90 hektár legyen tele, ott legyenek munkahelyek, és egész Baranyának nem valahova Londonba vagy Budapestre kellene járni dolgozni, hanem nyugodtan tudnának dolgozni egyébként a megyeszékhelyen. Aztán ígértek még ezenkívül Baranya megyében egy wellnessfürdőt, méghozzá Pécs városában, egy élményfürdőt 500 millió forintból - erre nem akartak igazán túl sokat fordítani -, de emellett még egyébként kosárlabda-akadémiát is.
(15.30)
Ha végigmegyünk Baranya megyén együtt közösen, akkor egy biztos: nem a kosárlabda-akadémia miatt vagy annak hiánya miatt érzik a Baranya megyeiek azt, hogy a kormány egy zsáktelepülésként kezeli egész Baranya megyét. Valójában nem is még egy élményfürdőre lenne szükség abban a megyében, ahol egészen biztosan az egy négyzetméterre vagy éppen az egy főre jutó élményfürdők száma biztosan a legnagyobb. Az egészen biztosan Baranya megyében a legnagyobb. Eddig hét van. Most lesz egy nyolcadik is, ha önök betartják Orbán Viktor ígéretét. Mindezt mondom úgy, hogy Baranya megyének mind az északi fele, mind a déli fele, tisztelt államtitkár urak, valójában nem azon gondolkozik szerdától, hogy mit csináljunk a hétvégén, hanem azon, hogy mit egyenek a hétvégén, lesz-e mit enni, mondjuk, az Ormánságban. Onnan nem az élményfürdő hiányzik, nem is a kosárlabda-akadémia, no pláne nem még egy ennél jóval nagyobb, teljesen üresen ipari park Pécsről. Nem ez hiányzik.
Nagyjában-egészében egyébként, ha végigmennénk - képviselőtársaim majd el is fogják mondani - hasonlóképpen nem találkoznak a miniszterelnök ígéretei egyébként a helyiek kívánalmaival. Biztos, hogy van egyébként ebben kivétel is, és biztos vagyok abban is, hogy van olyan pécsi, akinek az élményfürdő hiányzik. Szerintem a munkahelyek jobbak hiányoznak, és ezért beszélnék kicsit többet a gazdaságfejlesztésről és a versenyképességről.
Ma napirend előtt is erről beszéltem, és gondoltam, ma délután ezeket a fanfárokat fogjuk hallgatni, hogy a leghatékonyabb forráslehívási mechanizmus, a legegyszerűbb, a leggyorsabb, és fantasztikus mennyiségben ömlik ide a pénz az Európai Unióból. Ehhez képest a Világpiaci Fórum legutóbbi felmérései alapján Magyarország a versenyképességi mutatók tekintetében, tehát hogy a világ piacán hanya-dikak vagyunk, hat helyet rontott. Ez a hatalmas munka, amit Lázár János elmondott, amiben majdnem megszakadt egyébként az államapparátus, és talán még a Jóisten is segített bennünket, az valójában, tisztelt hölgyek, urak, arra volt elég, hogy a 63., helyről a 69. helyre csúsztunk vissza a világban.
De nézzük meg, mire volt elég ez a teljesítmény az Európai Unióban! Az Európai Unióban az előkelő 25. helyen vagyunk a 28-ból, 3 tagállamot tudunk megelőzni a versenyképesség szempontjából, ez a három tagállam pedig nem más, mint a nem olyan régen csatlakozott és egyébként belpolitikai vitákban fuldokló Horvátország, a nagyjában-egészében becsődölt Görögország és a Görögországhoz ezer szállal kapcsolódó Ciprus. Őket tudjuk megelőzni, és mindenki más előttünk van. Tavaly, a 2015. évben versenyképesség szempontjából elhúzott mellettünk Románia és Bulgária. Most már mi nem a fényes Nyugatot követjük, nem őket üldözzük, hanem ebben a versenyben először még utol kell érnünk versenyképesség szempontjából Bulgáriát és Romániát is. És olyan hatalmas gazdaságok, mint a cseh gazdaság meg a szlovák gazdaság, nem beszélve egyébként akár a kétmegyényi területű Szlovéniáról, pedig folyamatosan nagyobb fejlődési mutatókat mutatnak gazdasági szempontból, mint Magyarország. Éppen ezért azt gondolom, hogy azokat a fanfárokat kicsit halkabbra kell állítani, amelyeket most hallunk. Nem kell országszerte nagyvárosokban egész nap ünnepségeket rendezni, és úgy gondolom, hogy innen is inkább a tanulságokat kell levonni.
Melyek ezek a tanulságok? Magyarországnak tényleg nem azért rosszabb a versenyképessége, mert az Európai Unió nem volna hajlandó finanszírozni ezeket a versenyképességet javító, a gazdaságba pénzt pumpáló, a magyar vállalkozásokat segítő programokat. Nem is azért van ez, mert önök ezeket a programokat nem dolgozták ki. Még ezt sem tudnám állítani. Hanem azért van ez, mert önök politikai kijelölés alapján határozzák meg, hogy kiből lesz sikeres vállalkozó Magyarországon, és kiből nem. A világ nagyobbik részén ez nem így működik. Ott azt, hogy valaki sikeres lesz-e, egész egyszerűen a tapasztalata, a munkabírása, a kockázatvállaló képessége, a szorgalma és a bátorsága jelöli meg, Magyarországon pedig az, hogy a kedves vezető ujja kire mutat rá. Látjuk is, hogy kik voltak ezek, akik kiválóan teljesítettek a korábbi közbeszerzési eljárásokon, ahol nagy mennyiségű európai uniós forrást is igénybe lehetett venni. Simicska Lajos volt az egyik ilyen, Garancsi vagy éppen Mészáros „nem stróman” Lőrinc a másik. Ők akarják adni a mai magyar gazdaság gerincét, és ők azért nem tudják felvenni a gazdasági versenyt, azért nem versenyképesek, mert igazából, akikkel nekik versenyezniük kellene, ők jöttek abból a szférából, ahol megtanulták, hogy mit csinálnak, van rá felkészültségük, van hozzá bátorságuk, tűrik a kockázatot, és nem csak a politikai kapcsolataik alapján kerültek oda, ahova kerültek.
Ma Magyarországon mindenki tudja, hogy ha a közbeszerzéseken akar nyerni, akkor kikkel kell neki összefogni. És ha véletlenül nem így van, akkor ezek az emberek még üzengetnek is egymásnak a sajtóban, hogy minden egyes vállalkozó pontosan tudja azt, hogy éppen ma melyik akolhoz érdemes tartozni. Úgy gondolom, ez az, ami lehúz bennünket a versenyképesség tekintetében. Ezért ebbe akármennyi pénzt is be lehet pumpálni, mert valójában ezek a magánvagyonok fognak nőni, és ameddig ezekből a magánvagyonokból finanszírozott politika tart, addig majd biztosan tud nőni, vagy éppen stagnálni, de aztán szépen lassan felfalja saját magát.
Azt állapítja meg rólunk ez a nemzetközi szervezet, hogy Magyarország versenyképesség tekintetében nyolc mutató alapján is a legrosszabbak között van. Ezek közül kiemelkedő az állami korrupció, vagyis az a jelenség - pontosan akarom idézni -, hogy „a kormányzati döntések során a kivételezett vállalkozások jelentős előnyt élveznek”. És erről mindennap lehet olvasni a sajtóban, egészen addig, amíg önök be nem záratják ezeket a sajtóorgánumokat. Azt látjuk, hogy a versenyképességi mutatókban, ahogy mondom, elkerült bennünket Románia, Bulgária, Lengyelország és Csehország szintjéről már álmodni sem tudunk. Hát, ilyenkor nagyon nehéz megfelelni annak a kívánalomnak, hogy legyünk konstruktívak.
Persze, legyen infrastruktúra-fejlesztés. Persze, legyen gazdaságfejlesztés. Legyen ez fenntartható! Én is azt gondolom, hogy akár a megyénk déli részének, északi részének, akár az ország északi részének és bárkinek járhatna sokkal több annál, mint amennyit most kap, de azt látjuk, hogy e forrásfelhasználási mechanizmusok alapján - ahogy önök mondják - a győztes mindig valaki más. Nem a városok, nem azok a városok, akiknek ígértek 1500 milliárd forintot, majd nyáron, egy szép csendes nyári délutánon ezeket vissza is vonták, és kezdhették elölről a tervezést. Nem azok a városok nyernek, hanem az az urizáló elit, akiket önök helyzetbe hoznak. Igaz, ők magyar vállalkozók, de nem a tehetségük alapján jutottak oda, hanem a politikai kapcsolataik alapján.
De nézzük, mi történt a nyáron! A kormány visszavonta Orbán Viktor ígéreteit. Az történt a nyáron, hogy a Közlöny 113. számában, amely július 29-én jelent meg, kormánydöntéseket vontak vissza. A kormány visszavonja a kulcsfontosságú budapesti közlekedési beruházások előkészítésének forrásigényéről szóló határozatot. Erről megkérdeztük Seszták Miklóst is legutóbb a miniszteri meghallgatásán. Azt mondta, hogy ez aztán már egészen biztosan nem tartozik az ő hatáskörébe, tehát ezt egészen biztosan visszavonták. A kormány visszavonja a Veszprém megyei jogú városával, Kecskemét megyei jogú városával kötött megállapodás végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló határozatot. Az olimpiai játékokról is visszavonták a határozatot. Visszavonták a kormány együttműködési szándékának végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló határozatot Szombathely tekintetében. A közúti beruházások tekintetében, tudják, ez volt az 1-es, 7-es autópálya ügye, azt is visszavonták a nyáron. Mintegy büntetésként Lázár János pedig meg is kapta feladatául, hogy utána ő menjen el a megyei jogú városok vezetőihez, ő menjen el azokhoz, akiknek korábban Orbán Viktor megígérte, hogy milyen fejlesztéseket fognak itt majd végrehajtani, és arról tárgyaljon velük, hogy csak azokat a fejlesztéseket fogja a kormány finanszírozni, amelyek európai uniós pénzből finanszírozhatók.
Itt, tisztelt hölgyek, urak, nem lehet látni fenntartható fejlődést, itt nem lehet látni gazdaságélénkítést. Itt csak azt lehet látni, hogy a miniszterelnök megleckéztette Lázár Jánost.
(15.40)
Az ő feladata volt elmenni és a rossz hírt közölni. Na de nem kellett mindenhová menni, mert azért négy megyei jogú város kimaradt. Négy megyei jogú városnak ez a kormány nem ígért semmit. Hódmezővásárhelyre sem ment el; én a hódmezővásárhelyiek helyében ezen csak felháborodnék. Hát, van nekik egy miniszterük is, pont aki ezekért a forrásokért felel. Vagy úgy gondolták, hogy ő majd megoldja? Egy másik miniszternek a városa, Győr, oda se ígértek az égvilágon semmit, na de ami igazából felháborít bennünket, azért baloldali vezetésű megyei jogú városokból nem sok van, Salgótarján és Szeged, hát oda sem sikerült elmenni a miniszter úrnak vagy miniszterelnök úrnak, és nem is ígért egyébként nekik semmit.
Ha mind a gazdaság szereplői, mind az ígéretek tekintetében azt látjuk, hogy csak politikai természetű, nem tervezett, nem a fejlesztéseknek a hatásmechanizmusát figyelő fejlesztésekről van szó, nem arról van szó, amit Lázár János mondott, hogy 2020-ban Magyarországnak a lábára kell állni, hanem politikai osztogatáskor, politikai leckéztetésről van szó, akkor bizony nagyon nehéz konstruktív vitát folytatni, mert a saját maguk harcát egymás között, úgy gondolom, hogy saját maguknak kell megvívni. Csak ebben mindig a magyarok lesznek a vesztesek.
Én kérem szépen önöket, hogy ezekre fókuszáljanak, legyen Magyarországon igazi verseny, ne csak a politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalkozók legyenek sikeresek Magyarországon, mert ők soha nem lesznek olyan erősek, hogy felvegyék a versenyt azokkal az európai és a világon fellelhető más vállalkozásokkal, akiket nem a politikai kapcsolataik juttattak oda, ahol vannak, hanem a tehetségük, a munkabírásuk, a kockázatviselő képességük és a szorgalmuk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
